Benjamin Pavard egy évre Franciaországba kerül kölcsönbe, és amennyiben a Marseille csapata elégedett vele, és bizonyos feltételek teljesülnek, akár végleg is maradhat.
Benji mérlege Nerazzurri színekben 70 mérkőzésen 1 gól és 4 gólpassz volt – sajnos feketekékben töltött idejét makacs sérülések árnyalták be.
Sok sikert a továbbiakban!
A 1995-ben született svájci védő kölcsönben érkezett a Manchester Citytől, vásárlási opcióval, amely bizonyos feltételek teljesülése esetén kötelező érvényűvé válik.
Akanji 1995. július 19-én született a zürichi kantonban, Wiesendangenben. Gyerekkora a sport körül forgott: édesanyja, Isabel korábban teniszező volt, míg édesapja, Abimbola – nigériai pénzügyi szakember és amatőr labdarúgó – adta át neki a foci iránti szenvedélyt. Apja meccseit figyelve szeretett bele a labdarúgásba, és otthon, a kertben nővérével együtt próbálták utánozni édesapjuk mozdulatait, miközben a világ legnagyobb stadionjaiban képzelték magukat. Manuel képzelete mindig gyorsan szárnyalt, köszönhetően ragyogó elméjének – annak az elmének, amely a legnehezebb időkben is erőt adott neki. Amikor kilencévesen a Wiesendangen csapatában kezdett játszani, fizikálisan kisebb volt társainál, így hatalmas lelki erő és sok áldozat kellett ahhoz, hogy kitartson egy álom mellett, amely korántsem tűnt könnyen elérhetőnek. Akanji azonban már ekkor megmutatta különleges tehetségét.
2007-ben a Winterthurhoz igazolt, ahol nővére, Sarah is futballozott. Ez egy új utazás kezdete volt, amely hat évig tartott, és végül elvezette őt hazája egyik legpatinásabb klubjához. 2015 nyarán az FC Basel játékosa lett, ahol bemutatkozott a svájci élvonalban. Első szezonját egy súlyos sérülés nehezítette, így mindössze 12 mérkőzésen lépett pályára. Ekkor mutatta meg igazi erejét és kitartását: mottója – „prove them wrong” („bizonyítsd be, hogy tévednek”) – ekkor született, és azóta is magával hordozza, tetoválva a bőrén.
A következő két évben Basel kulcsjátékosává vált. A 2017/18-as idényben debütált a Bajnokok Ligájában, miközben két bajnoki címet és egy Svájci Kupát is nyert. 2018 januárjában a Borussia Dortmund csapott le rá, újabb kalandot kínálva. Négy és fél év alatt 158 mérkőzésen szerepelt a sárga-feketék színeiben, és nyert egy Német Kupát, valamint egy Szuperkupát. A 2019/20-as idényben találkozott először az Interrel, amikor a BL-csoportkörben kétszer is pályára lépett a Nerazzurri ellen.
Nemzetközi szinten is megerősödve 2022 nyarán a Manchester Cityhez igazolt. Sokoldalú védő, aki több poszton is bevethető, hiszen kiválóan bánik a labdával. Az a kisfiú, aki mindig emelt fővel játszott, mára a világfutball egyik ismert hátvédjévé vált: amiben korábban kételkedtek, abból lett a legnagyobb erőssége. Angliában rengeteg sikert ért el: három év alatt 136 mérkőzésen lépett pályára, öt gólt szerzett, és a Cityvel két Premier League-címet, egy FA Kupát, egy Community Shieldet, egy Bajnokok Ligáját, egy Európai Szuperkupát és egy FIFA Klubvilágbajnokságot nyert 2023-ban.
Ő az Inter történetének 23. svájci játékosa, és válogatott szinten is tapasztalt futballista. 2017-ben mutatkozott be a svájci nemzeti csapatban, ahol eddig 71 mérkőzésen szerepelt. Részt vett a 2018-as és 2022-es világbajnokságon, a 2020-as és 2024-es Európa-bajnokságon is, ahol legutóbb bekerült a torna álomcsapatába, miután Svájc a negyeddöntőig jutott.
Nyugalom, magabiztosság, csendes erő – ezekkel a tulajdonságokkal mutatkozik be Manuel Akanji az Inter szurkolóinak, készen arra, hogy belevágjon új kalandjába a Nerazzurrival.
Isten hozott, Manuel!
Mehdi Taremi pályafutása a Nerazzurriban egy szezon után végetért. Az Olympiacos 2 millió euróért cserébe vásárolta meg a játékjogát. Taremi az Interben összesen 43 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 3 gólt és 9 gólpasszt jegyzett.
Sok sikert Mehdi!
Kristjan Asllani az FC Internazionale Milano csapatától a Torino FC csapatához igazolt.
A 2002-es születésű középpályás a szezon végéig kölcsönbe távozott, a Granatának opciós joga van a játékos megvásárlására.
2023 május 17-én született Neuilly-sur-Seine-ben szenegáli édesapa és francia édesanya gyermekeként. Andy Nanterre-ben nőtt fel, Párizs külvárosában, egyetlen gondolattal a fejében: a labdával, amelyet mindenhová magával vitt, és úgy bánt vele, mint egy hűséges baráttal. A Diouf családban minden a futball körül forgott – viták, beszélgetések, álmok –, a szenvedélyt az édesapja adta tovább, aki mindig támogatta Andy-t és két testvérét, Jules-t és Waly-t, hogy kövessék álmaikat. Andy testvérei szintén futballisták lettek.
Diouf kalandja hatévesen kezdődött, amikor a helyi Garenne-Colombes csapat utánpótlásában kezdett játszani. Ez az élmény már korán betekintést adott neki a párizsi futball világába. Fizikailag akkor is erős volt, de technikailag még sokat kellett fejlődnie. 2012-ben azonban a Paris Saint-Germainhez igazolt – ez a lépés döntőnek bizonyult. Andy gyorsan magas szintre jutott, rangos nemzetközi tornákon vett részt, és megértette: a szenvedélye lesz az élete. A futball lett létezésének központja és mozgatórugója.
Ahogy felnőtt, három évet töltött olyan közegben, amely emberileg és szakmailag is építette, köszönhetően családja áldozatainak is, akik lehetővé tették számára a távoli edzéseket. 2015-ben az AC Boulogne-Billancourthoz került, közelebb a szülőkhöz, kisebb közegbe. Andy azonban nem adta fel, annak ellenére sem, hogy hatalmas elvárásokat támasztottak vele szemben: 12 évesen már PSG-játékos volt. Három évet játszott Boulogne-ban, közben a híres Clairefontaine Nemzeti Akadémiára is járt.
2018-ban aztán pályafutása új lendületet kapott: a Rennes csapatához igazolt. Bretagne légköre kedvezett a fiatal tehetségnek. A klub valóságos „tehetséggyár” volt, Diouf pedig rendre idősebb korosztályban játszott, ezzel is bizonyítva értékét. 2020. augusztus 16-án debütált az UEFA Ifjúsági Ligában, a nyolcaddöntőben, amely sorsszerűnek bizonyult: hét percet kapott az Inter ellen, amely 1–0-ra nyerte a meccset. Egy évvel később, 2021. május 6-án mutatkozott be a Ligue 1-ben, és rögtön egy korábbi csapatával találta szemben magát: a Rennes–PSG meccsen a 79. percben lépett pályára, a mérkőzés 1–1-re végződött.
A 2021/22-es szezonban kevés játéklehetőséghez jutott az első csapatban, ezért kölcsönbe a svájci FC Baselhez igazolt. Ott 57 mérkőzésen játszott, három gólt szerzett – mindet a Konferencia Ligában. Utolsó találata a Fiorentina elleni elődöntőben született a Stadio Franchiban: a tizenhatos széléről bal lábbal lőtt pontos gólt egy nagyszerű egyéni megmozdulás után. Stabil és meggyőző teljesítményei révén elnyerte a 2022/23-as Konferencia Liga legjobb fiatal játékosa díjat.
Ezután eljött az idő a hazatérésre: 2023 nyarán a Racing Club de Lens szerződtette. Két idényen át erősítette a „Les Sang et Or” csapatát, 68 meccsen lépett pályára, két gólt szerzett. 2023 őszén a Bajnokok Ligájában is bemutatkozott, többek között a Sevilla és az Arsenal ellen.
Diouf egy fizikálisan erős, dinamikus középpályás, aki jól vezeti a labdát és bátran cselez. Modern játékos, aki több poszton is bevethető. Az Inter történetének 27. francia játékosaként már végigjárta a francia utánpótlás-válogatottakat is, és ezüstérmet nyert a 2024-es párizsi olimpián, ahol két meccsen szerepelt, Új-Zéland és Egyiptom ellen.
Most, 22 évesen Andy álma új, izgalmas fejezethez érkezett: ez a fejezet pedig fekete-kék színekben íródik tovább.
Nicola Zalewski Interes karriere fél év után a végéhez ért. Az Atalanta vásárolta meg a játékjogát, mintegy 17 millió euróért (emlékeztető, fél éve körülbelül 8 millióért érkezett a Romától). Zalewski egy gólt és egy gólpasszt szerzett 17 mérkőzésen az Inter színeiben.
Sok sikert Nicola!
A fiatal támadó kölcsönben távozik, de a Cagliarinak lesz lehetősége véglegesíteni a transzfert.
Elefántcsontparti származású családból született Bonny 2003. október 25-én, Aubervilliers-ben látta meg a napvilágot, gyermekkora azonban Franciaország több vidékén telt. Futballpályafutása korán elkezdődött, Nouvelle-Aquitaine régióban. Hétévesen a La Rochelle Villeneuve csapatában kezdett, majd Pérignybe került, ahol 2013-ig maradt. Az Atlanti-óceán partján töltött évek csak az út első állomását jelentették. Később a Loire mentére költözött, ahol a Chambray együttesében játszott, majd a Tours FC utánpótlásához csatlakozott. Egy évvel később ismét továbbállt, ezúttal Châteauroux-ba.
La Berri edzői gyorsan felismerték Bonny óriási tehetségét: mindössze egy év után, a 2020/21-es idényben már a Ligue 2-ben is bemutatkozhatott az első csapatban. 2020. október 31-én, a Nancy elleni meccsen 17 perc jutott neki – mindössze 17 évesen. Összesen öt mérkőzésen lépett pályára a másodosztályban, és megszerezte első profi gólját is a Rodez ellen.
Villanásaival gyorsan felhívta magára a figyelmet, és meghívást kapott a clairefontaine-i utánpótlásedzőtáborokba is. 2021 nyarán azonban minden megváltozott: a Serie B-be frissen kiesett Parma szerződtette, és még 18. születésnapja előtt sorsdöntő fordulatot vett a pályafutása.
Élete során először hagyta el Franciaországot, és egy teljesen új közegben találta magát. Első idényében megosztotta idejét a Primavera és az első csapat között: előbbiben négyszer, utóbbiban 13-szor lépett pályára a Serie B-ben. A következő évben megszerezte első gólját, idegenben, Brescia ellen, miután káprázatos csel után villantotta meg technikai képességeit.
A 2023/24-es idény hozta el az igazi áttörést: kulcsjátékossá vált a Serie B-t uraló Parmában. Ange-Yoan modern középcsatár, aki az egész támadóharmadban bevethető, mozgásával helyzeteket teremt társainak, és kiszámíthatatlanságával állandó veszélyt jelent. A szezon végére öt gól és hat gólpassz állt a neve mellett – számok, amelyek csak részben mutatják meg, milyen fontos szerepet töltött be Fabio Pecchia csapatában.
2024/25-ben először játszhatott a Serie A-ban, és rögtön nagy hatást keltett folyamatosan jó teljesítményével. A Fiorentina elleni nyitófordulós bemutatkozásán a mérkőzés emberének választották, augusztus végén pedig megszerezte első gólját a Napoli ellen. Az idényben összesen 37 meccsen játszott, és hat gólt szerzett az élvonalban.
Villámgyors és erőteljes támadó, akit kiváló fizikum és mozgékonyság jellemez. Bonny olyan középcsatár, aki mindig a csapatért dolgozik. Technikájának köszönhetően bármely ellenfélnek képes kellemetlen perceket okozni. Ő a 26. francia futballista az Inter történetében, és most újra együtt dolgozhat Cristian Chivuval, aki Parmában volt az edzője.
Ange-Yoan Bonny álmainak új fejezete kezdődik most – az Inter fekete-kék színeiben.
A 2001-es születésű brazil játékos véglegesen az Olympique Marseille csapatától érkezett.
João Pessoa városa Brazíliában, Paraíba államban található. 1585-ben alapították, azon a napon, amikor a portugálok és az őslakos népek között békét kötöttek. A város Dél-Amerika legkeletibb pontján, a Punta do Seixas-fokon fekszik, az Atlanti-óceán partján. Egy olyan hely, ahol népek és kultúrák találkoznak, ahol Amerika és Európa összeér – egy város, amely természeténél fogva a régi kontinens felé fordul. Itt született Luis Henrique Tomaz de Lima 2001. december 14-én.
A város múltja, a régi kapcsolatok és kulturális kötődések Luis Henrique pályafutására is hatással voltak. Mint minden brazil kisfiú, ő is arról álmodott, hogy egyszer profi futballista lesz. Tehetségére a Botafogo megfigyelői figyeltek fel, ami alapjaiban változtatta meg az életét: Rióba költözött, és 2019. december 4-én debütált a brazil élvonalban, 33 percet játszva az Atlético Mineiro ellen.
Fiatal kora ellenére hamar felfigyelt rá Európa is. A Botafogo színeiben alig 21 mérkőzés és két gól után 2020 júniusában már Marseille-ben találta magát, ahol új kalandba kezdett – mindössze 18 évesen. Nem volt könnyű: egy João Pessoából származó fiatal brazilként messze került az otthonától és szeretteitől. A Marseille játékosaként két szezon alatt 49 mérkőzésen lépett pályára, és egy gólt szerzett – ezt a Francia Kupában a Cannet Rocheville ellen. 2020-ban bemutatkozott a Bajnokok Ligájában is. De ahogy telt az idő, egyre erősebben érezte Marseille-ben a változás szelét: újra és újra átélte a Vélodrome hangulatát, amely szinte vibrált, amikor a közönségkedvenc Dimitri Payet labdához ért.
Ez az élmény mélyen megmaradt benne, és magával vitte akkor is, amikor visszatért Brazíliába, hogy több játéklehetőséghez jusson. 2022 júliusában ismét a Botafogo játékosa lett, és pályafutása új fordulatot vett. A brazil bajnokságban, a Campeonato Cariocában, a Brazil Kupában és a Copa Sudamericanában összesen 69 meccset játszott, és két gólt szerzett. Ez az időszak elég volt ahhoz, hogy újabb lehetőség nyíljon számára: egyre nőtt az esélye, hogy visszahívja őt a Marseille csapata.
2023 végén visszatért a francia klubhoz, de még egy évet kellett várnia, mire ismét pályára léphetett. A 2023/24-es idény második felében 24 meccsen szerepelt, és megszerezte első Ligue 1-gólját a Clermont ellen. A legjobb formáját azonban az Európa Ligában mutatta, ahol csapatával egészen az elődöntőig jutottak – itt az Atalanta búcsúztatta őket, amely végül meg is nyerte a sorozatot.
A 2024/25-ös szezon már a visszavágás időszaka volt. Luis Henrique végre igazán érezte, milyen az, amikor a marseille-i szurkolók őt ünneplik – ahogyan korábban Payetet. Rendszeres kezdő lett Roberto De Zerbi csapatában, edzője pedig szinte második apjaként támogatta őt. A brazil szélső 35 mérkőzésen lépett pályára, 9 gólt szerzett és 10 gólpasszt adott a bajnokságban és a kupában. A Marseille második lett a Ligue 1-ben, és ismét kivívta a Bajnokok Ligája-indulást – részben Luis Henrique remek szezonjának köszönhetően. „Nem akartam úgy távozni, hogy ne mutassam meg, ki vagyok valójában” – mondta a játékos, aki technikailag és mentálisan is rengeteget fejlődött. Ezt a fejlődést két gyermeke születése is erősítette, ami stabilitást adott számára.
A Ligue 1 egyik leggyorsabb játékosa volt: a legnagyobb mért sebessége 36,98 km/h volt a szezon során. Gyors, technikás szélső, aki jól cselez, több poszton is bevethető – legyen szó támadóbb vagy védekezőbb szerepről, a bal vagy a jobb oldalon egyaránt. A sors végül Milánóba repítette őt: ezzel ő lett az Inter történetének 36. brazil játékosa. Új kaland veszi kezdetét Luis Henrique számára – egy út, amelyen továbbra is maximális sebességgel halad.
Petar 2003. október 25-én született Livnóban, Bosznia-Hercegovinában, horvát szülők gyermekeként. A boszniai Kandija kis falujában nőtt fel, ahol családjának farmja és termőföldje volt. Ez a hely örökre különleges marad számára, hiszen itt kezdett el focizni. Hivatalos labdarúgó pályafutását 9 éves korában kezdte az NK Sport Prevent csapatánál, amely egy amatőr klub Bugojnóban, a régió központjában.
A Balkán-félsziget él-hal a futballért, és számos kiemelkedő játékost adott már a világnak – Sučić pedig keményen dolgozott azért, hogy kitűnjön. 2018-ban került az Iskra Bugojno akadémiájára, ahol 2020-ig játszott, majd a bosnyák rekordbajnok Zrinjski Mostar figyelt fel rá. 2022 januárjában igazolt a Dinamo Zagrebhez, ahol a második csapatban kapott helyet, és kilenc alkalommal játszott a horvát másodosztályban.
Karrierje igazán a 2022/23-as szezonban vett lendületet, amikor a Dinamo kölcsönadta őt a Zrinjski Mostar csapatának. Sučić remek idényt zárt Mostarban, ahol segítette csapatát a bajnoki cím és a kupagyőzelem megszerzésében. Ekkor tapasztalhatta meg először az európai futballt is, pályára lépve a Bajnokok Ligája selejtezőjében egy, a Konferencia Liga selejtezőiben pedig négy mérkőzésen, bár a csoportkör elérését nem sikerült kivívniuk.
Zágrábba visszatérve Petar hamarosan kulcsemberré vált, köszönhetően többek között Igor Bišćan edzőnek, aki hitt benne. A 2023/24-es idény kiemelkedően sikeres volt a Dinamo számára, hiszen megnyerték a horvát bajnokságot, a horvát kupát és a szuperkupát is. Sučić ebben a szezonban 42 mérkőzésen játszott, két gólt szerzett. A 2024/25-ös évadban nemzetközi szinten is bemutatkozott: a Bajnokok Ligájában kétszer is eredményes volt – a Monaco és a Slovan Bratislava ellen –, illetve horvát válogatott lett, miután úgy döntött, szülei hazáját képviseli. A Nemzetek Ligájában Lengyelország ellen is betalált. Az idényt összesen 31 mérkőzésen hét góllal zárta, ez volt karrierje eddigi legeredményesebb szezonja.
Petar egy rendkívül tehetséges középpályás, remek látásmóddal, technikai tudással és sokoldalúsággal, képes több pozícióban is játszani a középpályán. Luka Sučić unokatestvéreként, aki jelenleg a Real Sociedadban játszik, Petar immár a nyolcadik horvát labdarúgó az Inter történelmében. Zágrábból az Interhez szerződve olyan elődök nyomába lép, mint Mateo Kovačić és Marcelo Brozović, akik kulcsfigurái voltak annak a horvát válogatottnak, amely kétszer is dobogón végzett a labdarúgó-világbajnokságon.
Petar Sučić interista kalandja tehát most kezdődik. Egy új fejezet ez egy álom valóra válásáról szóló történetben, amelynek legszebb részei még megírásra várnak.
