Ma este 21:00 órától az Inter együttese Düsseldorfban, a Leverkusentől mindössze 37 km-re található Düsseldorf Arénában a német első osztályú Bayer Leverkusen ellen lép pályára, hogy kiharcolja helyét az Európa-liga legjobb négy csapata között. A ma esti találkozó győztese az elődöntőben a Basellel vagy a Shakhtar Donetskkel mérheti össze tudását.
Az Inter ezidáig 50-szer nézett farkasszemet német riválissal az európai kupasorozatokban. Ezeken a mérkőzéseken 23 győzelem 9 döntetlen és 18 vereség jutott a kék-feketék osztályrészéül. A csapat a legnagyobb német csapat elleni győzelmét 1960-ban aratta a Hannover ellen, aznap a megállíthatatlan Inter Mario Corso és Bengt Lindskog vezetésével 8-2-re páholta el ellenfelét.
A Nerazzurri kétszer európai kupafináléban is összecsapott már német együttessel. Első alkalommal az Európa-liga jogelődjének számító Uefa-kupa döntőjében, 1997-ben a Schalke 04-rel játszottunk, ezen a találkozón büntetőkkel alulmaradtunk. A második alkalmat gyaníthatóan senkinek sem kell túlzottan feleveníteni, hiszen tudjuk, 2010-ben Madridban a Bayern München volt az Inter ellenfele a BL-döntőben. A többi már történelem…
A legutóbbi német emlékeink viszont eléggé keserűek lehetnek. Miután a jelenleg is futó BL-szezon csoportkörében előbb hazai pályán 2-0-ra legyőzte a csapat a Borussia Dortmundot, a Németországban rendezett “visszavágón” éppen 2-0-ás előnyről bukta el a találkozót az Inter.
És akkor térjünk rá a Leverkusenre!
A ma esti lesz a kék-feketék és a bajorok harmadik összecsapása. Az előző két alkalommal az Inter bizonyult jobbnak. A 2002/2003-as, a maihoz képest jelentősen eltérő lebonyolítású Bajnokok Ligája második csoportkörében találkoztak a felek.
A Leverkusen a holland vezetőedző, Peter Bosz irányításával a Bundesliga ötödik helyén zárt, az Európa-ligában pedig a legjobb 8 közé a Porton és a Rangersen át vezetett az útja.
Ami pedig a taktikát illeti. A Leverkusen három formációban játszott az idei szezonban. A leggyakrabban a 4-3-2-1-es felállást választották, de futballoztak 3-4-3-ban és 3-4-1-2-es rendszerben is (sőt 4-3-3-ban is).
Ez a rugalmasság a játékosok pozíciójának váltakozásában is tetten érhető, hiszen Bosz mester előszeretettel használja különböző helyeken a játékosait. A jobbszélső Karim Bellarabi például gyakran focizott jobbhátvédként, a csatár Kevin Volland pedig játszott balszélsőt és árnyékéket is. Ugyanakkor nem kérdés, hogy a Leverkusen legnagyobb kincse ebből a szempontból is a szupertehetségnek kikiáltott Kai Havertz. A 81 millió euróra taksált, európai élklubok által körüludvarolt jolly joker futballista a középpálya minden szegletében megfordult már a futó szezonban.
Mindennek a hátulütője az, hogy Bosz mester nagyon ritkán küldi pályára ugyanazt a kezdő tizenegyet két egymás utáni meccsen, így nincs túl sok rengeteg percet pályán töltött játékosa.
Bosz általában az alábbi ábra szerint variálja csapatát:
Ami a játékstílusukat illeti, a Leverkusen futballja a labda birtoklására alapszik. A Bundesligában az idei szezonban átlagosan 60%-ban volt náluk a játékszer. Leggyakrabban egy középső védő és egy szélsővédő játékkapcsolatából építkeznek, igyekezve egyfajta presszingcsapdát, ebből pedig létszámfölényt kialakítani. A támadásépítésben Havertz, illetve Bailey szerepe is kulcsfontosságú, ők kérik el a labdát a szélsővédőktől, így szélesítve a területeket.
Ahhoz, hogy mindezt megvalósítsák, nagyon gyorsan kell járatniuk a labdát, ez azonban nem mindig jön össze. Sokszor statikusak, amit jól mutat, hogy meccsenként átlagosan 618-at passzolnak, az átadások fele azonban a kapus és a védőnégyes között történik.
Ezzel a taktikával gyakran magára húzza ellenfelét a német csapat, ezért sokszor a saját tizenhatosuk közelében veszítenek labdát. Ez a felfogás a mai meccsen is döntő lehet, hiszen az Inter előszeretettel támadja le az ellenfelét. Ha a Leverkusen nem lesz elég óvatos, ráfázhat. Ha viszont sikeresen a vonalak közé tudnak kerülni, akkor bajban lehet az Inter.
Már csak azért is, mert a Leverkusen mindemellett nagyon hatékonyan támad le. Azt pedig a Hellas Verona ellen is jól láthattuk, mennyire nem ízlik a kék-feketéknek az agresszív letámadás.
Akikre leginkább érdemes figyelni a már említett Volland-Havertz-Bailey hármason kívül, az Diaby, aki nagyon agilisen tudja megbontani az ellenfelek védelmét a bal oldalról indulva, valamint Aranguiz, aki a középpálya motorja lehet, amennyiben pályára lép.
Két viszonylag hasonló stílus találkozik egymás ellen ma este a spanyol del Cerro Grande bíráskodása mellett, izgalmas mérkőzésre van tehát kilátás.
Várható kezdőcsapatok:
Inter (3-5-2): Handanovic; Godin, De Vrij, Bastoni; D’Ambrosio, Barella, Brozovic, Gagliardini, Young; Lautaro, Lukaku
Leverkusen (4-3-3): Hradecky; L. Bender, S. Bender, Tapsoba, Sinkgraven; Palacios, Baumgatlinger, Demirbay; Bailey, Havertz, Diaby
Kezdés: 21:00
TV: DigiSport