Stadionunk

1926-ban épült a kb. 10.000 ember befogadására alkalmas San Siro stadion. Az építkezést Piero Pirelli az AC Milan akkori elnöke finanszírozta. 120 munkás kicsit több mint 1 év alatt építette fel a stadiont. A munkálatok mai értéken számolva 2 millió dollárba kerültek. A stadion az akkori divat szerinti, négy egymással szemközti lelátóval az angol arénákra hasonlított leginkább. A hivatalos megnyitóra 1926. szeptember 19-én került sor, természetesen egy városi DERBY keretében. Az Inter a megnyitón 6:3-ra legyőzte a Milan-t. 1927-ben az Olasz válogatott is lejátszotta első meccsét a stadionban a Csehszlovákok ellen. 1939-ben építették át a stadiont először. A milánóiak hatalmas, 150.000 embert befogadó stadiont gondoltak ki maguknak. Ezt később a város vezetése nem engedélyezte, így fokozatosan végül kb. 50.000 férőhelynél állapodtak meg az illetékesek.

A San Siro átépítésének következő szakaszára az ötvenes évek közepéig, egészen pontosan 1954-ig kellett várni, ekkor ismét megnövelték a nézőszámot (állóhelyekkel együtt) kb. húszezerrel, és ekkor készült el végleg az elektromos világítás a stadionban. A 60-a években elektromos eredményjelzővel, a hetvenes években pedig új reflektor állványokkal lett gazdagabb a stadiont. 1980. március 3-án egy kőből készült emléktáblát helyeztek el a főbejáratnál, Giuseppe Meazza nevével. Ekkor már majdnem úgy nézett ki a stadion, mint ahogy a mai szemlélő látja. Az 1990-es a VB-re aztán végre elnyerte a stadion a mai formáját. A létesítmény jelenleg egyébként Milánó város önkormányzatának tulajdonában van.

Ekkor (1990) épült meg a harmadik szint, és az üvegszálas tetőszerkezet tartó tizenegy torony. Először mind a 11 tornyot belülre akarták rakni, de mivel nem találtak neki helyet ezért csak négyet raktak be, a négy sarokba. A tetőszerkezet amúgy nem vált be, mert a gyep nem kap tőle elég napfényt, így azzal állandó baj van a stadionban. Egyesek ez miatt csak “krumpliföldnek” hívják a stadion gyepét. A Világbajnokság dátumához kötődik, hogy szintén ekkor nevezték át a stadiont San Siro-ról, Giuseppe Meazza stadionra, a híres Inter játékos emlékének adózva. A déli kanyar mögött van a közös INTER/MILAN múzeum.

Az egyes szintek nézőszáma a következő:

Szint-1 : 19.891 néző
Szint-2 : 33.932 néző
Szint-3 : 31.877 néző

Összesen tehát 85.700 néző fér be.
A pálya mérete: 105 x 68 méter.
A média tribün pedig 196 fős.

Nem csak sporteseményeknek ad otthont

Azt is érdemes tudni, hogy a stadion “északi kanyarját” az Inter, a “déli kanyart” pedig az Milán ultrái sajátították ki maguknak. Ez már évek óta így megy, tehát olyan tradíció ami nem fog megváltozni. Néhány éve beázott a stadion az alagsorban. Volt ahol bokáig érő volt a víz, így napokig szivattyúzni kellett a vizet! Még ebben az évben ki akarták cserélni az összes ülést háttámlásra, de ez csak a két oldalsó résznél sikerült! Ott ahol van a díszpáholy van, és a vele szembeni oldalon.