A 2001-es születésű brazil játékos véglegesen az Olympique Marseille csapatától érkezett.

João Pessoa városa Brazíliában, Paraíba államban található. 1585-ben alapították, azon a napon, amikor a portugálok és az őslakos népek között békét kötöttek. A város Dél-Amerika legkeletibb pontján, a Punta do Seixas-fokon fekszik, az Atlanti-óceán partján. Egy olyan hely, ahol népek és kultúrák találkoznak, ahol Amerika és Európa összeér – egy város, amely természeténél fogva a régi kontinens felé fordul. Itt született Luis Henrique Tomaz de Lima 2001. december 14-én.

A város múltja, a régi kapcsolatok és kulturális kötődések Luis Henrique pályafutására is hatással voltak. Mint minden brazil kisfiú, ő is arról álmodott, hogy egyszer profi futballista lesz. Tehetségére a Botafogo megfigyelői figyeltek fel, ami alapjaiban változtatta meg az életét: Rióba költözött, és 2019. december 4-én debütált a brazil élvonalban, 33 percet játszva az Atlético Mineiro ellen.

Fiatal kora ellenére hamar felfigyelt rá Európa is. A Botafogo színeiben alig 21 mérkőzés és két gól után 2020 júniusában már Marseille-ben találta magát, ahol új kalandba kezdett – mindössze 18 évesen. Nem volt könnyű: egy João Pessoából származó fiatal brazilként messze került az otthonától és szeretteitől. A Marseille játékosaként két szezon alatt 49 mérkőzésen lépett pályára, és egy gólt szerzett – ezt a Francia Kupában a Cannet Rocheville ellen. 2020-ban bemutatkozott a Bajnokok Ligájában is. De ahogy telt az idő, egyre erősebben érezte Marseille-ben a változás szelét: újra és újra átélte a Vélodrome hangulatát, amely szinte vibrált, amikor a közönségkedvenc Dimitri Payet labdához ért.

Ez az élmény mélyen megmaradt benne, és magával vitte akkor is, amikor visszatért Brazíliába, hogy több játéklehetőséghez jusson. 2022 júliusában ismét a Botafogo játékosa lett, és pályafutása új fordulatot vett. A brazil bajnokságban, a Campeonato Cariocában, a Brazil Kupában és a Copa Sudamericanában összesen 69 meccset játszott, és két gólt szerzett. Ez az időszak elég volt ahhoz, hogy újabb lehetőség nyíljon számára: egyre nőtt az esélye, hogy visszahívja őt a Marseille csapata.

2023 végén visszatért a francia klubhoz, de még egy évet kellett várnia, mire ismét pályára léphetett. A 2023/24-es idény második felében 24 meccsen szerepelt, és megszerezte első Ligue 1-gólját a Clermont ellen. A legjobb formáját azonban az Európa Ligában mutatta, ahol csapatával egészen az elődöntőig jutottak – itt az Atalanta búcsúztatta őket, amely végül meg is nyerte a sorozatot.

A 2024/25-ös szezon már a visszavágás időszaka volt. Luis Henrique végre igazán érezte, milyen az, amikor a marseille-i szurkolók őt ünneplik – ahogyan korábban Payetet. Rendszeres kezdő lett Roberto De Zerbi csapatában, edzője pedig szinte második apjaként támogatta őt. A brazil szélső 35 mérkőzésen lépett pályára, 9 gólt szerzett és 10 gólpasszt adott a bajnokságban és a kupában. A Marseille második lett a Ligue 1-ben, és ismét kivívta a Bajnokok Ligája-indulást – részben Luis Henrique remek szezonjának köszönhetően. „Nem akartam úgy távozni, hogy ne mutassam meg, ki vagyok valójában” – mondta a játékos, aki technikailag és mentálisan is rengeteget fejlődött. Ezt a fejlődést két gyermeke születése is erősítette, ami stabilitást adott számára.

A Ligue 1 egyik leggyorsabb játékosa volt: a legnagyobb mért sebessége 36,98 km/h volt a szezon során. Gyors, technikás szélső, aki jól cselez, több poszton is bevethető – legyen szó támadóbb vagy védekezőbb szerepről, a bal vagy a jobb oldalon egyaránt. A sors végül Milánóba repítette őt: ezzel ő lett az Inter történetének 36. brazil játékosa. Új kaland veszi kezdetét Luis Henrique számára – egy út, amelyen továbbra is maximális sebességgel halad.