Tegnap (2008. március 8-án) szerte a nagyvilágban együtt dobbant minden Inter szurkoló szíve. Igaz hivatalosan csak ma lett 100 éves az Inter, ám a szombatra előrehozott bajnoki mérkőzés dátuma miatt már tegnap megünnepelte a klub a 100 éves centenáriumát. Igazi ünnep volt tehát ez a nap mind a klub vezetőinek, mind az ex és jelenlegi játékosoknak, mind a szurkolóknak. Akik nem lehettek jelen Milánóban, azok élőben az Inter Channelen követhették az eseményeket déltől egészen éjfélig egyenes adásban. Az ünnepség már pénteken elkezdődött. Ekkor a Smeraldo színházban tartott beszédet Massimo Moratti, Roberto Mancini és még sokan mások a szerte a nagyvilágból érkező 828 hivatalos Inter Klub delegáltjai előtt. A játékosok képviseletében Samuel és Dacourt szerepeltek ezen a rendezvényen.
Szombaton aztán hírességek lepték el a milánói Hotel Burn halját, ahol az Inter Channel egy kis sarokban állította fel mini stúdióját. Sorra érkeztek a csapat egykori játékosai, edzői, akiket forgószínpad szerűen Roberto Scarpini és kollegája faggatott a régi szép időkről és arról kinek mint jelent, mit jelentett az Inter családjához tartozni. A játékosok közül többen magukkal hoztak pár ereklyét. Burgnich például elhozta magával azt a labdát, amivel 1964-ben a BEK döntőn 3:1-re legyőzték a Real Madridot. Ezzel párhuzamosan Massimo Moratti és felesége milánói otthonukban fogadta ünnepi ebéden a prominens vendégeket. Köztük volt többek közt a Barcelona elnöke Joan Laporta, az Ajax elnöke, valamint a Sheffield (a világ legidősebb football klubjának) elnöke, rajtuk kívül a FIFA, UEFA képviselői, a kuvaiti nagykövet és a Pirelli elnöke Marco Tronchetti Provera is részt vettek a díszebéden. A Giacinto Facchetti sport centrumban időközben a fiatalok is játszani kezdtek. Az Inter U11 és U12-es csapata három 18 perces “félidős” mérkőzést játszott az Ajax és a Manchester United csapataival. Az U14-esek a Benfica ellen játszottak két 30 perces félidőt, míg az U17-es csapat két 40 perces félidőt játszott a Real Madrid csapatával. A díjakat az UEFA technikai igazgatója, Andy Roxburgh adta át. Innen minden fiatal játékos a Giuseppe Meazza stadionba utazott, ugyanezt tették Moratti és vendégei, valamint a Hotel Bournban összesereglett exkluzív társaság is.
A stadionban már korán kinyitották a kapukat, hiszen az Inter – Reggina mérkőzést megelőzően is tartogattak meglepetéseket a szervezők a szurkolóknak. Az ünneplés tehát hivatalosan is elkezdődött. Sok apró kisgyermek szaladt be a pályára és élő képet alkotva kiírták a San Siro stadion gyepére: “100 INTER”. A szurkolók persze egyből rázendítettek egy “Chi non salta rossonero é é” rigmusra, a kicsik pedig természetesen azonnal ugrálni kezdtek, engedelmeskedve a tifoso-k akaratának. Miközben a Curva Nord-ban már elkezdték az ünnepi drapériát elõkészíteni. A díszpáholyban aztán feltűnt egy fiatal pár Kínából. Ők úgy döntöttek, hogy ezen a szép napon a Meazza stadionban fogadnak egymásnak örök hűséget. Aztán 18:00 órakor elkezdődött az Inter-Reggina bajnoki mérkőzés, amit 2:0-ra megnyertek a házigazdák. Nem sokkal a meccs befejezése után lekapcsolták a stadion világítását és megkezdődött az ünnepi műsor.
Elsőként Giacinto Facchetti fia Gianfelice Facchetti mondott egy rövid érzelmekkel teli költeményt zenei aláfestés mellett, majd a nemzeti zászlók bevonulása következett. Összesen 35 nemzet játékosai fordultak meg 100 év alatt az Inter csapatában, így 35 csinos hölgy hozta a zászlókat, köztük a magyar zászlót is. Utolsóként az olasz zászló zárta a sort. Ekkor már Roberto Scarpini volt a ceremóniamester. Scarpini úgy konferálta fel a csapatot, mint amelyik 100 év alatt nyert 15 bajnoki címet, 5 olasz kupát, 3 szuperkupát, 2 BEK, 2 Interkontinentális, 3 UEFA kupát, és (itt Scarpini egy kis szünetet tartott) NULLA Serie-B-t! 🙂 Miután bemutatta Che Ling-et és Mao Ra-t, a már említett kínai párt a stadionnak, videó üzeneteket vetítettek ki, melyeken sorrendben J. Blatter, K.H.Rumenigge, A. Recoba, M. Balotelli, M. Platini, R. Baggio, W. Zenga, Dario Fo, G. Trapattoni, R. Hodgson, R. Mancini, J. Cruyff, I. Zamorano, L. Blanc, L. Figo, G. Salvatores, Gigi Riva, Y. Djorkaeff, J. Zanetti és D. Maradona mondták el a születésnapi jókívánságaikat. Végül G. Facchetti egy régi nyilatkozatát mutatták, aki mintha most is köztünk lenne, mondandójával beleillet a köszöntőt mondók sorába. Ezután Adriano Celentano egy szál gitárral kezdett énekelni, Majd Moratti elnök úr egy mezt ajándékozott neki. A híres énekesnek sikerült rávennie a “presidente”-t, hogy énekeljenek közösen egy dalt a publikumnak. A publikum hatlmas tapssal hálálta meg a nem mindennapi produkciót.
Ekkor leplezte le az északi kanyar a 100 éves drapériát, és egy videó következett, mely az Inter 100 évéről szólt és amelynek a C’e Solo L’Inter, az Inter hivatalos himnusza szolgált aláfestő zeneként. A képkockák a valaha élt egyik legnagyobb szurkoló Peppino Prisco képeivel indultak és az utolsó szkudettó képeivel záródtak. Egy újabb videóklipp következett, Gabriele Salvatore dokumentumfilmje, amely az Inter Campus-t, az Inter szerte a világban működő fiatal tehetségeket felkaroló hálózatát mutatta be. Ezután futottak ki a pályára az egykori játékosok, akiket Moratti fogadott egy baráti kézfogással a játékoskijárónál. A sort a nagy Inter még élő tagjai nyitották. Sarti, Burgnich, Bedin, Guarneri, Domenghini, Jair, Mazzola, Peiro, Suarez, és Corso. Ezután ABC sorrendben következtek a többiek Altobellitől Zengáig. Végül Sinisa Mihajlovoc támogatásával a jelenleg még élő egykori Inter játékosok közül a legidősebb, a 91 éves Antonio Caracciolo lépett a pályára, aki az 1940-es bajnok Ambrosiana/Inter játékosa volt. Scarpini megpróbált egy pár mondat erejéig mindenkit mikrofonvégre kapni. Felsorolni is nehéz lenne itt a sok ismerős arcot akik eljöttek együtt ünnepelni. Egy újabb rövid videóklipp következett a 100 év alatt megnyert trófeákról. Utánuk pedig a nemrég még a pályán focizó játékosok futottak ki a gyepre. Velük közösen a stadion elénekelte a Pazza Inter-t. Az éneklést természetesen Javier Zanetti kezdte. A stadionban ezzel végetért az ünnep, de innen mindenkit áthívtak a Dóm térre ahol egy jó óra múlva folytatódott az ünneplés.
A milánói Dóm előtti téren 11 órára már hatalmas tömeg várta a 14 méter hosszú ünnepi torta felvágását, amelyet Massimo Moratti személyesen szelt meg. Ezután pezsgő bontás következett és dolgos kezek elkezdték szétosztani a szurkolók között a tortát. Moratti egyszerûen nem szabadult a szurkolóktól. Csodálatos volt látni, hogy mennyire szeretik őt a szurkolók és mennyire szereti ő a szurkolókat. Kézfogások, Auguri, Grazie, mosoly és taps. Így teltek el az ünneplés utolsó percei a téren. Végül előkerültek az ilyenkor kötelező szurkolói görögtüzek is.
E sorok írója pont 10 éve szurkol a csapatnak. Akkor éppen a 90. centenáriumot ünnepelte Gigi Simoni Intere. Az Inter történelméből egy tized rész betöltötte azóta a nappalokat, és az éjszakákat. Tagnap este viszont mindenki, (szurkoló, játékos, és vezető) úgy érezhette, hogy a klub 100 éve a kezdetektől fogva a miénk. Valamint azt, hogy ennek a fantasztikus csapatnak a szurkolójának lenni a legcsodálatosabb dolog a világon! Ez a cikk azért született, hogy a magyar szurkolók is átéljék a tegnapi ünnep kivételes hangulatát. Büszkék vagyunk rád Inter!
Grazie! Auguri!
2008. 03. 09.