A várakozásoknak megfelelően irtó nehéz meccset játszottunk szombaton, talán az idei egyik legnehezebbet. Ahogy a dögunalmas Sport 1 meccs előtti elemzői mondták, ez bizony egy rangadó. Nem olyan értelemben, mint a Madonnina, vagy az Inter-Juve, de mégis. Nem túlzás kijelenteni, hogy a Serie A egyik legerősebb kerettel rendelkező csapata volt a vendéglátónk.
Primo tempo
Unalmas kezdés. Nem igazán tudott egyik csapat sem villogni a zuhogó esőben, a kapusok sem lettek megtornáztatva. Inkább komoly ijedelem volt, amikor fél óra után az egyre jobb formában levő Pavard sérült meg, sajnos még a hordágy is előkerült… Végülis a saját lábán hagyta el a gyepet a francia, reméljük, mihamarabb jobban lesz, és nem tart sokáig a felépülés.
A változás azonban még időben érkezett, méghozzá Calha pazar munkája nyomán. A 38. percben óriási labdával indította a Pavard helyére beállt Darmiant, akit egyértelműen elütött a kimozduló Musso. Büntető! És ha büntető, akkor a török középpályás be is vágta azt, szokásához híven. 1-0!
Secondo tempo
A folytatáskor érezhető volt a vezető gól hatása, sokkal motiváltabb Intert láthattunk. Előbb Dimarco adott le egy életerős távoli lövést, ami nem sokkal kerülte el az Atalanta kapuját, majd érkezett a meccs legszebb pillanata. Lautaro kapta meg a labdát a tizenhatoson belül, finoman tolt egyet rajta befelé, majd gyönyörűen lőtte ki a hosszú sarkot. Szépség díjas gól! 2-0!
A legszebb után a legrosszabb “élmény” következett – Dimarco nagyon határozatlan volt hátul, és ebből Scamacca szépíteni tudott. Bár ahogyan elválasztották Fredyt a labdától, az legalábbis véleményes, mennyire volt szabályos, a gólt megadták. 1-2.
Innen még volt hátra fél óra, mely során Sommer remekül vizsgázott, minden helyzetben nagyon meggyőzően védett. A legvégén még Toloit kiállította Sozza játékvezető, az eredmény pedig maradt a vendég győzelem.
Tartjuk a vezető helyet!
Ez a 2-1 igazán fontos sikernek számít, az Inter így 28 ponttal vezeti a bajnokságot, két ponttal megelőzve a Juventust.
A győzelem értékén még többet emel, hogy a Milan váratlan vereségbe szaladt bele, hazai pályán az Udinese ellen. Így a városi rivális ellen már 6 pont az előnyünk, innen várjuk a folytatást!
Sommer – Egyre jobb a teljesítménye a svájcinak, ami rajta múlott, most is megtette, a gólról nem tehetett.
Pavard – Amíg pályán volt, mindent jól csinált, tényleg reménykedünk benne, hogy hamar vissza térhet. Ami nagyon szimpatikus volt tőle, hogy meccs után odament a szurkolókhoz, kezet is fogott velük, látszik, hogy kezd “interes” lenni.
de Vrij – Stabilan a védelem oszlopa volt, mindig megnyugtató, ha játszik.
Acerbi – Most nem volt annyira lenyűgöző a játéka, hibákat nem követett el.
Dimarco – Itt már volt hiba, es akár szabályos volt ellene Lookman akár nem, a tanulság egyértelmű: hátul legyünk határozottak ! Amúgy nem volt rossz meccse, a hibát leszámítva aktív volt a szélén.
Dumfries – Közel járt a végén a mindent eldöntő gólhoz, ez most kimaradt, de soha rosszabb meccset tőle.
Mkhitaryan – A második gól előtt ő szerzett labdát, igazán jó látni, ahogyan végigrobotolja a meccseket.
Calhanoglu – Man of the match. Fantasztikus idénye van a karmesternek, mindegyik büntetőjét gólra váltotta idén, és a mesteri passzai ma is nagyon ültek.
Barella – Nagson akart az olasz, mindenhova próbált oda érni, benne volt a remek labda felhozatalokban, még egy sérülést is elviselt a meccsen. A kapkodása viszont rontott passzokhoz vezet időnként.
Thuram – Ezúttal nem volt Tikus show, bár nem is kellett. Nagyon jó látni, hogy nem csak egy támadó van a pályán.
Lautaro – Pazar gólt szerzett, idén már a 12-et. Csak így tovább, csapatunk kapitánya!
A héten kétszer is szurkolhatunk az Internek, szerdán Salzburgban, vasárnap pedig a Meazzában a Frisonone ellen. Reméljük a jó sorozatok folytatódnak, Forza Nerazzurri!
