Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. A támadók és a középpályások után, most a szélsőké lesz a főszerep, módszertan továbbra a csatároknál taglalt módon fog történni. A meccs, illetve a percbeli feltételeknek négy játékos felelt meg, Moses, az első félévben még nálunk levő Lazaro és Asamoah így nem került be. Vágjunk is bele! 🙂

4. helyezett

Christiano Biraghi

Nem ugrotta meg a szintet sajnos Biraghi. Mikor visszakerült hozzánk arról volt szó, hogy milyen jók a beadásai, a szögletei, szabadrúgásai, ezekből alig láttunk és mindezek mellett rendkívül észrevehetetlen is volt (mint Vecino, csak Biraghi a szélen tette ugyanezt). Fenti táblából is látszik, hogy védekezésben emelkedett ki, a többi indexben rosszabbul szerepelt, mint a három posztriválisa. Nyárra némiképp javult a teljesítménye, de ez kevés volt. Ment is vissza Firenzébe és visszakaptuk a mi szeretett Dalbertünket (júhúúú).

3. helyezett

Antonio Candreva

Zselékirály szélsőnk Conte alatt újra visszakerült a kezdőbe (Spa biztos csak féltékeny volt rá) és rögtön az első meccsen a Lecce ellen megrúgta a szezon gólját. Öt találatig jutott, ami lehetett volna jóval több is, csak több ziccerünk is azon ment el, hogy az ellenfél kapusába rúgta a labdát. A szezonban inkább az előkészítésben emelkedett ki (7 gólpasszért jár a taps), neki volt a leghosszabb passztávolsága is, és nála volt legtöbbet a laszti ebből a négyes társaságból. Viszont cselezési mutatója és levegőben a legrosszabb volt. Természetesen a védekezési mutatója is neki volt a legrosszabb, de nem is ez az eredeti posztja, így ez nem érhetett minket váratlanul (tavasszal már inkább DD kapott lehetőséget pont emiatt a jobb oldalon). Jövőre már Sampdoriánál kell félteni a galambokat az esetleges beadásoknál (bár idén ebből kevesebbet láttunk, biztos az állatvédők rászóltak).

2. helyezett

Danilo D’Ambrosio

Van egy régi interes közmondás, miszerint: „Ha DD az első félévben nem kezdő, akkor majd a másodikban az lesz”. Mennyi szélső fordult már meg a posztján, és még mindig ő volt a kezdő a nyáron. Az első félévben Lazaro esett áldozatául az elátkozott posztnak, másodikra már átvéve Candrevát is kiszorítva DD lett a kezdő, pedig ő hátrébb játszott eddig. Erre nem a gólszerzési mutatóban veri meg leginkább a többieket? Hétszer próbálkozott gólszerzéssel az olasz, és ebből négyszer örülhetett az akció végén. Fejpárbajokban és passzpontosságban is ő volt a legjobb. Viszont védekezésben felemásabb a kép. Míg proaktív mutatókban első, reakítvban második, addig védekezési hibája neki volt a legtöbb ezen a poszton. Hakimi jött, szóval sok esélyt nem adok neki, hogy újra kezdő legyen, mondjuk Skriniar (feltéve, ha őt addig nem adjuk el) lehet aggódhat a közmondás és a megmaradó három védős felállás miatt.

1. helyezett

Ashley Young

Oké, lehet nem a milánói oxigén, hanem az időjárás változtatja meg a manchesteri játékosok pályán mutatott teljesítményét? (Vajon egy parmai kitérő után is ilyen varázslatos hatást lehet elérni, vagy közvetlenül Manchesterből kell elhozni a delikvenseket?) 2020. 01. 17. a nap mikor jött a hivatalos tájékoztatás a klubtól, hogy igen, jól olvastuk, leigazoltuk a Manchester United 34 éves szélsőjét. Már ez váratlan volt, de ami ez után jött, arra szerintem nem sok optimista interes sem számíthatott. Évekig hoztuk, és hoztuk az embereket a bal, illetve a jobb oldalra, de a DD-féle átok olyan erős volt, hogy a túloldalra is áthatott. Erre elhozzuk a MU kiöregedettnek vélt szélsőjét és teljesítménye alapján mindenki csak pislog. A milánóiak és a manchesteriek is (Biraghi biztosan). 4 gólja és 4 gólpassza mellett neki volt a legkevesebb védekezési hibája és sikeres cselek számában is kiemelkedett. Passzokban volt kicsit bizonytalanabb. Összefoglalva nagyon szép teljesítményt láttunk tőle az idény második részében, reméljük jövőre is hozza ezt a formáját még 35 évesen is. Forever Young! 🙂

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Első szezonzáró bejegyzésben lerántottam a leplet a szezon legjobb támadójáról, most a középpályásokat veszem górcső alá a csatároknál is taglalt módszertan, a Sofascore és a Fbref adatainak segítségével. Vágjunk is bele! 🙂

7. helyezett

Matías Vecino

Vecino a végletek embere: befejezésben és tisztázásokban nem volt rossz, viszont passzok pontosságában idén sem lett erősebb, és továbbra is igyekszik minél kevesebb labdát kérni a társaktól. Gyakorlatilag vannak meccsek mikor láthatatlanná válik. Sérülése miatt lehet nálunk kezdi a szezont (Marotta legyen a talpán, akinek sikerül eladni, mondjuk a Nápolyhoz), hogy utána mi lesz vele? Majd beáll, ha szöglethez jutunk az utolsó sorsdöntő meccsünk végén (ezért mindig is hálásak leszünk neki).

6. helyezett

Borja Valero

Palaciot még pont időben tudtuk elhozni anno, Valeronál késtünk pár évet. Passzolásban elég magabiztos volt (kockázatos passzokat nem is igazán vállalt), többi mutatóban sajnos elhanyagolható volt a teljesítménye az idén, viszont súlyos hibák sem fűződnek a nevéhez. Már a Fiorentinánál rúgja ismét a labdát, sok sikert kívánunk neki, szimpatikus focista, tényleg kár, hogy nem korábban jött. Látszik, hogy jól jött volna a tudása, főleg a korábbi középpályánkra.

5. helyezett

Roberto Gagliardini

„Ó Gag!”-hányszor mormogtam el ezt a TV képernyő előtt, Inter meccset nézve. Vajon miért mindig ő érkezett a kipattanókra, legyen az a 16-oson kívül, vagy éppen 5 MÉTERRE A KAPUTÓL (bocsánat, még mindig nem sikerült feldolgoznom). Viszont el kell ismerni, hogy sokat melózott az évben. Igyekezett hátul is ott lenni, nem hiába lett a kiemelkedő a védekezési mutatója. Conte a felkészülési meccseken is játszatta, így vélhetően marad, de én azért reménykedem benne, hogy idén már csak epizódszerepeket fog kapni. Pedig nem így indult az interes pályafutása. 🙁

4. helyezett

Christian Eriksen

Ha az ember interes csoportba, fórumra tévedt a szezon második felében egy visszatérő kérdés volt, hogy elhoztuk a világ talán egyik legjobb irányítóját, és akkor miért nem ő kezd Gag helyett. Ennek okát én egyértelműen a gyenge aktivitási és védekezési mutatóban látom. Nem is ez lenne neki az elsődleges feladata, de ebben a felállásban, a jelenlevő társak mellett, ennél több kellett volna Conténak, hogy őt játszassa. Elől viszont még ilyen rövid idő alatt is láttunk tőle varázslatot. Nagyon remélem, hogy a középpályás védekezésünk felerősödésével több szerephez fog jutni.

3. helyezett

Nicolò Barella

Igazi közönség kedvenc lett a srác rövid idő alatt, amit meg is értek. Már az sem volt rossz kezdés, hogy kék-fekete szíve miatt mindenkit félretolt miattunk a múlt nyáron (ő volt akkora szurkoló, hogy városi riválissal még az ügynöke sem tárgyalhatott… khm…). Nehezen indult be a szezon neki, kispadon kezdte Vecino mögött, de egyre jobban tisztult le a játéka, és a nyáron eljutottunk oda, hogy kihagyhatatlan lett. Kiválóan cselez, rengeteg labdát kér, fontos láncszeme a csapatnak a labdakihozatalokban. Talán a védekezésben várnék tőle többet, de szerintem nem kérdés az ő szerepe a jövő nagy Interében. Nem egy félszezonos srác ez a Roberto, Nicolò.

2. helyezett

Stefano Sensi

Ha lehetett volna egy kívánságom az előző szezonra vonatkoztatva, akkor tutira azt kívántam volna, hogy Sensi legyen egészséges az egész szezonra. Sajnos nem sokat játszott, de bemutatkozása olyan jól sikerült, hogy nem volt olyan értékelő lap, ahol ne ő lett volna a szeptember legjobb interese. Gólszerzési mutatója messze a legjobb ebben a csapatrészben. Nagyon remélem, hogy ebben az idényben már nem lesz ennyit sérült, kb. egy új igazolásunk lenne ebben az esetben. És akkor már nem csak a September című szám szólna róla.

1. helyezett

Marcelo Brozović

Ahogy korábbi elemzésemben is írtam Brozovic elképesztő statisztikával bír. Szerelésekben, közbeavatkozásokban a legjobb. Ő vezette legtöbbet a labdát, passztávolsága is neki volt a legnagyobb. Talán csak elől volt pontatlanabb ebben az évben, de le a kalappal a teljesítménye előtt. Nyáron kicsit romlott a teljesítménye, bár erről lehet az is tehet, hogy a pletykák szerint a vírus elleni védekezésnél a fertőtlenítést ő nem a kezén alkalmazta, hanem ő inkább a belső fertőtlenítésben hitt (most még ivótársat is kapott magának, Arhurot, aki egyszer annyit ivott, hogy még juvés bajnoki csillagokat is varratott magára, hát a pillangók kevésbé lennének cikik szerintem). Több helyen is lehetett olvasni a távozásáról, én azok közé tartozom, akik nem bánnák, ha maradna (mondjuk utóbbi szokását jobb lenne, ha maga mögött hagyná).

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Hamarosan mi is elkezdjük az új szezont és mivel is lehetne a legjobban ráhangolódni, mint az előzőnek a kiértékelésével. Vágjunk is bele! 🙂

Először is pár szót a módszertanról. Játékosainkat először is posztok alapján négy részre csoportosítottam: támadók, középpályások, szélső és védők. Az elemzésbe való bekerülésnek két feltétele volt: az egyik, hogy legalább 10 mérkőzésen szerepeljen a bajnokságban, illetve haladja meg a pályán töltött 500 percet. A statisztikai adatokból pedig mutatószámokat hoztam létre a korábban is használt adatokból:

• gólszerzési (gólok száma/90 perc és XG90),
• passzolás (XA90, passzpontosság, passztávolság 90 percre nézve),
• aktivitás (sikeres fejpárbaj/90 perc, sikeres csel/90 perc, labdával megtett km/90 perc és elvesztett labdák száma, a passzolást leszámítva/90 perc),
• védekezés (szerelések, közbeavatkozások, tisztázások, blokkolások, és szerelési hibák száma 90 percre lebontva)

Először normalizáltam a statisztikai adatokat, majd összegeztem ezeket, végül a játékosok sorrendjéről az döntött, hogy kinek van több előkelőbb helye a rangsorokban. Egyenlőség esetén a magasabb normalizált értékkel rendelkező kerül előrébb. Az adatok Sofascore és a Fbref honlapjáról vannak.

Első szezonzáró részünkben a támadókat rangsorolom (Esposito kivételével, aki nem tett eleget a feltételeknek), és mutatom be, fordított sorrendben.

3. helyezett:

Lautaro Martínez

De kár ezért a második félévért, nagyon jól kezdte a szezont, de főleg az újraindítást követően (amikortól beindultak a pletykák az esetleges távozásáról) igazán leromlott a teljesítménye. Egyik indexben sem tudott első helyen végezni. Gólszerzési és védekezési mutatókban viszont jobban teljesített, mint Sánchez (sőt mi több, a letámádasok miatt a proaktív védekezési mutatókban a legerősebb támadónk volt). Nagyon reméljük, hogy az új idénnyel a tavaly őszi bika tér vissza és belátja, hogy nem kell ahhoz Messihez messzire menni, hogy jó legyen. Katalánoknál most egyébként sem olyan jó állítólag már az argentinok kedve.

2. helyezett:

Alexis Sánchez

Mikor elhoztuk tavaly nyáron, ment a találgatás, vajon a manchesteri, kiöregedőben levő Sánchez jön, vagy valamelyik korábbi verziót kapjuk meg. Ősszel már kezdtünk volna bízni benne, hogy ez az üzlet is bejött, erre Cuadrado (akinek nem volt elég, hogy juvés) nem lerúgta a chileit? Alexis 84 napig lábadozott, de visszatérve le a kalappal a teljesítménye előtt. Passzokban, cselekben és labdabirtoklásban túl is tett a csatártársain. Reméljük, innen folytatja ősszel (hiszen sikerült INGYEN megszerezni, bravó Marotta).

1. helyezett:

Romelu Lukaku

Hát mi van a manchesteri levegőben, vagy a milánói oxigén tesz jót a United-ből érkező játékosoknak? Az angol szurkolók által teljesen lesajnálva igazi szappanoperába illő volt az ő átigazolási története. Conte ragaszkodott hozzá, de milyen igaza lett. A belga óriás 23 gólig jutott a bajnokságban, ő került legtöbbször helyzetbe. Fejpárbajok megnyerésében már csak mérete miatt is (nagyobb erő, nagyobb felelősséggel jár) a csapat erőssége volt a labdakihozataloknál, reaktív védekezési mutatókban is túl tudott tenni Martínezen és Sánchezen. Jobb teljesítményt szerintem álmodni sem mertünk volna. 🙂