Május 22. Az elmúlt tíz évben az Inter szurkolók szívét örömmel töltötte el az év ezen napja. Azonban a BL győzelem boldog pillanatai mellett a mai naptól fogva egykori edzőnkre, Luigi ‘Gigi’ Simonira is emlékezünk. Gigi még 2019-ben került kórházba, miután otthonában stroke-ot szenvedett el.
1939 január 22.-én született Crevalcore kisvárosában, Bologna megyében. Játékosként megfordult többek között a Napolinál, Torinonál, Juventusnál és a Genoánál is – a Napolival egy olasz kupa, a Genoával egy Serie B győzelem került a vitrinjébe -, majd 1974-ben edzői karrierbe kezdett.
Egykori csapatával, a Genoával 3, a Pisaval 2 Serie B címet szerzett. Az Intert 1997-ben vette át, szinte együtt érkezett Ronaldoval. Valószínűleg ez a kombináció örökké megmarad az Interesek emlékezetében. Apa-fiú kapcsolat alakult ki kettőjük közt, amire Simoni így emlékezett vissza:
Többet tanultam tőle [Ronaldotól], mint amit én taníthattam neki abban a szezonban.
1998 május 6.-án edzői karrierje legnagyobb sikerét épp csapatunkkal érte el: egy remek ellenfélnek bizonyuló Laziot győzött le a Parc des Princes stadionban, Zamorano, Zanetti és Ronaldo góljaival, ezzel elhódítva az UEFA kupát az Inter számára. Ebben az évben elnyerte a Panchina d’Oro-t is, azaz a legjobb olasz edzőnek járó elismerést.
Remek és őszínte ember volt, szenvedélyes a futball iránt, de mindig megmaradt úriembernek. Így emlékezünk vissza rá, ősz hajával a kispadunk mellett, mialatt Ronaldo varázslatát nézte mosolyogva a pályán, körülölelve a szurkolóink szeretetével.
Nyugodj békében Gigi, hiányozni fogsz!
