Oriali-tól Thuramig: 10 emlékezetes derbigyőzelem

Szombaton jön az idény első milánói derbije, amelyen az Inter az AC Milan “vendége” lesz. A rangadó előtt tíz emlékezetes nerazzurri győzelmet idézünk fel, mindegyiket egy-egy ikonikus fotón keresztül.

Gabriele Oriali – AC Milan-Inter 0-1 (1980. március 2.)

Különleges nap volt ez az Inter, Milánó és az egész olasz futball számára. 1980. március 2-án, a bajnokság 22. fordulójában rendezték az AC Milan-Inter derbit, és ugyanezen a napon vette fel a San Siro Giuseppe Meazza nevét. Mérföldkő volt ez a város történetében: így tisztelegtek az Inter legendája, a világfutball egyik legnagyobbja előtt. A nap egyben a klub tizenkettedik scudettója felé is elindította a csapatot.

A derbi hőse Gabriele Oriali volt, akinek góljával Bersellini Intere megerősítette helyét a tabella élén, és növelte előnyét az AC Milan és a Juventus előtt. A döntő pillanat a 77. percben jött: Evaristo Beccalossi szabadrúgását Alessandro Altobelli fejelte vissza középre, Carlo Muraro átengedte a labdát, a lendületből érkező Oriali pedig jó helyzetből verte Rigamontit. A derbi az Interé lett, ahogy később a bajnoki cím is. Az AC Milan ezzel szemben a szezon végén a Serie B-be került.

Alessandro Altobelli – AC Milan-Inter 0-1 (1980. szeptember 7.)

Klasszikus „Spillo”-fejes. Helyezkedés, elrugaszkodás, koordináció és időzítés: Altobelli valahogy mindig odaért a labdához, akkor is, ha szorosan fogta a védő, vagy ha kifutott a kapus. Ezúttal ráadásul egy derbit kellett eldönteni.

Ez volt az 1980/81-es szezon egyetlen derbije: az Inter regnáló bajnokként, az AC Milan a Serie B-ből érkezett. A két csapat 1980. szeptember 7-én, az Olasz Kupa csoportkörében találkozott. Szoros, feszült, kiegyenlített meccs volt: az AC Milan örömet akart szerezni a szurkolóinak, az Inter pedig meg akarta őrizni az előző idényben kivívott városi elsőbbséget. A Rossoneri részéről Vincenzi kapufát lőtt, az Interből Beccalossi járt közel a gólhoz.

Altobelli a kispadon kezdett, és a szünetben Oriali – az előző derbi hőse – helyére állt be. A csere a 66. percben érett be: Giancarlo Pasinato szögletét a hosszú oldalon Carlo Muraro fejelte kapu felé, Altobelli pedig Piotti előtt érkezve, tarkóval a hálóba csúsztatta a labdát. Ismét 0-1, akárcsak fél évvel korábban – csak ezúttal „Spillo” neve került a jegyzőkönyvbe.

Aldo Serena – AC Milan-Inter 0-1 (1988. december 11.)

Nyolc év telt el, és a Serie A színvonala a csúcson volt. Ott volt a holland sztárokra épülő AC Milan, a regnáló bajnok, amely a szezon végén BEK-et nyert; Maradona Napolija, Baggio Fiorentinája, Vialli és Mancini Sampdoriája. Legendás játékosok és ikonikus csapatok – és a szezon végén mind felnézhettek az Inter rekordokat döntő csapatára.

Trapattoni Intere rendkívüli idényt futott, és minden idők egyik legkeményebb bajnoki mezőnyében uralta a bajnokságot. Az első derbi az idény egyik meghatározó pillanata lett: őrségváltás a milánói és az olasz elsőségért vívott csatában. Az Inter Aldo Serena pazar fejesével nyert 1-0-ra; a csatár a szezon végén a Serie A gólkirálya lett.

Gyors, pusztító támadás volt középen: Matteoli Bergomihoz passzolt, aki a tizenhatos jobb oldaláról kapásból adta be. A lendületből érkező Serena látványosan, vetődve és kifordult testtel fejelt, és mattolta Gallit. Karját a magasba emelve rohant a kispad felé, ahol a csapattársai ölelték meg. Az Inter 1-0-ra nyert, és elindult egy felejthetetlen idény felé.

Nicola Berti – AC Milan-Inter 0-1 (1990. november 18.)

Ha már a fejeseknél tartunk: Két évvel később ismét egy fejes döntötte el a derbit, ismét az AC Milan pályaválasztásával. Ez a gól “színtiszta Nicola Berti” gól volt: elszántan tört be a tizenhatosra, és ebben benne volt minden győzni akarása és az, hogy sosem adja fel. Berti mintha a derbikre született volna, harcos szellemével és nerazzurri szívével. Az 1990. november 18-i rangadót öt perccel a vége előtt döntötte el. Klinsmann egy hosszú labdát üldözött a jobb szélen az alapvonal felé tartva; a német az utolsó pillanatban érte el, és középre adott. Az AC Milan védői feltartották a kezüket, mert azt hitték, a labda már kiment – Berti azonban nem állt meg. Hátulról érkezve felgyorsított, tökéletes ütemben ugrott fel, és a hosszú sarokba fejelt. Karját kitárva rohant a pálya közepe felé, ahol a csapattársai maguk alá temették. Felejthetetlen öröm volt ez neki és a nerazzurri szurkolóknak is.

Ronaldo – AC Milan-Inter 0-3 (1998. március 22.)

Il Fenomeno egyik legikonikusabb képe, és egy gól, amelynek minden milánói derbiválogatásban ott a helye. Az 1997/98-as idényben járunk, Ronaldo első Serie A-szezonjában. Természeti erőként söpört végig az olasz futballon, és bárhová ment, mindenkinek leesett az álla. Az első derbijén már gólt lőtt az AC Milannak, a másodikon pedig egy varázslatos pillanattal pecsételte meg az emlékezetes győzelmet.

Az Inter már 1-0-ra vezetett, de 13 perccel a vége előtt még nem dőlt el a meccs. A 77. percben Moriero megszerezte a labdát a jobb szélen, Ronaldo pedig robbanékony gyorsaságával azonnal a védelem mögé indult. A szélső tökéletes erejű beadása a Rossoneri védősora mögé érkezett, de a labda magasabbra pattant a vártnál. Ronaldo azonban nem hiába kapta a Fenomén becenevet: egy szempillantás alatt rögtönzött és kapásból emelte át a kapus felett: szinte harcművészeti mozdulattal, finoman, külsővel lőtte át a labdát Rossi feje felett. Mindenki hitetlenkedett, ez az az érzés, amikor az ember tudja, hogy valami igazán különlegeset lát. Ronaldo kitárt karral, fejcsóválva ünnepelt. Talán ezúttal még ő maga sem hitte el, amit csinált.

Marco Materazzi – AC Milan-Inter 3-4 (2006. október 28.)

Hét gól, egy őrült meccs és egy derbi, amely mintha sosem akart volna véget érni. A 2006. október 28-i rangadó minden idők egyik legnagyobb, legemlékezetesebb milánói derbije volt. Aznap este a San Siro 80 ezer nézőjének elakadt a lélegzete és elment a hangja: a tekintetük egyik kaputól a másikig cikázott, a szívük több mint 90 percen át zakatolt. Kivételes színvonalú meccs volt, 22 kiváló játékossal a pályán. Az Inter 97 ponttal nyerte meg a bajnokságot, az AC Milan pedig a Bajnokok Ligáját – a derbi azonban a Nerazzurrié lett.

Mancini csapata 70 percig uralta a meccset, és három remek góllal 3-0-ra elhúzott. Crespo a 17. percben erőteljes fejessel nyitott, öt perccel később pedig Stanković egy rá jellemző távoli bombával duplázott: a labda a felső sarokba vágódott, Dida meg sem mozdult. A második félidő elején a parádésan játszó Ibrahimović indult meg a Rossoneri kapuja felé, Nesta becsúszása felett finoman átpöckölte a labdát, majd jobbal bevágta (3-0). Az AC Milan ezután Seedorf megpattanó jobb lábas lövésével szépített.

A 69. percben jött az a gól, amely eldönteni látszott a meccset: Marco Materazzi szerezte. Matrix kiváló idényt futott. Négy hónappal korábban világbajnok lett, a döntőben meghatározó szerepet játszva, a bajnokságban pedig hihetetlenül teljesített: tíz gólig jutott, köztük a bajnoki címet érő büntetővel a Siena ellen. Amikor Figo beadásából 4-1-re módosította az állást, úgy tűnt, vége a meccsnek. Az ünneplés közben azonban mezlevétel miatt megkapta a második sárga lapját. Az AC Milan a hajrában rohamozott, Gilardino és Kaká góljával kettőt is rúgott, Ricardo Oliveira pedig az utolsó támadásnál kis híján egyenlített. A lefújáskor azonban a Nerazzurri ünnepelhetett, minden idők egyik legnagyobb derbijén.

Thiago Motta – AC Milan-Inter 0-4 (2009. augusztus 29.)

Akkor még nem tudhattuk, hogy ez a meccs lesz a kezdete az Inter történetének (egyik) legdicsőbb idényének. Augusztus 29-e volt, a nyár a végéhez közeledett, és az Inter Mourinho második idényére átalakult. Az AC Milan Carlo Ancelotti nélkül vágott neki az első szezonjának, az utóbbi évek két vezéralakja, Ibrahimović és Kaká pedig Spanyolországba igazolt. A Rossoneri brazil vonalra épített: a kispadon Leonardo, a pályán Ronaldinho, Pato és Thiago Silva. Támadó szelleme és sztárjai miatt a 4-2-3-1-üket „4-2-fantasia”-nak keresztelték el.

Az Inter ezzel szemben zártabb és szilárdabb volt, bár az új csapat még formálódott. Hátul Lúcio, elöl Samuel Eto’o érkezett, Wesley Sneijder pedig épp csak landolt Milánóban: a repülőtérről egyenesen a derbi kezdőcsapatába került, és rögtön emlékezetes benyomást tett. Az új Inter első nagy üzenetét azonban két Genoától érkezett játékos, Diego Milito és Thiago Motta küldte a Serie A és a világ futballja számára.

A 29. percben egy videojátékba illő támadás hozta meg az áttörést. Hét érintés elég volt a derbi megnyitásához: Zanetti Mottához passzolt, aki külsővel, kapásból Eto’ohoz pöckölt előre. A kameruni egyből Militónak tette keresztbe, aki levette, felnézett, és a beinduló Thiago Motta elé tálalt. Az olasz-brazil középpályás ballal a hosszú sarokba csavarta a labdát. Látványos gól volt, és ízelítő abból, ami jönni fog.

Az Inter uralta a derbit, és már az első félidőben felőrölte a Rossoneri védelmét. Milito büntetőt értékesített, az AC Milanból Gattusót kiállították, majd Maicon tört be a tizenhatoson belülre, és jobbal verte Storarit. A szünetben 3-0 volt az állás, a második félidőben pedig Stanković újabb jellegzetes távoli lövésével beállította a 4-0-s végeredményt. Egyszóval: üzenet volt ez.

Lautaro Martínez – AC Milan-Inter 0-3 (2021. február 21.)

Szokatlan délután volt. Egy évvel korábban még elképzelhetetlennek tűnt egy derbi a megszokott tömeg és lelátói koreográfia nélkül. Üres lelátók, a Meazzában a játékosok és a stábtagok hangja visszhangzott. A Covid-19 terjedése teremtette ezt a rendkívüli helyzetet: a bajnokságot üres stadionokban játszották, a hazai pálya előnye és a lelátók támogatása eltűnt.

Az AC Milan és az Inter a bajnoki címért harcolt. A Rossoneri az első félszezon nagy részében vezette a tabellát, a Nerazzurri végig a nyomukban volt, és az előző héten át is vette tőlük az első helyet. Az Inter így egypontos előnnyel érkezett a derbire. Tizenegy éve nem nyert bajnokságot, de a csapat érezte, hogy most eljött az ideje. A szezont eldöntő fordulópont volt ez: a Nerazzurri sebességet váltott, és elkezdte maga mögött hagyni a riválisait.

Conte csapata gyorsan átvette az irányítást. Öt perc kellett hozzá: egy gyors középső támadás után Lukaku és Lautaro rohant előre, Romelu beadott, El Toro pedig a hálóba fejelt, Donnarumma nem tudott mit tenni. Az Inter egyszerűen megállíthatatlan volt. A szünet után egy tankönyvbe illő támadás végén ismét Lautaro talált be. Ez volt az első duplája az AC Milan ellen, egyben második és harmadik derbigólja – ez a szám később kilencre nőtt. Lukaku tette fel a pontot az i-re. A végeredmény 3-0 lett, és az Inter ezután meg sem állt a 19. scudettóig.

Edin Džeko – AC Milan-Inter 0-2 (2023. május 10.)

Milánó ismét a futballvilág középpontjába került, minden szem a városra szegeződött. Az Inter és az AC Milan pontosan 20 évvel az előző ilyen párharc után ismét a Bajnokok Ligája elődöntőjében találkozott. A város mintha megállt volna, a levegő vibrált, az utcákat feszültség és izgalom töltötte be. A döntőbe jutás volt a tét, ráadásul a legrégebbi rivális kárára. Sokatmondó, óvatos pillantások cserélődtek, az izgalom és az idegesség kéz a kézben járt.

Az első meccset az AC Milan pályaválasztásával játszották, a Rossoneri szurkolói az egész stadiont betöltő látványos koreográfiával készültek. A hangulat félelmetes volt, de Edin Džeko már a 8. percben elhallgattatta. A „Szarajevói Hattyú” stílusosan, nagyszerű góllal szerezte meg a vezetést. Egy szöglet alatt fizikális fölényét is megvillantotta: Calabria fogta, de a bosnyák csatár erejével helyet tudott csinálni magának, majd fenséges bal lábas kapáslövést eresztett meg. Maignannak esélye sem volt, a nerazzurri szurkolók felrobbantak.

Innentől Inzaghi csapata erődemonstrációt tartott. Az első félidei játéka kiemelkedő volt tempóban, játékminőségben és a kialakított helyzetekben. Mkhitaryan 2-0-ra növelte az előnyt, de még ez az eredmény sem tükrözte igazán az Inter fölényét. Így ért véget az első meccs. A visszavágón Lautaro pecsételte meg az Inter BL-döntőbe jutását.

Marcus Thuram – AC Milan-Inter 1-2 (2024. április 22.)

Ki felejthetné el ezt a dátumot? Azt az esős estét, a határtalan örömöt, a lefújás utáni rohanást a Curva felé, az örömkönnyeket, a testvérek és vadidegenek ölelkezését. 2024. április 22. – van, aki a bőrére tetováltatta, más egy poszteren, háttérképen vagy mezen őrzi. Az az este, amikor az Inter történelmet írt, és felragyogott a második csillag.

A klub 20. scudettója egy megállíthatatlan idény végén, egy olyan Madonninán érkezett meg, ahol az AC Milan volt a pályaválasztó. Korábban soha nem dőlt el bajnoki cím milánói derbin. Egyedülálló, felejthetetlen siker volt: nehéz szavakba önteni, de csodálatos volt átélni. A Milánóra zuhogó eső még epikusabbá tette a hangulatot.

Francesco Acerbi szerezte meg a vezetést, miután egy szögletnél a Rossoneri védelme őrizetlenül hagyta: jókor volt jó helyen, és fejjel a hálóba csúsztatta labdát. A meccs kiegyenlített maradt, érezhető volt, hogy az 1-0 nem elég a győzelemhez. Marcus Thuram azonban épp beírni készült magát az Inter történelmébe, első olaszországi idényében. Tikus a saját kezébe vette a dolgokat: a bal szélen levette a labdát, befelé húzott a jobb lábára, és erős lapos lövésével a rövid alsót célózta, meglepve Maignant. Óriási ünneplés következett, a csatár arca teljesen átszellemült; a Curva Nord felé csúszott, mielőtt a csapattársai maguk alá temették. A kaotikus hajrában az AC Milan szépített, és piros lapok is előkerültek. Mindenki visszafojtotta a lélegzetét – aztán a lefújás után kitört az öröm. Az interisták elárasztották az utcákat, nem törődve sem az esővel, sem a késői órával, Milánó pedig nerazzurrivá vált az Inter történetének egyik legszebb pillanatában.

Start a Conversation