83 éves korában elhunyt Sandro Mazzola, a Nerazzurri legendás középpályása és csapatkapitánya.
Az FC Internazionale Milano, elnöke, Giuseppe Marotta, alelnöke, Javier Zanetti, vezetőedzője, Cristian Chivu és stábja, a játékosok és az Inter minden munkatársa mély fájdalommal gyászolja Sandro Mazzolát, a Nerazzurri és a világfutball legendáját, és osztozik a család gyászában.Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, ha olyasvalakitől kell elbúcsúzni, aki valóban történelmet írt, és máig kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után.
Egy gyerek, akit az Inter nevelt fel
Sandro Mazzola a futballtörténelem egyik legnagyobb játékosa volt. Neve egybeforrt az Inter történetével. Gyerekként került a klubhoz, és soha nem hagyta el. Nehéz teher nyomta a vállát, édesapjának emléke.
Valentino Mazzola, Alessandro édesapja ugyanis a superga-i légikatasztrófában vesztette életét a Grande Torino csapatával együtt. Alessandro, akit mindenki Sandróként vagy Sandrinóként ismert, akkor hat éves, öt hónapos és 23 napos volt. Látta a döbbent arcokat, ahogy az emberek átölelik és megsimogatják a fejét, és nem értette, mi történik. Az apját a nap mint nap továbbadott történetekből ismerte meg.
Az álom a milánói Porta Ticinese San Lorenzo-oratóriumában kezdett formát ölteni, ahol nagypályás meccseket játszott, például Adriano Celentano ellen. De nem Celentano volt az egyetlen interista, aki nyomot hagyott a fejlődésén: Giuseppe Meazza és Benito Lorenzi is ott volt mellette. Meazza technikailag képezte, minden titkot megtanított neki, Lorenzi pedig stoplissal és labdával állított be Sandróékhoz Cassano d’Addába. Nyolcévesen Mazzola és a testvére gyakorlatilag az Inter kabalája volt: ott voltak a pályán, az öltözőben és a stadionban is, teljesen körülvette őket a nerazzurro világ.
1961: kilenc-egy, és egy 18 éves fiú gólja
Gyorsan kellett felnőnie, és a körülmények siettették is ebben. Az 1942-ben született Mazzolát a hírhedt, 1961. június 10-i torinói Juventus-Inter újrajátszáson dobták be a felnőttcsapatba. Egyenesen egy iskolai vizsgáról utazott a piemonti fővárosba, ahol Moratti és Herrera a Primaverát küldte pályára. A meccs 9-1-gyel ért véget, az Inter gólját egy vékony, kitűnő technikájú fiatal szerezte: Sandro Mazzola. 18 éves volt.
Bécs, 1964: két gól és Puskás meze
Mai szóval második csatár. Nyolcas és tízes, ahogy a mezszámai is jelezték az Internél. Középpályás vagy középcsatár? Herrera megtalálta neki a pontos szerepet, és ezzel megnyitotta az utat a felemelkedés előtt a látványos futballt játszó Grande Interben.
Az áttörés nagyon korán jött, és a világfutball legnagyobbjai hitelesítették. Bécs, Prater, 1964, BEK-döntő. A bevonulásnál Suárez lökte be a pályára Mazzolát, aki az öltöző előtt maradt, és elbűvölve nézte a példaképeit, Di Stéfanót, Puskást és a többi Real Madrid-sztárt. Aztán a pályán két gólt lőtt. Duplázás a BEK-döntőben, az Inter első Európa-kupa-győzelme, egy diadal, amelyen ott volt Mazzola kézjegye. Puskás a mezét adta neki, és így dicsérte meg:
Méltó vagy az apádhoz, Valentinóhoz.
A Grande Inter embere
Odaadást és feltétlen hálát érzett az Inter iránt, amely szerinte „olyan volt nekem, mint egy anya”. Ezt pedig gólok, briliáns megoldások és varázslatos pillanatok végtelen sorával fizette vissza.
Négy scudetto, két BEK-győzelem, két Interkontinentális Kupa, a Serie A gólkirályi címe (1965-ben 17 góllal) és a BEK gólkirályi címe (hét gól 1964-ben). 1971-ben az Aranylabda szavazásán Johan Cruyff mögött végzett a második helyen.
Angelo Moratti és Helenio Herrera Grande Intere, Sartival, Burgnichcsel és Facchettivel. Mazzola középpálya és támadósor között irányított és lőtte a gólokat. Európai esték, délutánok a Meazzában. Fontos, felejthetetlen gólok: a találat az Independiente ellen az Interkontinentális Kupában, a Liverpool elleni fordítás, amelyet a San Siro hangszóróiból szóló „When the Saints Go Marching In” kísért. Aztán a derbiben 13 másodperc után szerzett gól, és az 1966-os Inter-Lazio mérkőzésen az a találat, amely meghozta a Prima Stellát. Egészen 1977-ig. Közben Európa-bajnoki cím az olasz válogatottal, világbajnokságok és a Riverával való híres váltakozás.
565 meccs, aztán az íróasztal
17 idény, 565 tétmérkőzés, 158 gól. A kötelék pedig sosem szakadt meg: pályafutása után igazgatóként, majd sportigazgatóként dolgozott a klubnál. Az íróasztal mögött is páratlan szeme volt a tehetséghez. Platini és Falcão végül kicsúszott a kezéből, Zengát viszont ő hozta vissza Milánóba a Sambenedettesétől. És mindenekelőtt Ronaldo: a Fenomeno érkezéséért Moratti mellett Mazzola is lobbizott. Amikor R9-et bemutatták a nerazzurro székházban, Luis Suárez és Sandro Mazzola állt mellette.
Az utóbbi években is rendszeresen megfordult az Inter székházában. A klub Hall of Fame-tagjaként mindig a nerazzurro színekhez fűződő különleges, elszakíthatatlan kötelékéről beszélt. Nemrég Appiano Gentilében is megosztotta ezt Lautaróval és a többiekkel: otthon érezte magát, és csodálatos, mulatságos történeteket mesélt a Herrera alatti edzőtáborokról.
A szurkolók szeretetét személyesen is megérezte 2024 májusában, a Seconda Stella ünneplésének napján: ott volt a pályán Bedinnel és Cappellinivel, hogy köszöntsék őket az 58 évvel korábban megnyert Prima Stelláért.
„Jó emberként emlékezzenek rám”
A bajszos sztár ragyogott a pályán, és ma is ragyog. Ahogy gyakran mondta, egyetlen utolsó kívánsága volt:
Hogy jó emberként emlékezzenek rám, olyanként, aki akkor is küzd, amikor nyerni már lehetetlen, mint abban a 9-1-ben.
