Kategória: Számháború

Számháború – Szezonzáró 4.

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Szezonzárónk utolsó epizódjához érkeztünk, amikor is a csatárok, a középpályások és a szélsők után a védelem szereplők kapnak főszerepet. Vágjunk is bele! 🙂

Mielőtt belekezdenénk a védőkről szóló elemzésbe. Ejtsünk pár szót (vagy számot) a kapitányunk teljesítményéről a kapuban, illetve arról, hogy mennyire (nem) sikerült őt helyettesíteni Padellinek.

„Ó kapitány, kapitányom!” A szlovén hálóőr minden mutatóban túltett az olaszon. Kiemelendő, hogy míg Handa kevesebb gólt kapott be (-0,5), mint amennyi az ellenfelek helyzeteiből adódott volna, addig Padelli többet (0,9). Kapuban és kaputól távolabb is sokkal jobb teljesítményt tudott bemutatni Samir. Minden szezon végén, így most is azt reméljük, hogy a következő szezonban sem fog még visszaesni a teljesítménye. J

Ezek után térjünk rá a védőkre. Az adatok továbbra is a Sofascore-ról és a Fbref honlapjáról vannak, a módszertanról pedig a csatároknál írtam részletesen. A feltételek nem teljesítése miatt exkapitányunk Rano és Pirola (11 percet játszott) nem szerepel az elemzésben.

4. helyezett

Milan Škriniar

Ha meg kellene nevezni, hogy ki járt a legrosszabbul Conte és a vele egy csomagban érkező háromvédős felállásával, akkor az egyértelműen a szlovák védőnk. Pocsék idényt zárt. Év elején még a védelem bal oldalán nyújtott nagyon gyenge teljesítményt, majd jobb oldalra átrakva valamelyest javult, de még mindig sok hibával játszott. Passzpontosságban és passztávolságban tudott csak jobban teljesíteni, mint társai más mutatóban nem. Legszembetűnőbb, hogy korábbi erősségében a proaktív védekezési mutatóban ő szerepelt a leggyengébben. Nagy kérdés mi lesz vele, mert teljesítménye és személyisége miatt többünk a jövő kapitányát látta benne, most viszont ott tart, hogy a bejegyzés írása közben is frissítgetem a hírportálokat, hogy vajon megy vagy marad.

3. helyezett

Diego Godín

Godínnak sem feküdt ez a rendszer. Év elején, amint kiderült, hogy Bastoni nem csak piszok fiatal, de piszok tehetséges is, és nem roppan meg a teher alatt, az uruguayi ki is került a kezdőből és csak epizódszerepekhez jutott. Majd jött a nyár és egy egészen más Godínt ismerhettünk meg. Diego ugyanis kiszorítva a szlovákot igazán szép teljesítményével a nyár egyik legnagyobb meglepetést okozta. Legtöbb megnyert fejpárbaj, sikeres csel és kulcspassz is a nevéhez fűződik a poszton, ahogy kiemelhető a szerelési és közbeavatkozási mutatója is. Védekező munkáját viszont árnyalja, hogy neki volt a legtöbb védelmi hibája, nem egyből sajnos gólt is kaptunk. Recoba óta nem megy nálunk az uruguayi játékosoknak (gondolok itt Vecinora is). Godín is egy itteni év után már ment is a Cagliariba (biztos Nainggolan sokat beszélt az ottani bulikról), de legalább ez a nyár után mondhatjuk, hogy valamit azért lerakott az asztalra, még ha ennél többre is gondoltunk, akkor amikor idejött.

2. helyezett

Alessandro Bastoni

A piszok fiatal és piszok tehetséges Alessandro Bastoni, 20-21 évesen nem kis teljesítmény, hogy ilyen nevek mellett stabil kezdővé tudta felküzdeni magát. Gyakorlatilag a tisztázáson túl, nincs olyan mutató, ahol ő ne előzte volna meg legalább egy rutinosabb posztriválisát. De Vrij után neki volt a legkevesebb védelmi hibája, xA90-ben meg egyenesen a legjobb a védők közül. Nagyon remélem, hogy ez a teljesítménye még csak a kezdet és az Inter, illetve az olasz nemzeti tizenegy védelmének jövőbeni oszlopos tagját ismertük meg az ő személyében. Erre minden esély adva is van. És még mindig csak 21 éves, te jó ég.

1. helyezett

Stefan de Vrij

Szerintem ez senkinek sem okozott meglepetést. A holland ebben az évben is megmutatta milyen egy igazán stabil védő. A liga év csapatába is beválasztották, nem hiába. Amellett, hogy a védelemből neki van a legtöbb gólja és gólpassza (4 illetve 3), neki van a legtöbb tisztázása és ő blokkolta a legtöbb lövést. Arról természetesen nem is beszélve, hogy neki van a legkevesebb védelmi hibája is. Már 2018-ban is éreztük, hogy nagy üzletet csináltuk vele (pláne, hogy lejárt szerződésűként ingyen hoztuk el a Laziotól), de tényleg hihetetlen, amit nyújt akár négy-, akár háromvédős rendszerben. Állítólag Koeman érdeklődött is iránta a nyáron, de rekordsebességgel csaptuk rá a telefont (bezzeg Mario nem érdekli őket…).

Számháború – Szezonzáró 3.

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. A támadók és a középpályások után, most a szélsőké lesz a főszerep, módszertan továbbra a csatároknál taglalt módon fog történni. A meccs, illetve a percbeli feltételeknek négy játékos felelt meg, Moses, az első félévben még nálunk levő Lazaro és Asamoah így nem került be. Vágjunk is bele! 🙂

4. helyezett

Christiano Biraghi

Nem ugrotta meg a szintet sajnos Biraghi. Mikor visszakerült hozzánk arról volt szó, hogy milyen jók a beadásai, a szögletei, szabadrúgásai, ezekből alig láttunk és mindezek mellett rendkívül észrevehetetlen is volt (mint Vecino, csak Biraghi a szélen tette ugyanezt). Fenti táblából is látszik, hogy védekezésben emelkedett ki, a többi indexben rosszabbul szerepelt, mint a három posztriválisa. Nyárra némiképp javult a teljesítménye, de ez kevés volt. Ment is vissza Firenzébe és visszakaptuk a mi szeretett Dalbertünket (júhúúú).

3. helyezett

Antonio Candreva

Zselékirály szélsőnk Conte alatt újra visszakerült a kezdőbe (Spa biztos csak féltékeny volt rá) és rögtön az első meccsen a Lecce ellen megrúgta a szezon gólját. Öt találatig jutott, ami lehetett volna jóval több is, csak több ziccerünk is azon ment el, hogy az ellenfél kapusába rúgta a labdát. A szezonban inkább az előkészítésben emelkedett ki (7 gólpasszért jár a taps), neki volt a leghosszabb passztávolsága is, és nála volt legtöbbet a laszti ebből a négyes társaságból. Viszont cselezési mutatója és levegőben a legrosszabb volt. Természetesen a védekezési mutatója is neki volt a legrosszabb, de nem is ez az eredeti posztja, így ez nem érhetett minket váratlanul (tavasszal már inkább DD kapott lehetőséget pont emiatt a jobb oldalon). Jövőre már Sampdoriánál kell félteni a galambokat az esetleges beadásoknál (bár idén ebből kevesebbet láttunk, biztos az állatvédők rászóltak).

2. helyezett

Danilo D’Ambrosio

Van egy régi interes közmondás, miszerint: „Ha DD az első félévben nem kezdő, akkor majd a másodikban az lesz”. Mennyi szélső fordult már meg a posztján, és még mindig ő volt a kezdő a nyáron. Az első félévben Lazaro esett áldozatául az elátkozott posztnak, másodikra már átvéve Candrevát is kiszorítva DD lett a kezdő, pedig ő hátrébb játszott eddig. Erre nem a gólszerzési mutatóban veri meg leginkább a többieket? Hétszer próbálkozott gólszerzéssel az olasz, és ebből négyszer örülhetett az akció végén. Fejpárbajokban és passzpontosságban is ő volt a legjobb. Viszont védekezésben felemásabb a kép. Míg proaktív mutatókban első, reakítvban második, addig védekezési hibája neki volt a legtöbb ezen a poszton. Hakimi jött, szóval sok esélyt nem adok neki, hogy újra kezdő legyen, mondjuk Skriniar (feltéve, ha őt addig nem adjuk el) lehet aggódhat a közmondás és a megmaradó három védős felállás miatt.

1. helyezett

Ashley Young

Oké, lehet nem a milánói oxigén, hanem az időjárás változtatja meg a manchesteri játékosok pályán mutatott teljesítményét? (Vajon egy parmai kitérő után is ilyen varázslatos hatást lehet elérni, vagy közvetlenül Manchesterből kell elhozni a delikvenseket?) 2020. 01. 17. a nap mikor jött a hivatalos tájékoztatás a klubtól, hogy igen, jól olvastuk, leigazoltuk a Manchester United 34 éves szélsőjét. Már ez váratlan volt, de ami ez után jött, arra szerintem nem sok optimista interes sem számíthatott. Évekig hoztuk, és hoztuk az embereket a bal, illetve a jobb oldalra, de a DD-féle átok olyan erős volt, hogy a túloldalra is áthatott. Erre elhozzuk a MU kiöregedettnek vélt szélsőjét és teljesítménye alapján mindenki csak pislog. A milánóiak és a manchesteriek is (Biraghi biztosan). 4 gólja és 4 gólpassza mellett neki volt a legkevesebb védekezési hibája és sikeres cselek számában is kiemelkedett. Passzokban volt kicsit bizonytalanabb. Összefoglalva nagyon szép teljesítményt láttunk tőle az idény második részében, reméljük jövőre is hozza ezt a formáját még 35 évesen is. Forever Young! 🙂

Számháború – Szezonzáró 2.

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Első szezonzáró bejegyzésben lerántottam a leplet a szezon legjobb támadójáról, most a középpályásokat veszem górcső alá a csatároknál is taglalt módszertan, a Sofascore és a Fbref adatainak segítségével. Vágjunk is bele! 🙂

7. helyezett

Matías Vecino

Vecino a végletek embere: befejezésben és tisztázásokban nem volt rossz, viszont passzok pontosságában idén sem lett erősebb, és továbbra is igyekszik minél kevesebb labdát kérni a társaktól. Gyakorlatilag vannak meccsek mikor láthatatlanná válik. Sérülése miatt lehet nálunk kezdi a szezont (Marotta legyen a talpán, akinek sikerül eladni, mondjuk a Nápolyhoz), hogy utána mi lesz vele? Majd beáll, ha szöglethez jutunk az utolsó sorsdöntő meccsünk végén (ezért mindig is hálásak leszünk neki).

6. helyezett

Borja Valero

Palaciot még pont időben tudtuk elhozni anno, Valeronál késtünk pár évet. Passzolásban elég magabiztos volt (kockázatos passzokat nem is igazán vállalt), többi mutatóban sajnos elhanyagolható volt a teljesítménye az idén, viszont súlyos hibák sem fűződnek a nevéhez. Már a Fiorentinánál rúgja ismét a labdát, sok sikert kívánunk neki, szimpatikus focista, tényleg kár, hogy nem korábban jött. Látszik, hogy jól jött volna a tudása, főleg a korábbi középpályánkra.

5. helyezett

Roberto Gagliardini

„Ó Gag!”-hányszor mormogtam el ezt a TV képernyő előtt, Inter meccset nézve. Vajon miért mindig ő érkezett a kipattanókra, legyen az a 16-oson kívül, vagy éppen 5 MÉTERRE A KAPUTÓL (bocsánat, még mindig nem sikerült feldolgoznom). Viszont el kell ismerni, hogy sokat melózott az évben. Igyekezett hátul is ott lenni, nem hiába lett a kiemelkedő a védekezési mutatója. Conte a felkészülési meccseken is játszatta, így vélhetően marad, de én azért reménykedem benne, hogy idén már csak epizódszerepeket fog kapni. Pedig nem így indult az interes pályafutása. 🙁

4. helyezett

Christian Eriksen

Ha az ember interes csoportba, fórumra tévedt a szezon második felében egy visszatérő kérdés volt, hogy elhoztuk a világ talán egyik legjobb irányítóját, és akkor miért nem ő kezd Gag helyett. Ennek okát én egyértelműen a gyenge aktivitási és védekezési mutatóban látom. Nem is ez lenne neki az elsődleges feladata, de ebben a felállásban, a jelenlevő társak mellett, ennél több kellett volna Conténak, hogy őt játszassa. Elől viszont még ilyen rövid idő alatt is láttunk tőle varázslatot. Nagyon remélem, hogy a középpályás védekezésünk felerősödésével több szerephez fog jutni.

3. helyezett

Nicolò Barella

Igazi közönség kedvenc lett a srác rövid idő alatt, amit meg is értek. Már az sem volt rossz kezdés, hogy kék-fekete szíve miatt mindenkit félretolt miattunk a múlt nyáron (ő volt akkora szurkoló, hogy városi riválissal még az ügynöke sem tárgyalhatott… khm…). Nehezen indult be a szezon neki, kispadon kezdte Vecino mögött, de egyre jobban tisztult le a játéka, és a nyáron eljutottunk oda, hogy kihagyhatatlan lett. Kiválóan cselez, rengeteg labdát kér, fontos láncszeme a csapatnak a labdakihozatalokban. Talán a védekezésben várnék tőle többet, de szerintem nem kérdés az ő szerepe a jövő nagy Interében. Nem egy félszezonos srác ez a Roberto, Nicolò.

2. helyezett

Stefano Sensi

Ha lehetett volna egy kívánságom az előző szezonra vonatkoztatva, akkor tutira azt kívántam volna, hogy Sensi legyen egészséges az egész szezonra. Sajnos nem sokat játszott, de bemutatkozása olyan jól sikerült, hogy nem volt olyan értékelő lap, ahol ne ő lett volna a szeptember legjobb interese. Gólszerzési mutatója messze a legjobb ebben a csapatrészben. Nagyon remélem, hogy ebben az idényben már nem lesz ennyit sérült, kb. egy új igazolásunk lenne ebben az esetben. És akkor már nem csak a September című szám szólna róla.

1. helyezett

Marcelo Brozović

Ahogy korábbi elemzésemben is írtam Brozovic elképesztő statisztikával bír. Szerelésekben, közbeavatkozásokban a legjobb. Ő vezette legtöbbet a labdát, passztávolsága is neki volt a legnagyobb. Talán csak elől volt pontatlanabb ebben az évben, de le a kalappal a teljesítménye előtt. Nyáron kicsit romlott a teljesítménye, bár erről lehet az is tehet, hogy a pletykák szerint a vírus elleni védekezésnél a fertőtlenítést ő nem a kezén alkalmazta, hanem ő inkább a belső fertőtlenítésben hitt (most még ivótársat is kapott magának, Arhurot, aki egyszer annyit ivott, hogy még juvés bajnoki csillagokat is varratott magára, hát a pillangók kevésbé lennének cikik szerintem). Több helyen is lehetett olvasni a távozásáról, én azok közé tartozom, akik nem bánnák, ha maradna (mondjuk utóbbi szokását jobb lenne, ha maga mögött hagyná).

Számháború – Szezonzáró 1.

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Hamarosan mi is elkezdjük az új szezont és mivel is lehetne a legjobban ráhangolódni, mint az előzőnek a kiértékelésével. Vágjunk is bele! 🙂

Először is pár szót a módszertanról. Játékosainkat először is posztok alapján négy részre csoportosítottam: támadók, középpályások, szélső és védők. Az elemzésbe való bekerülésnek két feltétele volt: az egyik, hogy legalább 10 mérkőzésen szerepeljen a bajnokságban, illetve haladja meg a pályán töltött 500 percet. A statisztikai adatokból pedig mutatószámokat hoztam létre a korábban is használt adatokból:

  • gólszerzési (gólok száma/90 perc és XG90),
  • passzolás (XA90, passzpontosság, passztávolság 90 percre nézve),
  • aktivitás (sikeres fejpárbaj/90 perc, sikeres csel/90 perc, labdával megtett km/90 perc és elvesztett labdák száma, a passzolást leszámítva/90 perc),
  • védekezés (szerelések, közbeavatkozások, tisztázások, blokkolások, és szerelési hibák száma 90 percre lebontva)

Először normalizáltam a statisztikai adatokat, majd összegeztem ezeket, végül a játékosok sorrendjéről az döntött, hogy kinek van több előkelőbb helye a rangsorokban. Egyenlőség esetén a magasabb normalizált értékkel rendelkező kerül előrébb. Az adatok Sofascore és a Fbref honlapjáról vannak.

Első szezonzáró részünkben a támadókat rangsorolom (Esposito kivételével, aki nem tett eleget a feltételeknek), és mutatom be, fordított sorrendben.

3. helyezett:

Lautaro Martínez

De kár ezért a második félévért, nagyon jól kezdte a szezont, de főleg az újraindítást követően (amikortól beindultak a pletykák az esetleges távozásáról) igazán leromlott a teljesítménye. Egyik indexben sem tudott első helyen végezni. Gólszerzési és védekezési mutatókban viszont jobban teljesített, mint Sánchez (sőt mi több, a letámádasok miatt a proaktív védekezési mutatókban a legerősebb támadónk volt). Nagyon reméljük, hogy az új idénnyel a tavaly őszi bika tér vissza és belátja, hogy nem kell ahhoz Messihez messzire menni, hogy jó legyen. Katalánoknál most egyébként sem olyan jó állítólag már az argentinok kedve.

2. helyezett:

Alexis Sánchez

Mikor elhoztuk tavaly nyáron, ment a találgatás, vajon a manchesteri, kiöregedőben levő Sánchez jön, vagy valamelyik korábbi verziót kapjuk meg. Ősszel már kezdtünk volna bízni benne, hogy ez az üzlet is bejött, erre Cuadrado (akinek nem volt elég, hogy juvés) nem lerúgta a chileit? Alexis 84 napig lábadozott, de visszatérve le a kalappal a teljesítménye előtt. Passzokban, cselekben és labdabirtoklásban túl is tett a csatártársain. Reméljük, innen folytatja ősszel (hiszen sikerült INGYEN megszerezni, bravó Marotta).

1. helyezett:

Romelu Lukaku

Hát mi van a manchesteri levegőben, vagy a milánói oxigén tesz jót a United-ből érkező játékosoknak? Az angol szurkolók által teljesen lesajnálva igazi szappanoperába illő volt az ő átigazolási története. Conte ragaszkodott hozzá, de milyen igaza lett. A belga óriás 23 gólig jutott a bajnokságban, ő került legtöbbször helyzetbe. Fejpárbajok megnyerésében már csak mérete miatt is (nagyobb erő, nagyobb felelősséggel jár) a csapat erőssége volt a labdakihozataloknál, reaktív védekezési mutatókban is túl tudott tenni Martínezen és Sánchezen. Jobb teljesítményt szerintem álmodni sem mertünk volna. 🙂

Számháború – Achraf Hakimi

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Eljött a nap, a múlt héten aláírta Hakimi a szerződését, eme ünnepélyes pillanat miatt, így a múltkori középpályás elemző posztom után úgy gondoltam megérdemel egy elemzős posztot az ő érkezése is. A nyár elején több helyen még Cancelo visszatérést vizionálták az újságírók és több fórumon is komoly eszmecseréket folytattak a szurkolók, hogy a 21 éves marokkói vagy a 26 éves portugál lett volna a jobb választás. Így ebben a posztomban, ha nem is egyértelmű választ, de igyekszem minél inkább körbejárni a témát a számok világán keresztül. Az adatok az Understat, Sofascore és Whoscored honlapjáról vannak ismételten.

I. Gólszerzés

A gólszerzési adatokat nézve Hakimi mutatói erősebbek, gólok számában, xG90-ben is erősebb volt a marokkói szezonja. Helyzeteket nézve jobban kijátszott szituációkban rúg kapura, mint Cancelo.

II. Passzolás

Passz mutatókban már vegyesebb a kép. Hakimi többet tett hozzá a támadásokhoz (kivéve a kulcspassz mutatót), viszont ő inkább a rövidebb passzokban veszi ki a részét, a portugál hosszú passzokban jeleskedik inkább és ezeket pontosabban is hajtja végre. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a Dortmund többet passzolt idén átlagosan egy meccsen, mint a tavalyi Juventus (665.1-500.2).

III. Aktivitás

Az aktivitási mutatókat nézve inkább a portugál mutatkozik erősebbnek. Mivel a Dortmund magasabb labdabirtoklással rendelkező csapat, így korrigálva megállapítható, hogy közel azonos mértékben kapják meg a labdát a csapattársaktól. Cselezésben és fejjátékban Cancelo szezonja volt az erősebb, ahogy 90 percre vetítve több sikeres párharcot vívott meg (szinte pontosan megegyező sikerességi százalékkal).

IV. Védekezés

Amennyiben a fórumokon olvasgatjuk a kommenteket, akkor mindkét játékos esetében felmerül, hogy vannak védekezésbeli hiányosságaik még. Bár ezek a wingback poszton kevésbé jönnek ki hátrányként, de Candreva védekezési teljesítményét látva mindenképpen előrelépést kell ezen a téren is mutatnunk. Itt is érdemes korrigálnunk a labdabirtoklással. Proaktív mutatókban (mikor a labdaszerzési kísérlet után a labda a védekező csapathoz kerül), Hakimi mutatkozik erősebbnek, míg reaktív indexekben a portugálszámai az erősebbek. Szerelési hatékonysági arányt nézve a marokkói értéke a magasabb.

V. Összefoglaló

A Hakimi-Cancelo vitában mindkét oldalnak van igazsága, valamiben a marokkói, valamiben a portugál mutatkozik erősebbnek. Az én megítélésem szerint a lehető legmegfelelőbb játékost vettük meg. Nagyon erős számokat mutatott a portugál itt is, ahogy a Juventusban is, nem hiába vitte el a City rekordösszegért (ami a szélsőket illeti), de ha választanom kellene közülük én is Hakimit hoztam volna hozzánk. Arról nem beszélve, hogy Cancelo ez idáig nem tudta a kezdőbe verekedni magát Guardiola rendszerébe, a legtöbb mutatók többségében a fiatalabb szélső jobban teljesít. Gólszerzési, gólpassz mutatókban erősebb volt, gyengeségének talán a gyengébb kulcspassz és passzmutatója mellett kevesebb cselezése jutott 90 percre. Viszont, ami az egyik legfontosabb, hogy védekezési mutatókban a jóval védekezőbb Juventusban a proaktív mutatókban igen elmarad a marokkóitól és szerelési hatékonysága is sokkal alacsonyabb, többször tudták elvinni Cancelo mellett a labdát, mint Hakimi mellett. Én azt gondolom, hogy az elérhető nevek közül a legjobbat hozzuk és Hakimi sokat fog tudni fejlődni még Conte kezei alatt. Jövőre ténylegesen megtörhet a DD-Candreva átok és igen nagy esély van rá, hogy évekre megtaláltuk az jobbszélsőnket a két olasz helyett.

Számháború 2.

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Mostani elemzésben a középpályásainké lesz a főszerep, annyi megkötéssel, hogy legalább 1000 percet pályán levőket veszem most is csak figyelembe, így többek között Sensi, Eriksen vagy éppen Gagliardini adatait nem vizsgálom (előbbinél nem tudom, mikor fogja átlépni a folyamatos izomproblémái miatt, Gag pedig nem fut jó szezont, így jobban is jár, hogy kimarad). Az összehasonlíthatóság miatt ismét szerepelni fognak a Lazio és a Juventus játékosai is (illetve +1 meglepetés ember). Az adatok az Understat, Sofascore és Whoscored honlapjáról vannak ismételten.

I. Gólszerzés

Játékos Min Gól Lövés xG xG90 Xg/Lövés
Marcelo Brozović 1991 3 24 2.38 0.11 0.10
Nicolò Barella 1415 1 13 1.24 0.08 0.10
Antonio Candreva 1340 2 14 0.82 0.05 0.06
Matías Vecino 1259 2 19 3.51 0.25 0.18
Cristiano Biraghi 1132 0 2 0.16 0.01 0.08
Luis Alberto 2151 4 49 5.21 0.22 0.11
Sergej Milinković-Savić 2050 4 38 3.22 0.14 0.08
Lucas Leiva 1703 0 8 0.44 0.02 0.06
Manuel Lazzari 1664 0 8 1.12 0.06 0.14
Senad Lulić 1584 0 12 1.36 0.08 0.11
Juan Cuadrado 1839 1 11 1.06 0.05 0.10
Miralem Pjanić 1737 3 14 0.75 0.04 0.05
Blaise Matuidi 1624 0 9 0.69 0.04 0.08
Rodrigo Bentancur 1323 0 4 0.18 0.01 0.05
Adrien Rabiot 1106 0 4 0.87 0.07 0.22
Sandro Tonali 2041 1 12 0.58 0.03 0.05

Nem sokáig tudtam titkolni, a +1 fő az egyik lehetséges potenciális igazolásunk Tonali, akivel kapcsolatban az okokat igyekszem megkeresni, hogy miért pont ő érdekli jelen pillanatban Marottáékat.

Elemzést most is a gólszerzési statisztikák átnézésével kezdem. Az adatokból látható, hogy a Lazio középpályája a legaktívabb ezen a téren. Savic és Luis Alberto gól és xG értékei is magasak. Nálunk Brozovic és Vecino emelkednek ki. Horvátunk már 3 találatnál jár és csapatunk egyik legaktívabb tagja, ami a rálövéseket illeti. Vecino 90 percre vetített xG értéke pedig a legmagasabb ebben a mezőnyben, a fontos gólok szerzőjének mindezt kijátszott helyzetek végén sikerült abszolválnia többségében, ezt mutatja az xG/lövés mutató. Ebben csak Rabiot értéke magasabb, míg a legváratlanabb helyekről nálunk Candreva, egyébként Tonali, Bentancur, Lucas és Pjanic próbálkozik, utóbbi 3 gólnál is jár.

II. Passzolás

Játékos Min Passz Gólpassz Kulcspassz 90 percre Hosszú passz 90 percre xA90 XgChain90 xGBuildup90 Passz% Hosszú passz% Passz 90 percre/Csapat meccsenkénti passz Kulcspassz 90 percre/Csapat meccsenkénti kulcspassz
Marcelo Brozović 1991 1413 5 1.58 6.10 0.09 0.55 0.44 89.49 77.59 0.13 0.14
Nicolò Barella 1415 686 3 1.08 3.63 0.11 0.52 0.39 83.56 74.03 0.09 0.09
Antonio Candreva 1340 584 5 2.42 3.49 0.23 0.48 0.30 83.55 62.65 0.08 0.21
Matías Vecino 1259 406 2 1.07 1.00 0.07 0.52 0.22 79.14 51.85 0.06 0.09
Cristiano Biraghi 1132 366 3 1.67 1.59 0.21 0.38 0.30 79.06 36.36 0.06 0.14
Luis Alberto 2151 1259 12 3.18 3.22 0.32 0.65 0.35 85.41 71.30 0.11 0.26
Sergej Milinković-Savić 2050 936 4 1.40 3.73 0.15 0.50 0.32 77.87 66.93 0.09 0.12
Lucas Leiva 1703 905 1 1.00 3.28 0.09 0.50 0.45 86.44 69.66 0.10 0.08
Manuel Lazzari 1664 421 3 1.30 0.49 0.13 0.34 0.17 85.57 50.00 0.05 0.11
Senad Lulić 1584 574 2 1.19 2.44 0.11 0.37 0.28 82.47 64.18 0.07 0.10
Juan Cuadrado 1839 1220 0 ű 3.08 0.15 0.65 0.52 89.38 61.17 0.10 0.12
Miralem Pjanić 1737 1309 0 1.40 3.83 0.08 0.59 0.53 89.78 67.89 0.12 0.11
Blaise Matuidi 1624 665 0 0.89 0.89 0.08 0.41 0.31 88.90 57.14 0.06 0.07
Rodrigo Bentancur 1323 865 1 1.97 0.19 0.19 0.51 0.45 90.10 76.74 0.10 0.15
Adrien Rabiot 1106 590 0 0.57 0.98 0.04 0.43 0.34 91.05 75.00 0.08 0.04
Sandro Tonali 2041 671 5 2.12 2.69 0.20 0.32 0.28 73.90 47.29 0.09 0.30

Gólpasszoknál sokat olvashatunk Luis Albertoról, aki már 12-nél jár, de Brozovic, Cancdreva és Tonali 5-5 gólpassza is megsüvegelendő. Kulcspasszok esetében érdemes a 90 perces mutató mellett megnézni, hogy a csapatuk átlagához képest, hogy szerepelnek. Ezek alapján három játékost lehet kiemelni. Luis Albertonál nincs meglepetés, 3,18-as értéke abszolút kiemelkedik. Nálunk a mi tökéletesen beállított hajú Candrevánk jeleskedik, akit erre az évre Conte újraaktiválta a padunkról. Tonali meccsenkénti 2,12 értéke mellett kiemelendő, hogy a Brescia átlagához viszonyítva igen magas a 0,3-as értéke, vagyis a csapatból a visszavont posztja ellenére ő kiemelten jeleskedik. Az xA mutatóban a két szélsőnk viszi a prímet a csapatban, de árnyalja a képet, hogy hosszú passzaik alacsony százalékban találnak saját embert (ebben egyébként még Tonalinak is javulnia kell). Biraghi ráadásul teszi mindezt igen kevéske darabszámú hosszú passzal. Az xGBuildup90 (lövéseket, és kulcspasszokat nem tartalmazza) támadásépítési mutató is Lazzarri és Vecino gyengeségét mutatja. A Juventus játékosai esetében már a korábbi elemzésemben is kiderült, hogy sokat járatják a labdát a támadóik (velünk ellentétben), viszont a támadásépítés korábbi szakaszában a középpályásaik is aktívan kiveszik belőle a részüket. Csapatunkból Brozovic és Barella emelhető ki.

III. Aktivitás

Játékos Min Labdaérintések száma 90 percre Korrigált Labdaérintések száma 90 percre Cselezés 90 percre Cselezés% Győztes párharc 90 percre Győztes párharc % Megynert fejpárbajok Megynert fejpárbajok %
Marcelo Brozović 1991 87.96 82.50 0.99 78.57 4.97 52.88 18.00 58.06
Nicolò Barella 1415 70.35 65.98 1.84 67.44 6.17 48.26 17.00 47.22
Antonio Candreva 1340 74.15 69.55 0.54 57.14 2.08 44.29 2.00 40.00
Matías Vecino 1259 51.47 48.28 0.36 71.43 4.43 44.29 15.00 38.46
Cristiano Biraghi 1132 64.75 60.73 0.56 50.00 3.66 52.27 5.00 33.33
Luis Alberto 2151 83.16 82.83 2.22 68.83 4.94 48.16 9.00 40.91
Sergej Milinković-Savić 2050 75.07 74.77 1.32 76.92 8.17 48.44 90.00 56.96
Lucas Leiva 1703 69.29 69.02 0.26 55.56 5.97 47.88 33.00 55.00
Manuel Lazzari 1664 46.80 46.61 0.92 47.22 3.35 50.00 3.00 27.27
Senad Lulić 1584 62.05 61.80 1.48 54.17 4.55 42.78 23.00 69.70
Juan Cuadrado 1839 92.08 69.18 1.37 59.57 6.26 58.18 6.00 26.09
Miralem Pjanić 1737 64.88 48.74 0.67 59.09 4.25 48.81 12.00 52.17
Blaise Matuidi 1624 58.63 44.05 0.33 30.00 4.10 45.12 16.00 47.06
Rodrigo Bentancur 1323 85.18 63.99 1.29 61.29 6.39 50.54 24.00 58.54
Adrien Rabiot 1106 70.14 52.69 1.71 72.41 6.02 54.81 12.00 63.16
Sandro Tonali 2041 60.85 83.01 1.41 80.00 5.25 56.13 10.00 45.45

Aktivitási pontban először labdaérintéseké lesz a főszerep, és a védelmi mutatóknál is alkalmazott korrekciót itt is alkalmaztam, ahol a csapat labdabirtoklási arányával korrigáltam az adatokat. Nálunk nem meglepő, hogy a mindenütt besegítő Marcelo Brozovic végzett az élen, ahogy az sem lephet meg senkit, hogy a Lazio esetében Luis Alberto ezen mutatóban is az élen jár. Tonali rendesen kiveszi a szerepét a Bresciánál, sok labdát kér el. A Juventus esetében Cuadrado és Bentancur végzett az élen. Viszont, a ranglista másik végéről ki lehet emelni három játékost. Egyikük a Lazio idei igazolása, (akit anno állítólag mi is kinéztük) Lazzarri, másikuk Matuidi a Juventus francia középpályása, harmadik név pedig Matias Vecino. Az uruguayi a támadásépítések kezdeti szakaszán igen passzív, míg a befejezésnél helyezkedésével előnyére tud lenni a csapatnak, de 90 percre vetített értéke 51,47-es értéke nagyon alacsonynak mondható, főleg az ő posztján. Matuidi és Vecino a cselezési értékben is sereghajtó a listán (a francia ráadásul mindösszesen 30%-ban hajt végre sikeres cselt az ellenféllel szemben), ide még a főleg védekezési feladatokat ellátó Lucas Leiva tartozik. Az élen nálunk százalékos arányban Brozovic, érték szempontjából Barella áll az élen. De Tonali sem panaszkodhat a 80%-ban sikeres, 90 percre vetített 1,41-es értékével. Párharcoknál Savic és Barella számai tűnnek ki, miközben kijön a jobb szélen focizó Candreva hátránya is. Százalékos mutatóban is az esetek többségében alulmarad ő is és Vecino is. Levegőben tőlünk Brozovic emelhető ki, miközben a széleken ezekben a mutatókban sem szerelünk jól, nem hiába ezen mutatókban azért megmutatkozik, hogy miért szeretnék a nyáron két új szélsőt is igazolni.

IV. Védekezés

Játékos Min Korrigált szerelés 90 percre Korrigált Közbeavatkozás 90 percre Korrigált össz ‘proactive’ védekezési mutató Korrigált Tisztázás 90 percre Korrigált blokkolt lövés 90 percre Korrigált össz ‘reactive’ védekezési mutató Szerelési hatékonysági arány
Marcelo Brozović 1991 2.7 1.49 4.19 1.06 0.39 1.45 88.89
Nicolò Barella 1415 1.63 0.61 2.24 0.61 0.27 0.88 47.06
Antonio Candreva 1340 0.57 0.72 1.29 1.22 0.36 1.58 28.57
Matías Vecino 1259 2.36 1.14 3.51 1.91 0.23 2.13 68.89
Cristiano Biraghi 1132 1.53 0.93 2.46 1.86 0.34 2.2 81.82
Luis Alberto 2151 1.43 0.76 2.18 0.29 0 0.29 60.71
Sergej Milinković-Savić 2050 1.81 1.45 3.26 1.81 0.48 2.29 43.62
Lucas Leiva 1703 3.02 2.33 5.36 1.7 0.32 2.02 66.28
Manuel Lazzari 1664 0.65 0.33 0.98 1.09 0 1.09 42.86
Senad Lulić 1584 1.2 1.2 2.4 1.43 0.23 1.65 36.21
Juan Cuadrado 1839 3 1.56 4.56 1.69 0.39 2.08 127.78
Miralem Pjanić 1737 2.62 1.86 4.48 1.59 0.62 2.21 64.41
Blaise Matuidi 1624 2.58 1.33 3.91 0.81 0.07 0.89 79.55
Rodrigo Bentancur 1323 3.17 2.35 5.52 1.9 0.27 2.17 70
Adrien Rabiot 1106 2.82 2.17 4.98 0.43 0.32 0.76 66.67
Sandro Tonali 2041 0.87 0.71 1.58 1 0.42 1.42 52.94

Védekezési mutatók vonatkozásában most is alkalmazom a labdabirtoklási aránnyal való korrigálást, és ezeket kettéválasztottam Will Gürpınar-Morgan cikke alapján a proaktív és reaktív típusú mutatókra. Ez az alapján szedi szét az indexeket, hogy a labda az eset után melyik csapatnál lesz. Az utóbbi esetében beszélhetünk labdaszerzésről, ebben Leiva emelkedik ki. Nem meglepő, hogy nálunk Brozovic (eszméletlen a pali) számai erősek. Barella a Cagliariban sokkal erősebb volt etéren, így nagyon remélem, hogy az első tanuló éve után, hasonlókat fog tudni nálunk is mutatni, mert igen nagy szükség lenne rá. Tonali sem a legerősebb ezekben a mutatókban, de ugye ott Baselli elsődleges feladata az ütközés. Két szélsőnk viszont ebben sem jeleskedik, Candreva támadó mivoltából eredően, igen kevés sikeres szerelést tudott végrehajtani a szezon eddigi részében. Biraghinál sem véletlen, hogy a pletykák alapján nem a szívünk csücske. Juventusnál Bentancur jeleskedik leginkább. Amennyiben a reaktív korrigált mutatókat nézzük már Biraghi és Vecino is egész jól muzsikálnak, Savic, Lucas és Tonali is jól szerepelnek. A középpályán a megemelkedett szerelési számok miatt, úgy gondoltam, hogy az Tom Worville Athleticnél megjelent cikkében is alkalmazott szerelési hatékonyságot is megnézem. Itt érdemes csak azokat az adatokat figyelembe venni, ahol magasabb szerelési számokat látunk, itt Cuadrado mellett Brozovic és Biraghi emelhető ki.

V. Összefoglaló

Végül saját játékosaink eddigi teljesítményét szeretném egyenként összegezni.

Brozovic: annyiszor emelhettem ki a teljesítményét, hogy már kezd kopni az o betű a billentyűzetemen. Mikor Spalletti sikereiről van szó a BL-be visszajutás mellett, mindenképpen ki kell emelni, hogy megtalálta és beépítette Brozovicot. Jelenleg az egyik legfontosabb láncszeme a csapatnak, talán kulcspasszokban elmarad, de Eriksen (és remélem Tonali is jön jövőre) érkezésével nem is ez lesz az elsődleges feladata. Gyakorlatilag mindenben kiveszi a részét (támadás, védekezés, passzok, aktivitás), eszméletlen sokat dolgozik, liga honlapja alapján az egész bajnokságban ő futja a legtöbbet. Kell mellé valaki, aki többet segít védekezésben, de egyedül is nagyon sokat köszönhetünk neki. Epiccel remélhetőleg hamarosan hosszabbítunk és hosszú ideig a csapatunkat erősíti.

Barella: nehezebben indult az interes pályafutása, ősszel még a padon kezdett Conténál, de egyre jobb teljesítményével kiszorította Vecinot a kezdőből. Támadásban még van mit javulnia, de rendkívül aktív, rengeteg párharcban vesz részt, sokat és hatékonyan bonyolódik cselekbe és a hosszú passzai is elég pontosak. Ha védekezésben hozza azt, amit a Cagliariban már megmutatott, akkor hosszú időre nyertünk egy nem melleges interes kötődésű olasz fenevadat.

Candreva: hogy én korábbi években hányszor szidtam, te jó ég. Az a rengeteg beadás, amivel a Guarín miatt a kapu feletti részből a stadion oldalába költözött galambokat veszélyeztette… De Conte-féle rendszerben szerintem valamennyire sikerült újra magára találnia, és már jóval ritkábban idegesített. Kényszerből játszik, mert wingback posztra támadóbb felfogású emberre volt szüksége Conténak DD-nél, de Lazaro nem bírta a nyomást, és jött a belőtt frizkós Antonio. Tette a dolgát, sokat segítkezett a támadásoknál, de ennél már több kell. Védekezésben pedig igen elmaradt, ami a mutatókat illeti. Nem kérdés, kell valaki elé a sorba. De ha év elején valaki ezeket a számokat mutatta volna tőle, akkor csak legyintettem volna.

Vecino: ha az adatokat nézzük, akkor két szélsőséges területen teljesített egész jól. A támadás befejezésénél, és a szerelésekben, a többi mutatóban lemarad a többiektől. Olyannyira, hogy meccsenkénti labdaérintések számában még az átlagtól is elmarad, és a kevés passzához mérten (mind kulcspasszokban, mind hosszú passzokban is gyengén szerepel) is igen alacsony a hatékonysága az átadásainak. Párharcokba, cselezésekbe sem megy nagyon bele, igen láthatatlanná tud válni a meccseken. A gólokért örök hála jár neki, mert igen fontos pillanatokban tudott betalálni, de ennél én úgy gondolom több fog kelleni, nem hiába vannak arról hírek, hogy várhatóan távozik majd szeptemberben.

Biraghi: a mi kis saját nevelésű kölykünk sem alakított eddig nagyot. Vecinohoz hasonlóan el tudott tűnni a meccsek közben. Igazán a reaktív védekezési mutatókon túl, az xA mutatója volt talán átlagon kicsit felüli, többiben vagy átlagosnak vagy az alattinak mondható. Nem ment bele a cselekbe, kevés hosszú passz jellemzi, és azok is nagyon pontatlanok. És ő az, aki a legpasszívabb volt a gólszerzésben is, nem csak találata nem volt, de az xG mutatója is a legalacsonyabb, pedig a Fiorentinában azért ennél többet mutatott. Young érkeztével ki is szorult, jelenleg úgy tűnik, hogy nem is marad jövőre velünk, nem aktiváljuk a vásárlási opciónkat. Mivel Dalberttől is szabadulni akarunk (joggal!!!!), így még azt sem lehet kizárni, hogy itt lesz jövőre. Van egy nyara bizonyítani!

+1 Tonali: az új Pirlonak titulált fiatal olasz, a kora és a csapata ellenére kiemelkedőt nyújt idén. Természetesen van még hova fejlődnie, de kulcspasszainak száma és hatékonysága nem csak Olaszországban, de az európai fociéletből is kimagaslik. Mélységi posztja ellenére igen jól cselez, párharcokból is többnyire győztesen jön ki. Védekezést nézve inkább a reaktív mutatókban jeleskedik, de elnézve a számait, – figyelembe véve, hogy ezt egy Bresciában 20 évesen teszi – a személyes véleményem szerint igen nagy jövő áll előtte. Nagyon remélem, hogy az új Pirlo már nálunk válik az olasz válogatott karmesterévé.

Számháború 1.

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Új sorozatunkban a számoké lesz a főszerep. Ugyanis a játékosok statisztikai adataival fogok foglalkozni. Igyekeztem mennyiségi mutatók mellé minőségieket is beválogatni. Vágjunk is bele! Első témánk a hamarosan visszatérő Seria A első három helyezettjének támadóit vesszük górcső alá, vagyis hőn szeretett klubunk, a Lazio, illetve a Piemonte Calcio Juventus játékosaié lesz a főszerep.  Annyi kikötéssel, hogy legalább 1000 játékpercet pályán levőket vesszük csak figyelembe az elemzés során. Az adatok az Understat, Sofascore és Whoscored honlapjáról vannak.

I. Gólszerzés

Először a támadók legfőbb feladatát nézzük meg, a gólszerzési mutatókat. Immobile erős szezont fut, ami a találatokat illeti, de Ronaldon sem igazán látszik a kor. Lukaku is remekül illeszkedett be az olasz fociba, ezt bizonyítja a 17 gólja is. Lautaro is szépen fejlődik, 11 gólja is erről árulkodik. Első minőségi mutatóként a 90 percre leosztott „Expected Goals” indexxel kezdenék, amely a várható gólokat számolja, annak függvényében, hogy mekkora is az adott helyzet, mennyire is várható belőle gól. Ebben a tekintetben is Immobile emelkedik ki, közvetlenül Ronaldo előtt. Mi csatáraink közel hasonló számokat produkáltak a szezon eddigi részében, az argentin 0,62, a belga 0,57. Fontos mutatónak számít még a helyzetkihasználás, amelyben a gólok számát a lövésekkel osztjuk el. Ezzel párhuzamosan érdemes beszélni az Xg/lövés mutatóról is, ami pedig megmutatja, hogy az adott játékos mennyire ígéretes helyzetből lő a kapura. Ebből is látszik, hogy a két legjobb helyzetkihasználással rendelkező támadó Immbolie és Lukaku, akik a leginkább kijátszott helyzetekben eresztettek el egy-egy löketet. Kiemelendő még a Lazio támadójátéka, mivel az olasz befejező csatár 83 lövés mellett hozta a 0,24-es értéket.Vagyis a rómaiak csapata tudta a legtöbb kidolgozott helyzetet produkálni. Dybala próbálkozik a legvártalanabb helyekről, ahhoz képest magasabb helyzetkihasználási mutatóval rendelkezik, mint Higuain. Martínez mindkét értéke átlagosnak mondható, ami egyáltalán nem mondható rossznak, hiszen ez még csak a második éve az európai foci vérkeringésében.

II. Passzolás

A passzolás vonatkozásában már Dybala áll az élre. Látszik, hogy ő inkább az előkészítésért a felelős, de alapból igen magas passzolási számmal rendelkezik az egész torinói csapat támadórészlege.Ebben a mienk száma elmarad, mindkét dobogós csapattól, főleg az argentin esetében látunk alacsony számot 179-cel. Nem csak gólokban, de gólpasszokban is Immobile emelkedik ki. Ha 90 percre vetített kulcspasszokat nézzük, akkor Martínez ebben a mutatóban is gyengébben szerepel. Lukakunak 1,51 kulcspassza van (amiből lövés következett). Minőségi mutatókat nézve először is a kulcspasszok minőségét vizsgáló xA90-nel foglalkozzunk, ami az xG90-hez hasonlóan az adott szituációból mekkora valószínűséggel lesz gólpassz is. Ebben a mutatóban is a listavezetők állnak az élen,és a mieink állnak a leghátrébb a sorban. Folytassuk a sort két nagyon hasonló mutatószámmal az XgChain90-nel és az XGBuildup90-cel, amelyek nagyon jól mutatják, hogy „a játékos mennyire vesz részt a támadásépítésben”. Előbbi és utóbbi között a különbség csupán annyi, hogy a xGBuildup90 nem veszi figyelembe a lövéseket és a kulcspasszokat. Utóbbian Dybala vesz részt a legaktívabban a felsorolt nevek közül. Legkisebb értékkel pedig Immobile, Lukaku és Martínez rendelkezik. Hatékonysági mutatókban megmutatkozik, hogy Lautaro-nak a passzolásban fejlődnie kell, nem csak jóval kevesebbet passzol, mint társai, de ezt alacsonyabb hatékonysággal is teszi, összes passz és hosszabb passzok esetében is. Viszont a belga óriás hosszabb indításai igen pontosan érkeznek a csapattársakhoz, 83,33% igen magas, Ronaldonak ez 76,92%.

III. Párharcok

Párharcok témakörben először is nézzük, hogy hányszor bocsátkoznak cselezésbe a támadók, és milyen hatékonysággal teszik mindezt. A ranglista végénLukaku, Immobile és Higuain áll. Dybala, Correa és Ronaldo pedig a legelején.Hatékonyságot nézve Martínezé a legalacsonyabb hatékonyság, de ha belegondolunk főleg ősszel még nagyon könnyen elsodorták. Sajnos Lukaku sem erős ebben a viszonylatban, kicsivel több, mint a fele esetében volt csupán sikeres. Ezen adatok alapján a legjobbnak Correa bizonyul, aki 67,74%-kal jön ki jól egy cselsorozatból. Párharcokban csatárduónk elég sokat vesznek részt, közel azonos sikeresség mellett.Immobile keveset, és még ott is csak 36,32% sikerességgel, Ronaldoé 59,09%. Fejpárbajoknál nincs meglepetés. Lukakunak van a legtöbb győztes fejpárbaja, meccsenként közel 3, és mindezt igen hatékony 56,45%-kal teszi meg.  Egyik alapvető taktikánk, hogy labdaszerzés után felívelik neki a labdát, és ezt általában jó helyre tudja utána bólintani.Martínez is sokat használja a fejét (remélem nyáron is jó döntést hoz), meccsenkénti 1,5-ös megnyert fejpárbajával 35,9%-os hatékonysággal. Immobile és Dybala a fejpárbajok közel ¾-ében veszít.

IV. Védekezés

Bár egy támadó elsődleges feladata gólok szerzésevagy előkészítése, de a modernfoci velejárója, hogy ma már igen fontos szerepet játszanaka védekezésben is. Viszont itt mindenképpen érdemes korrigálni a rendelkezésre álló statisztikákat, aszerint, hogy a csapat hány százalékban birtokolja a labdát. Így tesz a Totalfootballanalysis oldalán Daniel Lusted is, ahol a csapat labdabirtoklási arányával korrigálták a számokat. Miért is fontos ez? Mivel egy labdabirtoklásra jobban figyelő csapatnak kevesebbet kell védekeznie, így az ottani mennyiségi mutatókat kevésbé lehet érdemben összehasonlítani egy deffenzívebbel. Végül ezeket a korrigált mutatókat összeadva kaptam meg a korrgált össz védekezési indexet. Ebben nagyon jól muzsikálnak Martínezék. Szerelési mutatóban Martínez szerelési és közbeavatkozási mutatója magas, míg Lukaku tisztázásban és blokkolt lövésekben emelkedik a többi csapat támadója fölé. Lazio támadói veszik ki a védekezésben a legkevésbé ki a szerepüket.

V. Összefoglaló

Összefoglalva megállapítható, hogy nem panaszkodhatunk a támadóink teljesítményére. Védekező tevékenységükben kiemelkedőek, gólszerzésben is tökéletesen helytállnak. Lukaku fejpárbajokban igencsak a mezőny fölé emelkedik. Egyedül a passzolási mutatókban maradnak el a többiektől, főleg Martínez esetében igaz ez, de ahhoz képest, hogy Lukaku idén jött, Martíneznek pedig ez a második éve Európában igen csak örülhetünk, hogy ez a duó rohamoz elől, hogy meddig az a jövő zenéje (vagy Lautaroé).