Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Eljött a nap, a múlt héten aláírta Hakimi a szerződését, eme ünnepélyes pillanat miatt, így a múltkori középpályás elemző posztom után úgy gondoltam megérdemel egy elemzős posztot az ő érkezése is. A nyár elején több helyen még Cancelo visszatérést vizionálták az újságírók és több fórumon is komoly eszmecseréket folytattak a szurkolók, hogy a 21 éves marokkói vagy a 26 éves portugál lett volna a jobb választás. Így ebben a posztomban, ha nem is egyértelmű választ, de igyekszem minél inkább körbejárni a témát a számok világán keresztül. Az adatok az Understat, Sofascore és Whoscored honlapjáról vannak ismételten.

I. Gólszerzés

A gólszerzési adatokat nézve Hakimi mutatói erősebbek, gólok számában, xG90-ben is erősebb volt a marokkói szezonja. Helyzeteket nézve jobban kijátszott szituációkban rúg kapura, mint Cancelo.

II. Passzolás

Passz mutatókban már vegyesebb a kép. Hakimi többet tett hozzá a támadásokhoz (kivéve a kulcspassz mutatót), viszont ő inkább a rövidebb passzokban veszi ki a részét, a portugál hosszú passzokban jeleskedik inkább és ezeket pontosabban is hajtja végre. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a Dortmund többet passzolt idén átlagosan egy meccsen, mint a tavalyi Juventus (665.1-500.2).

III. Aktivitás

Az aktivitási mutatókat nézve inkább a portugál mutatkozik erősebbnek. Mivel a Dortmund magasabb labdabirtoklással rendelkező csapat, így korrigálva megállapítható, hogy közel azonos mértékben kapják meg a labdát a csapattársaktól. Cselezésben és fejjátékban Cancelo szezonja volt az erősebb, ahogy 90 percre vetítve több sikeres párharcot vívott meg (szinte pontosan megegyező sikerességi százalékkal).

IV. Védekezés

Amennyiben a fórumokon olvasgatjuk a kommenteket, akkor mindkét játékos esetében felmerül, hogy vannak védekezésbeli hiányosságaik még. Bár ezek a wingback poszton kevésbé jönnek ki hátrányként, de Candreva védekezési teljesítményét látva mindenképpen előrelépést kell ezen a téren is mutatnunk. Itt is érdemes korrigálnunk a labdabirtoklással. Proaktív mutatókban (mikor a labdaszerzési kísérlet után a labda a védekező csapathoz kerül), Hakimi mutatkozik erősebbnek, míg reaktív indexekben a portugálszámai az erősebbek. Szerelési hatékonysági arányt nézve a marokkói értéke a magasabb.

V. Összefoglaló

A Hakimi-Cancelo vitában mindkét oldalnak van igazsága, valamiben a marokkói, valamiben a portugál mutatkozik erősebbnek. Az én megítélésem szerint a lehető legmegfelelőbb játékost vettük meg. Nagyon erős számokat mutatott a portugál itt is, ahogy a Juventusban is, nem hiába vitte el a City rekordösszegért (ami a szélsőket illeti), de ha választanom kellene közülük én is Hakimit hoztam volna hozzánk. Arról nem beszélve, hogy Cancelo ez idáig nem tudta a kezdőbe verekedni magát Guardiola rendszerébe, a legtöbb mutatók többségében a fiatalabb szélső jobban teljesít. Gólszerzési, gólpassz mutatókban erősebb volt, gyengeségének talán a gyengébb kulcspassz és passzmutatója mellett kevesebb cselezése jutott 90 percre. Viszont, ami az egyik legfontosabb, hogy védekezési mutatókban a jóval védekezőbb Juventusban a proaktív mutatókban igen elmarad a marokkóitól és szerelési hatékonysága is sokkal alacsonyabb, többször tudták elvinni Cancelo mellett a labdát, mint Hakimi mellett. Én azt gondolom, hogy az elérhető nevek közül a legjobbat hozzuk és Hakimi sokat fog tudni fejlődni még Conte kezei alatt. Jövőre ténylegesen megtörhet a DD-Candreva átok és igen nagy esély van rá, hogy évekre megtaláltuk az jobbszélsőnket a két olasz helyett.

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Mostani elemzésben a középpályásainké lesz a főszerep, annyi megkötéssel, hogy legalább 1000 percet pályán levőket veszem most is csak figyelembe, így többek között Sensi, Eriksen vagy éppen Gagliardini adatait nem vizsgálom (előbbinél nem tudom, mikor fogja átlépni a folyamatos izomproblémái miatt, Gag pedig nem fut jó szezont, így jobban is jár, hogy kimarad). Az összehasonlíthatóság miatt ismét szerepelni fognak a Lazio és a Juventus játékosai is (illetve +1 meglepetés ember). Az adatok az Understat, Sofascore és Whoscored honlapjáról vannak ismételten.

I. Gólszerzés

Nem sokáig tudtam titkolni, a +1 fő az egyik lehetséges potenciális igazolásunk Tonali, akivel kapcsolatban az okokat igyekszem megkeresni, hogy miért pont ő érdekli jelen pillanatban Marottáékat.

Elemzést most is a gólszerzési statisztikák átnézésével kezdem. Az adatokból látható, hogy a Lazio középpályája a legaktívabb ezen a téren. Savic és Luis Alberto gól és xG értékei is magasak. Nálunk Brozovic és Vecino emelkednek ki. Horvátunk már 3 találatnál jár és csapatunk egyik legaktívabb tagja, ami a rálövéseket illeti. Vecino 90 percre vetített xG értéke pedig a legmagasabb ebben a mezőnyben, a fontos gólok szerzőjének mindezt kijátszott helyzetek végén sikerült abszolválnia többségében, ezt mutatja az xG/lövés mutató. Ebben csak Rabiot értéke magasabb, míg a legváratlanabb helyekről nálunk Candreva, egyébként Tonali, Bentancur, Lucas és Pjanic próbálkozik, utóbbi 3 gólnál is jár.

II. Passzolás

Gólpasszoknál sokat olvashatunk Luis Albertoról, aki már 12-nél jár, de Brozovic, Cancdreva és Tonali 5-5 gólpassza is megsüvegelendő. Kulcspasszok esetében érdemes a 90 perces mutató mellett megnézni, hogy a csapatuk átlagához képest, hogy szerepelnek. Ezek alapján három játékost lehet kiemelni. Luis Albertonál nincs meglepetés, 3,18-as értéke abszolút kiemelkedik. Nálunk a mi tökéletesen beállított hajú Candrevánk jeleskedik, akit erre az évre Conte újraaktiválta a padunkról. Tonali meccsenkénti 2,12 értéke mellett kiemelendő, hogy a Brescia átlagához viszonyítva igen magas a 0,3-as értéke, vagyis a csapatból a visszavont posztja ellenére ő kiemelten jeleskedik. Az xA mutatóban a két szélsőnk viszi a prímet a csapatban, de árnyalja a képet, hogy hosszú passzaik alacsony százalékban találnak saját embert (ebben egyébként még Tonalinak is javulnia kell). Biraghi ráadásul teszi mindezt igen kevéske darabszámú hosszú passzal. Az xGBuildup90 (lövéseket, és kulcspasszokat nem tartalmazza) támadásépítési mutató is Lazzarri és Vecino gyengeségét mutatja. A Juventus játékosai esetében már a korábbi elemzésemben is kiderült, hogy sokat járatják a labdát a támadóik (velünk ellentétben), viszont a támadásépítés korábbi szakaszában a középpályásaik is aktívan kiveszik belőle a részüket. Csapatunkból Brozovic és Barella emelhető ki.

III. Aktivitás

Aktivitási pontban először labdaérintéseké lesz a főszerep, és a védelmi mutatóknál is alkalmazott korrekciót itt is alkalmaztam, ahol a csapat labdabirtoklási arányával korrigáltam az adatokat. Nálunk nem meglepő, hogy a mindenütt besegítő Marcelo Brozovic végzett az élen, ahogy az sem lephet meg senkit, hogy a Lazio esetében Luis Alberto ezen mutatóban is az élen jár. Tonali rendesen kiveszi a szerepét a Bresciánál, sok labdát kér el. A Juventus esetében Cuadrado és Bentancur végzett az élen. Viszont, a ranglista másik végéről ki lehet emelni három játékost. Egyikük a Lazio idei igazolása, (akit anno állítólag mi is kinéztük) Lazzarri, másikuk Matuidi a Juventus francia középpályása, harmadik név pedig Matias Vecino. Az uruguayi a támadásépítések kezdeti szakaszán igen passzív, míg a befejezésnél helyezkedésével előnyére tud lenni a csapatnak, de 90 percre vetített értéke 51,47-es értéke nagyon alacsonynak mondható, főleg az ő posztján. Matuidi és Vecino a cselezési értékben is sereghajtó a listán (a francia ráadásul mindösszesen 30%-ban hajt végre sikeres cselt az ellenféllel szemben), ide még a főleg védekezési feladatokat ellátó Lucas Leiva tartozik. Az élen nálunk százalékos arányban Brozovic, érték szempontjából Barella áll az élen. De Tonali sem panaszkodhat a 80%-ban sikeres, 90 percre vetített 1,41-es értékével. Párharcoknál Savic és Barella számai tűnnek ki, miközben kijön a jobb szélen focizó Candreva hátránya is. Százalékos mutatóban is az esetek többségében alulmarad ő is és Vecino is. Levegőben tőlünk Brozovic emelhető ki, miközben a széleken ezekben a mutatókban sem szerelünk jól, nem hiába ezen mutatókban azért megmutatkozik, hogy miért szeretnék a nyáron két új szélsőt is igazolni.

IV. Védekezés

Védekezési mutatók vonatkozásában most is alkalmazom a labdabirtoklási aránnyal való korrigálást, és ezeket kettéválasztottam Will Gürpınar-Morgan cikke alapján a proaktív és reaktív típusú mutatókra. Ez az alapján szedi szét az indexeket, hogy a labda az eset után melyik csapatnál lesz. Az utóbbi esetében beszélhetünk labdaszerzésről, ebben Leiva emelkedik ki. Nem meglepő, hogy nálunk Brozovic (eszméletlen a pali) számai erősek. Barella a Cagliariban sokkal erősebb volt etéren, így nagyon remélem, hogy az első tanuló éve után, hasonlókat fog tudni nálunk is mutatni, mert igen nagy szükség lenne rá. Tonali sem a legerősebb ezekben a mutatókban, de ugye ott Baselli elsődleges feladata az ütközés. Két szélsőnk viszont ebben sem jeleskedik, Candreva támadó mivoltából eredően, igen kevés sikeres szerelést tudott végrehajtani a szezon eddigi részében. Biraghinál sem véletlen, hogy a pletykák alapján nem a szívünk csücske. Juventusnál Bentancur jeleskedik leginkább. Amennyiben a reaktív korrigált mutatókat nézzük már Biraghi és Vecino is egész jól muzsikálnak, Savic, Lucas és Tonali is jól szerepelnek. A középpályán a megemelkedett szerelési számok miatt, úgy gondoltam, hogy az Tom Worville Athleticnél megjelent cikkében is alkalmazott szerelési hatékonyságot is megnézem. Itt érdemes csak azokat az adatokat figyelembe venni, ahol magasabb szerelési számokat látunk, itt Cuadrado mellett Brozovic és Biraghi emelhető ki.

V. Összefoglaló

Végül saját játékosaink eddigi teljesítményét szeretném egyenként összegezni.

Brozovic: annyiszor emelhettem ki a teljesítményét, hogy már kezd kopni az o betű a billentyűzetemen. Mikor Spalletti sikereiről van szó a BL-be visszajutás mellett, mindenképpen ki kell emelni, hogy megtalálta és beépítette Brozovicot. Jelenleg az egyik legfontosabb láncszeme a csapatnak, talán kulcspasszokban elmarad, de Eriksen (és remélem Tonali is jön jövőre) érkezésével nem is ez lesz az elsődleges feladata. Gyakorlatilag mindenben kiveszi a részét (támadás, védekezés, passzok, aktivitás), eszméletlen sokat dolgozik, liga honlapja alapján az egész bajnokságban ő futja a legtöbbet. Kell mellé valaki, aki többet segít védekezésben, de egyedül is nagyon sokat köszönhetünk neki. Epiccel remélhetőleg hamarosan hosszabbítunk és hosszú ideig a csapatunkat erősíti.

Barella: nehezebben indult az interes pályafutása, ősszel még a padon kezdett Conténál, de egyre jobb teljesítményével kiszorította Vecinot a kezdőből. Támadásban még van mit javulnia, de rendkívül aktív, rengeteg párharcban vesz részt, sokat és hatékonyan bonyolódik cselekbe és a hosszú passzai is elég pontosak. Ha védekezésben hozza azt, amit a Cagliariban már megmutatott, akkor hosszú időre nyertünk egy nem melleges interes kötődésű olasz fenevadat.

Candreva: hogy én korábbi években hányszor szidtam, te jó ég. Az a rengeteg beadás, amivel a Guarín miatt a kapu feletti részből a stadion oldalába költözött galambokat veszélyeztette… De Conte-féle rendszerben szerintem valamennyire sikerült újra magára találnia, és már jóval ritkábban idegesített. Kényszerből játszik, mert wingback posztra támadóbb felfogású emberre volt szüksége Conténak DD-nél, de Lazaro nem bírta a nyomást, és jött a belőtt frizkós Antonio. Tette a dolgát, sokat segítkezett a támadásoknál, de ennél már több kell. Védekezésben pedig igen elmaradt, ami a mutatókat illeti. Nem kérdés, kell valaki elé a sorba. De ha év elején valaki ezeket a számokat mutatta volna tőle, akkor csak legyintettem volna.

Vecino: ha az adatokat nézzük, akkor két szélsőséges területen teljesített egész jól. A támadás befejezésénél, és a szerelésekben, a többi mutatóban lemarad a többiektől. Olyannyira, hogy meccsenkénti labdaérintések számában még az átlagtól is elmarad, és a kevés passzához mérten (mind kulcspasszokban, mind hosszú passzokban is gyengén szerepel) is igen alacsony a hatékonysága az átadásainak. Párharcokba, cselezésekbe sem megy nagyon bele, igen láthatatlanná tud válni a meccseken. A gólokért örök hála jár neki, mert igen fontos pillanatokban tudott betalálni, de ennél én úgy gondolom több fog kelleni, nem hiába vannak arról hírek, hogy várhatóan távozik majd szeptemberben.

Biraghi: a mi kis saját nevelésű kölykünk sem alakított eddig nagyot. Vecinohoz hasonlóan el tudott tűnni a meccsek közben. Igazán a reaktív védekezési mutatókon túl, az xA mutatója volt talán átlagon kicsit felüli, többiben vagy átlagosnak vagy az alattinak mondható. Nem ment bele a cselekbe, kevés hosszú passz jellemzi, és azok is nagyon pontatlanok. És ő az, aki a legpasszívabb volt a gólszerzésben is, nem csak találata nem volt, de az xG mutatója is a legalacsonyabb, pedig a Fiorentinában azért ennél többet mutatott. Young érkeztével ki is szorult, jelenleg úgy tűnik, hogy nem is marad jövőre velünk, nem aktiváljuk a vásárlási opciónkat. Mivel Dalberttől is szabadulni akarunk (joggal!!!!), így még azt sem lehet kizárni, hogy itt lesz jövőre. Van egy nyara bizonyítani!

+1 Tonali: az új Pirlonak titulált fiatal olasz, a kora és a csapata ellenére kiemelkedőt nyújt idén. Természetesen van még hova fejlődnie, de kulcspasszainak száma és hatékonysága nem csak Olaszországban, de az európai fociéletből is kimagaslik. Mélységi posztja ellenére igen jól cselez, párharcokból is többnyire győztesen jön ki. Védekezést nézve inkább a reaktív mutatókban jeleskedik, de elnézve a számait, – figyelembe véve, hogy ezt egy Bresciában 20 évesen teszi – a személyes véleményem szerint igen nagy jövő áll előtte. Nagyon remélem, hogy az új Pirlo már nálunk válik az olasz válogatott karmesterévé.

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Új sorozatunkban a számoké lesz a főszerep. Ugyanis a játékosok statisztikai adataival fogok foglalkozni. Igyekeztem mennyiségi mutatók mellé minőségieket is beválogatni. Vágjunk is bele! Első témánk a hamarosan visszatérő Seria A első három helyezettjének támadóit vesszük górcső alá, vagyis hőn szeretett klubunk, a Lazio, illetve a Piemonte Calcio Juventus játékosaié lesz a főszerep.  Annyi kikötéssel, hogy legalább 1000 játékpercet pályán levőket vesszük csak figyelembe az elemzés során. Az adatok az Understat, Sofascore és Whoscored honlapjáról vannak.

I. Gólszerzés

Először a támadók legfőbb feladatát nézzük meg, a gólszerzési mutatókat. Immobile erős szezont fut, ami a találatokat illeti, de Ronaldon sem igazán látszik a kor. Lukaku is remekül illeszkedett be az olasz fociba, ezt bizonyítja a 17 gólja is. Lautaro is szépen fejlődik, 11 gólja is erről árulkodik. Első minőségi mutatóként a 90 percre leosztott „Expected Goals” indexxel kezdenék, amely a várható gólokat számolja, annak függvényében, hogy mekkora is az adott helyzet, mennyire is várható belőle gól. Ebben a tekintetben is Immobile emelkedik ki, közvetlenül Ronaldo előtt. Mi csatáraink közel hasonló számokat produkáltak a szezon eddigi részében, az argentin 0,62, a belga 0,57. Fontos mutatónak számít még a helyzetkihasználás, amelyben a gólok számát a lövésekkel osztjuk el. Ezzel párhuzamosan érdemes beszélni az Xg/lövés mutatóról is, ami pedig megmutatja, hogy az adott játékos mennyire ígéretes helyzetből lő a kapura. Ebből is látszik, hogy a két legjobb helyzetkihasználással rendelkező támadó Immbolie és Lukaku, akik a leginkább kijátszott helyzetekben eresztettek el egy-egy löketet. Kiemelendő még a Lazio támadójátéka, mivel az olasz befejező csatár 83 lövés mellett hozta a 0,24-es értéket.Vagyis a rómaiak csapata tudta a legtöbb kidolgozott helyzetet produkálni. Dybala próbálkozik a legvártalanabb helyekről, ahhoz képest magasabb helyzetkihasználási mutatóval rendelkezik, mint Higuain. Martínez mindkét értéke átlagosnak mondható, ami egyáltalán nem mondható rossznak, hiszen ez még csak a második éve az európai foci vérkeringésében.

II. Passzolás

A passzolás vonatkozásában már Dybala áll az élre. Látszik, hogy ő inkább az előkészítésért a felelős, de alapból igen magas passzolási számmal rendelkezik az egész torinói csapat támadórészlege.Ebben a mienk száma elmarad, mindkét dobogós csapattól, főleg az argentin esetében látunk alacsony számot 179-cel. Nem csak gólokban, de gólpasszokban is Immobile emelkedik ki. Ha 90 percre vetített kulcspasszokat nézzük, akkor Martínez ebben a mutatóban is gyengébben szerepel. Lukakunak 1,51 kulcspassza van (amiből lövés következett). Minőségi mutatókat nézve először is a kulcspasszok minőségét vizsgáló xA90-nel foglalkozzunk, ami az xG90-hez hasonlóan az adott szituációból mekkora valószínűséggel lesz gólpassz is. Ebben a mutatóban is a listavezetők állnak az élen,és a mieink állnak a leghátrébb a sorban. Folytassuk a sort két nagyon hasonló mutatószámmal az XgChain90-nel és az XGBuildup90-cel, amelyek nagyon jól mutatják, hogy „a játékos mennyire vesz részt a támadásépítésben”. Előbbi és utóbbi között a különbség csupán annyi, hogy a xGBuildup90 nem veszi figyelembe a lövéseket és a kulcspasszokat. Utóbbian Dybala vesz részt a legaktívabban a felsorolt nevek közül. Legkisebb értékkel pedig Immobile, Lukaku és Martínez rendelkezik. Hatékonysági mutatókban megmutatkozik, hogy Lautaro-nak a passzolásban fejlődnie kell, nem csak jóval kevesebbet passzol, mint társai, de ezt alacsonyabb hatékonysággal is teszi, összes passz és hosszabb passzok esetében is. Viszont a belga óriás hosszabb indításai igen pontosan érkeznek a csapattársakhoz, 83,33% igen magas, Ronaldonak ez 76,92%.

III. Párharcok

Párharcok témakörben először is nézzük, hogy hányszor bocsátkoznak cselezésbe a támadók, és milyen hatékonysággal teszik mindezt. A ranglista végénLukaku, Immobile és Higuain áll. Dybala, Correa és Ronaldo pedig a legelején.Hatékonyságot nézve Martínezé a legalacsonyabb hatékonyság, de ha belegondolunk főleg ősszel még nagyon könnyen elsodorták. Sajnos Lukaku sem erős ebben a viszonylatban, kicsivel több, mint a fele esetében volt csupán sikeres. Ezen adatok alapján a legjobbnak Correa bizonyul, aki 67,74%-kal jön ki jól egy cselsorozatból. Párharcokban csatárduónk elég sokat vesznek részt, közel azonos sikeresség mellett.Immobile keveset, és még ott is csak 36,32% sikerességgel, Ronaldoé 59,09%. Fejpárbajoknál nincs meglepetés. Lukakunak van a legtöbb győztes fejpárbaja, meccsenként közel 3, és mindezt igen hatékony 56,45%-kal teszi meg.  Egyik alapvető taktikánk, hogy labdaszerzés után felívelik neki a labdát, és ezt általában jó helyre tudja utána bólintani.Martínez is sokat használja a fejét (remélem nyáron is jó döntést hoz), meccsenkénti 1,5-ös megnyert fejpárbajával 35,9%-os hatékonysággal. Immobile és Dybala a fejpárbajok közel ¾-ében veszít.

IV. Védekezés

Bár egy támadó elsődleges feladata gólok szerzésevagy előkészítése, de a modernfoci velejárója, hogy ma már igen fontos szerepet játszanaka védekezésben is. Viszont itt mindenképpen érdemes korrigálni a rendelkezésre álló statisztikákat, aszerint, hogy a csapat hány százalékban birtokolja a labdát. Így tesz a Totalfootballanalysis oldalán Daniel Lusted is, ahol a csapat labdabirtoklási arányával korrigálták a számokat. Miért is fontos ez? Mivel egy labdabirtoklásra jobban figyelő csapatnak kevesebbet kell védekeznie, így az ottani mennyiségi mutatókat kevésbé lehet érdemben összehasonlítani egy deffenzívebbel. Végül ezeket a korrigált mutatókat összeadva kaptam meg a korrgált össz védekezési indexet. Ebben nagyon jól muzsikálnak Martínezék. Szerelési mutatóban Martínez szerelési és közbeavatkozási mutatója magas, míg Lukaku tisztázásban és blokkolt lövésekben emelkedik a többi csapat támadója fölé. Lazio támadói veszik ki a védekezésben a legkevésbé ki a szerepüket.

V. Összefoglaló

Összefoglalva megállapítható, hogy nem panaszkodhatunk a támadóink teljesítményére. Védekező tevékenységükben kiemelkedőek, gólszerzésben is tökéletesen helytállnak. Lukaku fejpárbajokban igencsak a mezőny fölé emelkedik. Egyedül a passzolási mutatókban maradnak el a többiektől, főleg Martínez esetében igaz ez, de ahhoz képest, hogy Lukaku idén jött, Martíneznek pedig ez a második éve Európában igen csak örülhetünk, hogy ez a duó rohamoz elől, hogy meddig az a jövő zenéje (vagy Lautaroé).