Az Inter.it honlapjára került fel pár napja egy Antonio Conteval készült interjú. Főleg arról beszélt, hogy érintette őt és a csapatot a járvány, milyen változásokat hozott ez az életébe, kiemelve ennek pozitív és negatív oldalait egyaránt. Beszélt ugyanakkor arról is, hogy mi várható az előttünk álló időszakban.

“A Serie A felfüggesztése a koronavírus miatt bizonyosan egy új helyzetet teremtett mindenki számára, nehéz volt megítélni, hogy ez a szünet milyen hatásokkal jár majd. Számunkra ez egy lehetőség volt a munkára, értékelni a szezon első hét hónapjának pozitívumait és negatívumait. Megpróbáltuk beosztani az időkent, amelyben új megoldásokat és helyzeteket tanulmányoztunk.”

“A karantén ugyanakkor arra is időt adott, hogy az életem más részeit is ki tudjam élvezi. Több időt tudtam szentelni a családomnak, a lányomnak, amit alapestben nem tudtam volna megtenni, hiszen a munka miatt sokat vagyok távol az otthonomtól. Az edzések teljesen új felépítése szintén egy teljesen új szituációt teremtett, meg is kell köszönnöm a játékosok profizmusát és az alkalmazkodáshoz való hajlandóságukat. A stábom szintén rendkívül fontos számomra, akiknek szintén meg akarom köszönni, remek munkát végeztünk, akikkel a legrosszabb periódusban is kapcsolatban maradtunk videokonferenciákon keresztül.”

A sport szempontból nézve Conte ezeket a szavakat mondta: “Ez egy teljesen új feladat volt, nekünk pedig óvatosan kellett megbecsülni és irányítani a munkamennyiséget. Keményen dolgoztunk és örülök annak, amit elértünk technikai, taktikai, fizikai, és a videó analízis szempontjából. Ha pozitív dolgokat kéne keresnem ebből a krízisből, akkor azt tudnám mondani, hogy volt időm fókuszálni és különböző területeket találni, amiben fejlődni tudna a csapat.”

“Készen kell állnunk, még ha nem is tudjuk ezt összehasonlítani egy felkészülési időszakkal, amikor egy megfelelő alapozás után, higgadtabb fejjel játszunk pár barátságos mérkőzést. Jelen esetben rögtön meg kell ragadni a lehetőségeinket és a három pontért menni, ami teljesen más. Fontos megérteni, hogy különböző reakciókat kell adni a pályán, és azt se tudjuk milyen sérülésekkel kell majd szembenéznünk. Emellett azt se szabad elfelejteni, hogy a nyári hőségben fogunk háromnaponta játszani és edzeni, ami egyáltalán nem lesz egyszerű. A lehető legkevesebb hibát szabad elkövetni, de biztos vagyok benne, hogy a játékosoknak nem kell majd extra motiváció.”

“A mérkőzések zárt kapuk mögött fognak játszódni, szurkolók nélkül, ami biztosan fura lesz és más. Közönség előtt játszani egy fontos tényező, de ezzel a vészhelyzettel megfelelően kell szembenéznünk, és remélem, hogy amilyen hamar csak lehet, meg tudjuk oldani, és utána újra a nagyközönség előtt tudnánk játszani. A labdarúgás egy csodálatos játék, amely televan érzésesekkel, és amiket meg kell osztani a szurkolókkal.”

“Az út, ami előttünk áll egy ösvény az újbóli nyeréshez, amelyen nincs rövidítés. Kemény munkára, áldozatra, küzdelemre és szenvedélyre van szükség. Megvan a vágyam és ambícióm, mindig emelni akarom a tétet és arra kérek mindenkit, aki velem dolgozik, hogy tegyen ugyanígy minden nap. Úgy gondolom, hogy jó úton indultunk, és amikor így kezdesz, akkor hinned kell benne és túl kell lendülni a nehézségeken. Tisztában kell lenni azzal, hogy ilyen módon lehet fejlődni, versenyképesnek lenni és nyerni valami nagyot.”

“Büszke vagyok arra, ahogy ez a csapat fejlődik mentálisan. A játékosok tisztában vannak azzal, hogyha mi versenyképesek akarunk lenni és játszani akarunk a győzelemért, akkor minden egyes embernek magasabbra kell raknia a lécet. Ez elengedhetetlen. Én egy rendkívüli ambíciót és hajlandóságot látok bennük mindezek elérésére, szóval nagyon büszke vagyok erre és büszke vagyok arra, hogy az edzőjük lehetek.”

Végül összegezte a szünet alatti munkát: “Az edző olyan, mint egy szabó, a lehető legtökéletesebb öltönyt kell a csapatra adnia. Sok mindenen dolgoztunk, sérült játékosok tértek vissza és most megvan a lehetőség arra, hogy az egész keret elérhető legyen.”