Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Hamarosan mi is elkezdjük az új szezont és mivel is lehetne a legjobban ráhangolódni, mint az előzőnek a kiértékelésével. Vágjunk is bele! 🙂

Először is pár szót a módszertanról. Játékosainkat először is posztok alapján négy részre csoportosítottam: támadók, középpályások, szélső és védők. Az elemzésbe való bekerülésnek két feltétele volt: az egyik, hogy legalább 10 mérkőzésen szerepeljen a bajnokságban, illetve haladja meg a pályán töltött 500 percet. A statisztikai adatokból pedig mutatószámokat hoztam létre a korábban is használt adatokból:

• gólszerzési (gólok száma/90 perc és XG90),
• passzolás (XA90, passzpontosság, passztávolság 90 percre nézve),
• aktivitás (sikeres fejpárbaj/90 perc, sikeres csel/90 perc, labdával megtett km/90 perc és elvesztett labdák száma, a passzolást leszámítva/90 perc),
• védekezés (szerelések, közbeavatkozások, tisztázások, blokkolások, és szerelési hibák száma 90 percre lebontva)

Először normalizáltam a statisztikai adatokat, majd összegeztem ezeket, végül a játékosok sorrendjéről az döntött, hogy kinek van több előkelőbb helye a rangsorokban. Egyenlőség esetén a magasabb normalizált értékkel rendelkező kerül előrébb. Az adatok Sofascore és a Fbref honlapjáról vannak.

Első szezonzáró részünkben a támadókat rangsorolom (Esposito kivételével, aki nem tett eleget a feltételeknek), és mutatom be, fordított sorrendben.

3. helyezett:

Lautaro Martínez

De kár ezért a második félévért, nagyon jól kezdte a szezont, de főleg az újraindítást követően (amikortól beindultak a pletykák az esetleges távozásáról) igazán leromlott a teljesítménye. Egyik indexben sem tudott első helyen végezni. Gólszerzési és védekezési mutatókban viszont jobban teljesített, mint Sánchez (sőt mi több, a letámádasok miatt a proaktív védekezési mutatókban a legerősebb támadónk volt). Nagyon reméljük, hogy az új idénnyel a tavaly őszi bika tér vissza és belátja, hogy nem kell ahhoz Messihez messzire menni, hogy jó legyen. Katalánoknál most egyébként sem olyan jó állítólag már az argentinok kedve.

2. helyezett:

Alexis Sánchez

Mikor elhoztuk tavaly nyáron, ment a találgatás, vajon a manchesteri, kiöregedőben levő Sánchez jön, vagy valamelyik korábbi verziót kapjuk meg. Ősszel már kezdtünk volna bízni benne, hogy ez az üzlet is bejött, erre Cuadrado (akinek nem volt elég, hogy juvés) nem lerúgta a chileit? Alexis 84 napig lábadozott, de visszatérve le a kalappal a teljesítménye előtt. Passzokban, cselekben és labdabirtoklásban túl is tett a csatártársain. Reméljük, innen folytatja ősszel (hiszen sikerült INGYEN megszerezni, bravó Marotta).

1. helyezett:

Romelu Lukaku

Hát mi van a manchesteri levegőben, vagy a milánói oxigén tesz jót a United-ből érkező játékosoknak? Az angol szurkolók által teljesen lesajnálva igazi szappanoperába illő volt az ő átigazolási története. Conte ragaszkodott hozzá, de milyen igaza lett. A belga óriás 23 gólig jutott a bajnokságban, ő került legtöbbször helyzetbe. Fejpárbajok megnyerésében már csak mérete miatt is (nagyobb erő, nagyobb felelősséggel jár) a csapat erőssége volt a labdakihozataloknál, reaktív védekezési mutatókban is túl tudott tenni Martínezen és Sánchezen. Jobb teljesítményt szerintem álmodni sem mertünk volna. 🙂