Inter szurkolónak lenni igazi érzelmi hullámvasút: óriási magasságokat, hihetetlen örömöt, érzéseket vált ki a csapat a szurkolói lelkünkből, ugyanakkor átéltük mi már a poklok poklát is, ha az elmúlt 15 évre visszatekintünk.

Tizenöt éve történt a történelmi triplázás – azóta olasz csapat nem emelhette magasba a legrangosabb európai trófeát. Mintha csak tegnap lett volna, amikor Milito duplájánál egyszerre ugrott fel több millió Nerazzurri-szurkoló szerte a világban.

A futball azóta rengeteget változott: az Inter például néhány évvel a BL-győzelem után hihetetlen mélységekbe süllyedt, anyagi és tulajdonosi problémák között vergődve. Mai ellenfelünk ezzel szemben épp ellentétes utat járt be. A Paris Saint-Germain FC-t 2011 táján vásárolta meg a Qatar Sports Investments, egyértelműen azzal a céllal, hogy a klubot Európa legnagyobbjai közé emelje. A külföldi topligákban egyre több hasonló példát láthattunk, és úgy tűnt, az olasz foci mellett elszáguld az újhullámos futball – egyedül a Juventus tudott tényező lenni nemzetközi porondon, miközben hazai szinten is dominált.

Aztán az évtized vége felé valami elkezdett pislákolni az Internél… Mintha a kapkodást és a rosszabbnál rosszabb döntéseket elkezdte volna felváltani valami tudatosabb. Egy folyamat, amely halványan már az építkezés jeleit mutatta. Az új tulajdonosok – a Zhang család – elkezdték rendbe tenni az Inter renoméját, egyre jobb csapat formálódott, egyre jobb edzőkkel. Hosszú szünet után a Nerazzurri 2018-ban újra visszatért a legnagyobb európai színtérre. Spalletti mester letette az „újkori” Inter alapjait, amelyeket később előbb Conte, majd Inzaghi tökéletesített. Ebben az évtizedben pedig már jöttek is a trófeák: Scudettók, Coppa Italia- és Szuperkupa-győzelmek, valamint egy EL-döntő és két évvel ezelőtt egy BL-döntő is.

Talán ilyen előzmények után nehéz volt elhinni, hogy valóban: az Inter visszatért a világ legjobb csapatai közé.

Két éve nagyon közel jártunk ahhoz, hogy elhódítsuk a trófeát. A döntőt követően még az ellenfelek szurkolói is elismerően bólogattak – a Nerazzurri szoros küzdelemben maradt alul Guardiola talán legerősebb Manchester Cityje ellen. Pedig a meccs előtt mindenki sima angol győzelmet jósolt, különösen mivel az Inter viszonylag könnyű sorsolással jutott el a döntőig.

Azon az estén büszke voltam a csapatra – méltó ellenfelei voltunk a világ legjobbjainak. Ugyanakkor egy Inter-szurkoló sosem tudhatja, mikor látja újra ilyen helyzetben a csapatát. Minden idényben reménykedünk, de a valóság ennél jóval árnyaltabb. Az elmúlt években már az is nagy teljesítmény volt, ha nyáron nem kellett éppen eladni a legjobb játékosokat.

Így tehát két éve még nem gondoltam volna, hogy az első, megújult BL-szezon így alakul majd – még az idény elején sem.

Úgy tűnik azonban, hogy Lautaro és Barella nem csak üres ígéretet tettek az elvesztett isztambuli döntő után: valóban visszatértek, erősebben, mint valaha. Bár tavaly kissé csalódást keltőre sikerült a nemzetközi szereplés, idén a csapat olyan teljesítményt nyújtott a Bajnokok Ligájában, amely minden elismerést megérdemel.

A főtáblán a Nerazzurri a 4. helyről jutott tovább, mindössze egyetlen kapott góllal. Az egyenes kieséses szakaszban többek között búcsút intettünk a Bayern Münchennek, valamint a toronymagas esélyesnek tartott Barcelonának is – két felejthetetlen mérkőzés után.

És ma ismét itt vagyunk. Egy olyan álom kapujában, amelyről 2010 óta minden fekete-kék szívű nő és férfi, fiatal és idős álmodik. A játékosok többsége már megtapasztalta, milyen érzés elveszíteni egy döntőt – ők ma este biztosan vért fognak izzadni, hogy ez ne történjen meg újra.

Nem lesz egyszerű dolgunk: a PSG-ből remek csapatot faragott Luis Enrique, a franciák az egyenes kieséses szakaszban búcsúztatták az Arsenalt, az Aston Villát és a Liverpoolt is.

De az biztos, hogy a Nerazzurri játékosaiban ma olyan tűz fog égni, amely talán elég lehet az álom eléréséhez.

Bárhogy is alakul, ez a csapat már beírta magát a történelemkönyvekbe – és minden Inter-szurkoló szívébe. De itt az ideje továbbírni a történetet… és halhatatlanná válni.

Forza Inter!!!