Rég éreztem már Inter meccs előtt olyan kellemes drukkot, mint most. Az elmúlt 10 év hányattatásai, rosszabbnál rosszabb periódusai és döntései után a csapat ma este a döntőért lép pályára a második számú európai kupasorozatban. Ez lesz az Inter 21. európai kupaelődöntője, amelyből 8-at játszott a csapat az Európa-ligában vagy annak jogelődjében, az UEFA-kupában.  

Eleinte én is csak legyintettem a csapat menetelésére, aztán a Leverkusen ellen már felkaptam a fejem. Hohó! Itt a német bajnokság ötödik helyezettje, akik olyan tehetségeket termelnek ki, mint Brandt, Havertz, Paulinho vagy éppen Leon Bailey. Az pedig, amit a németek ellen letett a csapat az asztalra, hogy tényleg csak rajtunk múlott a gólkülönbség az egyszerre volt zseniális és némileg váratlan. Főleg, azután, hogy a Getafe elleni találkozó nem volt sem diadalmenet, sem pedig sétagalopp.

Ma pedig a Luis Castro vezette Sakhtar Donetsk lesz az ellenfél. Az Inter ezidáig veretlen ukrán csapatok ellen, a mérleg 5 győzelem és 3 döntetlen. Egyszer a Bajnokok-ligája selejtezőjében éppen a ma esti ellenfelet ütötték el a csoportkörös szerepléstől.

Az ukrán(-brazil) együttest jól ismerhetjük. Az együttes életében 2005-ben állt be jelentős felfogásbeli változás, akkor igazolták le az első brazil tehetséget, Jadsont. Azóta a kelet-ukrán futballfellegvár a brazil tálentumok európai keltetőjévé vált és bár az utóbbi időben az ukrán-orosz konfliktus nehezítette tehetségkutatásra alapozó játékospolitikájuk folytatását, azért a csapat most is bővelkedik labdaügyes, dinamikus és nem utolsó sorban bizonyítani és az európai futballelitbe vágyó dél-amerikai játékosokkal. Jelenleg szám szerint 11 brazil futballista tartozik a donyeckiek felnőtt keretéhez.

Ez a csapatépítési stratégia azóta is az európai élmezőnyben tartja a Sakhtart és bár az említett konfliktus miatt olyan játékosok hagyták el a csapatot, mint Douglas Costa, Fred és Alex Teixeira, az UEFA-kupa utolsó, 2009/2010-es kiírásának megnyerését már senki sem veszi el a csapattól.

Az 1936-ban alapított klubot a tavalyi szezonban még az innovatív, progresszív edzőként elkönyvelt fiatal Paulo Fonseca irányította, aki azóta a Roma kispadját koptatja, egyelőre felemás eredményességgel. Az ő örökségét vette át az ugyancsak portugál Luis Castro, akivel a csapat 32 bajnoki meccséből 26-ot megnyert így ismét az első helyen végzett az ukrán bajnokságban, méghozzá egészen meggyőző +56-os gólkülönbséggel. Persze az európai porond azért más tészta és reméljük, hogy ez ma este is kiütközik.

Taktikai szempontból azt mondhatjuk el, hogy az ukránok előszeretettel váltogatják a letámadás és a visszahúzódás taktikáját. Nagyon tudnak kontrázni, így, ha az előnybe kerülnek, onnantól kezdve az ellenfeleknek eléggé nehéz dolguk van, így a mai meccsen is különösen fontos lesz, ki szerzi a találkozó első gólját.

A csapat leggyakrabban a 4-2-3-1-es felállásban játszik, jellemző rájuk, hogy megszállják a félterületeket, és elsősorban a pálya közepén építenek támadásokat. A két szélső támadójuk, Marlos és Taison is nagyon sokat húzódik be középre, ezzel pedig lehetőséget és teret nyitnak a mögöttük futballozó szélsővédőknek (leginkább az ugyancsak brazil Dodonak), hogy felzárkózzanak a támadásokhoz. Létszámfölényt is ezzel az aszimmetrikus támadójátékkal alakítanak ki.

Legeredményesebb támadójuk Junior Moraes, aki egy klasszikus befejezőcsatár. Ő sokkal kevesebbet ér labdába, mint a mögötte futballozó brazil hármas, akik a leginkább felelősek a játék szervezéséért. A már említett Marloson és Taisonon kívül itt meg kell még említeni Alan Patrick nevét.

A csapat gyengéje a védekezés. Bár a támadásban sokat érnek a dél-amerikaiak, a védekezésben kevésbé fegyelmezettek, így, ha visszaállnak, akkor könnyebben veszélyes helyekre tudja bejátszani a labdát az éppen aktuális ellenfél.

Inter (3-5-2): Handanovic; Godin, De Vrij, Bastoni; D’Ambrosio, Barella, Brozovic, Gagliardini, Young; Lukaku, Lautaro

Shakhtar (4-2-3-1): Pyatov; Dodo, Krivstov, Khocholava, Matvyenko; Marcos Antonio, Stepanenko; Marlos, Alan Patrick, Taison; Junior Moraes

Kezdés: 21:00

TV: DigiSport1

Nézzük, hogyan értékelték a tegnapi találkozót a főszereplők. Conte, Barella, Lukaku és Godín meccs utáni szavai következnek.

Antonio Conte vezetőedző:

• “A csapat egészen az utolsó momentumokig rendkívüli teljesítményt nyújtott. Mit gondolsz a ma estéről?
• Nagyon boldogok vagyunk, mert mindenki hozzátette a magáét a sikerhez. Jól felkészültünk a találkozóra és képesek voltunk kontrollálni a Bayer Leverkusent. Emellett, amikor nálunk volt a labda, képesek voltunk megvalósítani azt, amire készültünk. Emellett azért megnyugtatóbb előnyre is szert tehettünk volna, mert bár nem szorultunk be egy pillanatra sem, az eredmény végig szoros volt. Ettől függetlenül kalapot emelek a srácok előtt, mert ma megmutatták, hogy tényleg kiváló szezonunk van. Az Európa-liga elődöntőjében szerepelhetünk, amiért boldognak kell lennünk. Holnaptól a következő kihívásra összpontosítunk, mert a legtöbbet akarjuk kihozni ebből a sorozatból.
• Lukaku hatása előre látható volt?
• Nehéz egyénekről beszélni akkor, amikor kivétel nélkül mindenki ilyen nagyszerűen teljesít. Romelunak kiváló szezonja van, de az egész csapat segít neki. Ha mindenki a csapatért küzd, akkor egyénenként is jobb teljesítményeket láthatunk. Nagyon jó, hogy olyan támadóink vannak, mint Lukaku, Lautaro vagy Sanchez, de nekik is szükségük van a csapat támogatására, hogy kihozhassák magukból a maximumot.
• A három belső védővel együtt Handanovic kitűnő munkát végez a labdakihozatalnál is. Az Inter innen kezd el építkezni?
• Nagyon sokat dolgozunk ezen az aspektuson. Azon túl, hogy kiváló technikai adottságokkal megáldott játékosaink vannak fontos, hogy képesek legyünk kezelni a letámadást is, begyakorolt pozíciós helyzetek kialakításával. Ez lehetővé teszi, hogy mélységi passzokkal operáljunk és területeket nyissunk. Sokszor hallom, hogy a kontrákról beszélnek, de itt nem erről van szó. Hátulról építkezünk, hogy megteremtsük a nekünk szükséges helyzeteket és területeket.
• Egy olyan meccs után, mint a mai, bosszús vagy, amiért annyi lehetőséget elpuskázott a csapat vagy inkább az jár a fejedben, hogy csupán két helyzetet engedélyeztünk az ellenfélnek?
• Nehéz bosszúsnak lenni egy ilyen meccs után. Csak gratulálni tudok a játékosaimnak, ugyanakkor, mint minden meccs után, most is elemezni fogjuk a történteket.”

Nicoló Barella:

• “Rászolgáltunk a sikerre és jó választ adtunk azoknak, akik kétkedtek, hogy igazi csapat vagyunk-e. Nagyszerű karakterek alkotják a keretünket.
• Tény, hogy korábban is lezárhattuk volna a találkozó érdemi részét, de a Leverkusen egy jó kis gárda. Ma az volt a legfontosabb, hogy megmutassuk, igazi csapat vagyunk és, hogy akár csúszva-mászva, de megszerezzük a győzelmet.
• Mi minden ellenfelet tisztelünk, így elvárjuk, hogy minket is tiszteljenek.”

Romelu Lukaku:

• “A mai győzelem roppant fontos fontos számunkra, mert a Leverkusen egy minőségi, jó erőkből álló együttes. Sok helyzetet elszúrtunk, de szerencsére nyertünk. A védelem kiemelkedőt nyújtott, Barella pedig… számomra ő volt a mai meccs legjobbja. Hihetetlenül jól játszott és rengeteget fejlődik.
• Fizikailag rendben vagyunk. Folyamatosan lépegetünk előre, de az ehhez hasonló mérkőzéseket hamarabb le kell zárnunk. Ezzel együtt fontos, hogy győztünk és most egy egész hetünk van, hogy felkészüljünk a következő összecsapásra. Az elődöntő jó meccs lesz, nekünk pedig készen kell állnunk rá.
• Nagy nyomás nehezedett ránk, de a csapat jól reagált. Mindig, egészen kiskoromtól kezdve győzni akartam. Azt is mindig elmondtam, hogy mindenemet odaadom ezért a csapatért és most a következő meccsre kell koncentrálnunk. Nagyszerű csapatunk van: a társaim rengeteget segítenek nekem, másrészről nem lennék képes erre és nem lennének ilyen jók a számaim. Young nagyon jó labdát adott, a csapattársaim keresnek a labdáikkal: csapatként teljesítünk jól.”

Diego Godín:

• “Azt gondolom, hogy megérdemelten nyertünk. Néha picit vissza kellett húzódnunk, de ez nem okozott gondot. Irányítottuk a meccset és sok remek dolgot csináltunk, sok helyzetet alakítottunk ki. Megnyertük a meccset és most ez a legfontosabb.
• 10 év után az Inter ismét egy európai kupasorozat elődöntőjében van, mi pedig nagyon örülünk ennek. Meglátjuk, hogy ki ellen játszunk, de először magunkkal kell foglalkoznunk, pihennünk és regenerálódnunk kell. Kiélvezzük az Inter család számára nagyon fontos siker ízét. A foci nem matek, gólt kaptunk, de ettől még jól játszottunk. Természetesen tudunk még fejlődni abban, hogy tudjuk, mikor kell letámadnunk és mikor kell visszazárnunk: számítottunk rá, hogy sokat lesz a Leverkusennél a játékszer, de nem adtunk nekik sok esélyt a gólszerzésre.
• Nem volt egyszerű átállni a számomra új, háromvédős rendszerre és elsajátítani mindazt, amit Conte mester elvár, ideértve a fizikai paramétereket is. Mára teljesen átalakult a játékom. Keményen edzettem és jól érzem magam. Mindig készen álltam a játékra és nagyon tisztelem a csapattársaimat. Egyetlen egy dolog fontos: az Inter sikere.”

Ma este 21:00 órától az Inter együttese Düsseldorfban, a Leverkusentől mindössze 37 km-re található Düsseldorf Arénában a német első osztályú Bayer Leverkusen ellen lép pályára, hogy kiharcolja helyét az Európa-liga legjobb négy csapata között. A ma esti találkozó győztese az elődöntőben a Basellel vagy a Shakhtar Donetskkel mérheti össze tudását.

Az Inter ezidáig 50-szer nézett farkasszemet német riválissal az európai kupasorozatokban. Ezeken a mérkőzéseken 23 győzelem 9 döntetlen és 18 vereség jutott a kék-feketék osztályrészéül. A csapat a legnagyobb német csapat elleni győzelmét 1960-ban aratta a Hannover ellen, aznap a megállíthatatlan Inter Mario Corso és Bengt Lindskog vezetésével 8-2-re páholta el ellenfelét.

A Nerazzurri kétszer európai kupafináléban is összecsapott már német együttessel. Első alkalommal az Európa-liga jogelődjének számító Uefa-kupa döntőjében, 1997-ben a Schalke 04-rel játszottunk, ezen a találkozón büntetőkkel alulmaradtunk. A második alkalmat gyaníthatóan senkinek sem kell túlzottan feleveníteni, hiszen tudjuk, 2010-ben Madridban a Bayern München volt az Inter ellenfele a BL-döntőben. A többi már történelem…

A legutóbbi német emlékeink viszont eléggé keserűek lehetnek. Miután a jelenleg is futó BL-szezon csoportkörében előbb hazai pályán 2-0-ra legyőzte a csapat a Borussia Dortmundot, a Németországban rendezett “visszavágón” éppen 2-0-ás előnyről bukta el a találkozót az Inter.

És akkor térjünk rá a Leverkusenre!

A ma esti lesz a kék-feketék és a bajorok harmadik összecsapása. Az előző két alkalommal az Inter bizonyult jobbnak. A 2002/2003-as, a maihoz képest jelentősen eltérő lebonyolítású Bajnokok Ligája második csoportkörében találkoztak a felek.

A Leverkusen a holland vezetőedző, Peter Bosz irányításával a Bundesliga ötödik helyén zárt, az Európa-ligában pedig a legjobb 8 közé a Porton és a Rangersen át vezetett az útja.

Ami pedig a taktikát illeti. A Leverkusen három formációban játszott az idei szezonban. A leggyakrabban a 4-3-2-1-es felállást választották, de futballoztak 3-4-3-ban és 3-4-1-2-es rendszerben is (sőt 4-3-3-ban is).

Ez a rugalmasság a játékosok pozíciójának váltakozásában is tetten érhető, hiszen Bosz mester előszeretettel használja különböző helyeken a játékosait. A jobbszélső Karim Bellarabi például gyakran focizott jobbhátvédként, a csatár Kevin Volland pedig játszott balszélsőt és árnyékéket is. Ugyanakkor nem kérdés, hogy a Leverkusen legnagyobb kincse ebből a szempontból is a szupertehetségnek kikiáltott Kai Havertz. A 81 millió euróra taksált, európai élklubok által körüludvarolt jolly joker futballista a középpálya minden szegletében megfordult már a futó szezonban.

Mindennek a hátulütője az, hogy Bosz mester nagyon ritkán küldi pályára ugyanazt a kezdő tizenegyet két egymás utáni meccsen, így nincs túl sok rengeteg percet pályán töltött játékosa.

Bosz általában az alábbi ábra szerint variálja csapatát:

Ami a játékstílusukat illeti, a Leverkusen futballja a labda birtoklására alapszik. A Bundesligában az idei szezonban átlagosan 60%-ban volt náluk a játékszer. Leggyakrabban egy középső védő és egy szélsővédő játékkapcsolatából építkeznek, igyekezve egyfajta presszingcsapdát, ebből pedig létszámfölényt kialakítani. A támadásépítésben Havertz, illetve Bailey szerepe is kulcsfontosságú, ők kérik el a labdát a szélsővédőktől, így szélesítve a területeket.

Ahhoz, hogy mindezt megvalósítsák, nagyon gyorsan kell járatniuk a labdát, ez azonban nem mindig jön össze. Sokszor statikusak, amit jól mutat, hogy meccsenként átlagosan 618-at passzolnak, az átadások fele azonban a kapus és a védőnégyes között történik.

Ezzel a taktikával gyakran magára húzza ellenfelét a német csapat, ezért sokszor a saját tizenhatosuk közelében veszítenek labdát. Ez a felfogás a mai meccsen is döntő lehet, hiszen az Inter előszeretettel támadja le az ellenfelét. Ha a Leverkusen nem lesz elég óvatos, ráfázhat. Ha viszont sikeresen a vonalak közé tudnak kerülni, akkor bajban lehet az Inter.

Már csak azért is, mert a Leverkusen mindemellett nagyon hatékonyan támad le. Azt pedig a Hellas Verona ellen is jól láthattuk, mennyire nem ízlik a kék-feketéknek az agresszív letámadás.

Akikre leginkább érdemes figyelni a már említett Volland-Havertz-Bailey hármason kívül, az Diaby, aki nagyon agilisen tudja megbontani az ellenfelek védelmét a bal oldalról indulva, valamint Aranguiz, aki a középpálya motorja lehet, amennyiben pályára lép.

Két viszonylag hasonló stílus találkozik egymás ellen ma este a spanyol del Cerro Grande bíráskodása mellett, izgalmas mérkőzésre van tehát kilátás.

Várható kezdőcsapatok:

Inter (3-5-2): Handanovic; Godin, De Vrij, Bastoni; D’Ambrosio, Barella, Brozovic, Gagliardini, Young; Lautaro, Lukaku

Leverkusen (4-3-3): Hradecky; L. Bender, S. Bender, Tapsoba, Sinkgraven; Palacios, Baumgatlinger, Demirbay; Bailey, Havertz, Diaby

Kezdés: 21:00

TV: DigiSport

A héten ismét elrajtolnak az európai kupasorozatok, ami pedig még fontosabb, ebben az Inter is érintett, amely Németországban a hivatalos mérkőzésen olasz együttessel első ízben találkozó Getafe ellen lép pályára.

A milánói kék-feketék a lehetőségekhez mérten nagyszerűen zárták a bajnoki szezont, hiszen a Napoli elleni hazai siker után a zárófordulóban talán picit meglepő módon kapott gól nélkül simázták le vendég környezetben a remek futballra képes Gasperini-féle Atalantát. A bergamóiak elleni minidöntőn aratott győzelem egyben azt is jelentette, hogy az Inter egy ponttal a sorozatban kilencedszer bajnok Juventus mögött a második helyen végzett a tabellán.

Amikor pedig már azt hihettük volna, hogy minden sínen van és egyenes út vezeti az Intert a következő időszak sikereiig, akkor Antonio Conte borította a bilit. Elégedetlenségének adott hangot, elmondta, az idény során nem érezte a megfelelő támogatást a vezetőség részéről. Emellett azt is hozzátette, a játékosokkal teljesen elégedett, a fiúk mindent megtettek. Nos, erre, mármint a jó teljesítményre a továbbiakban is szükség lesz, ugyanis a Getafe nem véletlenül került be az Európa-liga legjobb 16 együttese közé.

Következzen egy kis ellenfélnéző…

A Getafe az egyik legpatinásabb madridi klub. Persze, ha olyan csapatok futballoznak még a városban, mint a Real Madrid vagy az Atletico Madrid, akkor ez nem elég a világhírnévhez. A számos névváltoztatáson átesett együttes hivatalosan 1946 óta létezik, de amatőr köntösben már 1923-ban rúgták a bőrt. 1946-ban a labdarúgás öt fanatikusa alapította a klubot, az azóta már megszűnt „La Marquesína” („Sátor”) elnevezésű csehóban. A mai arculatát egy kacifántos újraalapítás után a nyolcvanas években vette fel a klub.

Az együttes aztán a 2000-es évek elején szilárdította meg pozícióját a spanyol első vonalban, ahonnan 2016-ban kiesett, hogy aztán egy évre rá azonnal vissza is térjen. A csapat legjobb szezonja kétségkívül az előző volt, amikor a La Ligában az ötödik helyen végeztek, a Copa del Reyben pedig a negyeddöntőig meneteltek.

A most lezárult bajnokságban a Getafe a nyolcadik pozícióban zárt. A spanyol nemzeti kupában ezúttal nem jutottak sokáig, de az európai kupameneteléssel sok szurkolót ki tudtak engesztelni. Idén harmadik alkalommal lépett ki a madridi gárda az európai színtérre. A 2007/08-as szezonban a legjobb nyolc között a Bayern München, míg a 2011/12-es idényben a csoportkör jelentette számukra a végállomást az Európa-ligában.

A jelenleg is futó kupaszezonban a „C” jelű kvartettből, a dán Odense, a svájci Young Boys és a német VfB Stuttgart mellől jutott tovább, a legjobb 32 között aztán az előző Bajnokok-ligája szezon meglepetéscsapatát, a holland Ajaxot búcsúztatták.

Az Inter a BL-ből kiesve a Ludogorecet múlta felül, így jött létre a párosítás José Bordalás és Antonio Conte csapatai között.

És ha már Bordalás, elemzések szerint a kezei alatt a Getafe kihozta magából mindazt, ami benne van. Az alicantei születésű szakvezető vezette együttes nagyszerűen alkalmazza a letámadás fegyverét, támadójátéka azonban kiszámítható, legalábbis ebben a szezonban a nagycsapatok ellen igazán nem vált be. A védekezést nagyon magasan kezdik, igyekezvén az ellenfél kapujához minél közelebb létszámfölényes helyzeteket kialakítani. A csapat 4-4-2-ben játszik, a sikereiket elsősorban a hosszú előreíveléseknek, a beadásaiknak és a pontrúgásaiknak köszönhetik. A szélsőjáték eredményességéhez leginkább Nyom és Cucurella teszik hozzá a magukét. Ugyanakkor a pálya közepén nem mindig sikerül kialakítaniuk a megfeleleő játékkapcsolatokat. A madridi együttes gyakran tölti fel a pálya szélét, hogy ott építkezzen, ez viszont azzal is jár, hogy a játéktér átellenes oldala megüresedik, felkínálva az ellenfeleknek a kontratámadások esélyét.

Ha a játék képét vesszük alapul, akkor elmondhatjuk, hogy a spanyol első liga üde színfoltja volt a Getafe, amely sokáig a BL-indulással is szemezett, végül azonban a szezon végére némileg elfogytak.

Egy szó, mint száz, masszív ellenfele lesz ma este az Internek, amelynek az erőltetett nemzeti kupa és bajnoki hajrá után pihenő nélkül kell eredményesnek lenni az Európa-ligában. A feladat nem ígérkezik egyszerűnek, az esélyek mégis inkább a kék-feketék győzelmét vetítik előre.

Hogy aztán végül ladbáda rúgnak-e ma este az esélyek? Nos, este 9 órától kiderül.

A várható kezdők:

Inter (3-5-2): Handanovic; Godin, De Vrij, Bastoni; D’Ambrosio, Barella, Brozovic, Gagliardini, Young; Lautaro, Lukaku

Getafe (4-4-2): Soria; Suarez, Djene, Etxeira, Oliveira; Nyom, Arambarri, Maksimovic, Cucurella; Mata, Molina

Kezdés: 21:00

TV: DigiSport1

A tegnapi nap folyamán Nyonban az UEFA döntött az Európa-liga folytatásának körülményeiről, illetve kisorsolták a folytatás ágait is.

Az Inter legendája, Javier Zanetti nem véletlenül jegyezte meg, kőkemény mérkőzésre számíthatunk a Getafe ellen, hiszen bár a madridi kiscsapat a spanyol bajnokság újraindulása óta nincs kirobbanó formában, a tabellán elfoglalt hatodik helyük óvatosságra inthet.

Annál is inkább, mert a továbbjutás sorsa innentől kezdve minden esetben egy mérkőzésen dől majd el. Az Inter Németországban, a Gelsenkirchen-i Veltins Arénában lép majd pályára a Getafe ellenében. A találkozót szűk egy hónap múlva, augusztus 5-én rendezik majd meg, 9 órás kezdéssel.

Az Inter-Getafe párosítás győztese a Rangers-Bayer Leverkusen párharc továbbjutójával csap majd össze.

Az elődöntőben a fent említett párosítások győztese a Wolfsburg, Shakhtar Donetsk, Eintracht Frankfurt, Basel négyes valamelyikével néz majd farkasszemet.

Az Európa-liga döntőjét augusztus 21-én pénteken rendezik Kölnben, ugyancsak 9 órás kezdési időponttal.

Mai ülése után az UEFA Igazgatósága után közölte az Európa-liga folytatásának menetrendjét.

Ez alapján az Inter és a Getafe párharcát augusztus 5-én vagy 6-án játsszák majd le egy később kijelölt helyszínen.

Ezt követően minden körben egy mérkőzésen dől majd el a továbbjutás sorsa, a negyeddöntőkre augusztus 10/11-én, az elődöntőkre augusztus 16/17-én a döntőre pedig augusztus 21-én kerül sor.

Valamennyi mérkőzést Németországban, pontosabban Köln, Duisburg, Düsseldorf és Gelsenkirchen városában rendezik.

Az eredmény borítékolva volt. Sérülésekkel, eltiltásokkal teli és egy lelkileg megtépázott Inter szenvedett vereséget tegnap este a San Siro-ban. A mérkőzést feltehetően nagyon sok szurkoló látta, így nincs sok értelme részletezni a történteket. A német csapat frissebb volt, és a mérkőzés elején eldöntötte a továbbjutás sorsát. Két kapufa és több kihasználatlan helyzetük volt, így örülhetünk az egygólos vereségnek.

Continue reading “Búcsú az Európa Ligától” →