Czeininger Tamás -intertomega- írása
Kedves Interesek! Kedves szurkolótársaim!
Már régóta tevezem ezt a rövid bemutatót. Hiszem, hogy a labdarúgás mellett egyéb dolgok is érdekelnek benneteket. Az INTER csapata milánói csapat és ennek a városnak nem csak egy nagyszerű stadionja hanem számos műemléke is van. Érdemes felfedezni Olaszország 2. legnagyobb (1.5 milliós lakosú) városát.
Összesen húsz olyan műemlékre hívnám fel a figyelmeteket ami Milánót kiemeli az átlagos európai nagyvárosok közül. Mivel több portálon lehet olvasni ill. a tanúlmányaitokból is be-be szűrődik a város története, most itt csak egészen érintőlegesen.
Tehát egy kis töri – de nem vészes!
A legkorábbi adatok az etruszk korból származnak. Őket a vaskori kelták követték a Kr. e. VI. századtól. A rómaiak pedig Kr. e. 222-ben foglalták el Milánót azaz Mediolánumot.
Különböző háborúk (pl. punok elleni) után a kelta lakosság –lassan– átvette a latin kultúrát, keveredve az idetelepülő latinokkal. A császárkorban Diocletianus uralkodása idején (Kr.u. 284-305) a római birodalom egyik központja lett Mediolanum néven.
Nagy Constantin császár pedig elismerte az addig üldözött kerszténységet az ún. milanói ediktummal 313–ban. Innentől számítjuk a kerszténység szabadságát! Vége az üldözések korának. A városban működött a híres Szt. Ambrus püspök akinek hatására tért meg Szt. Ágoston aki egyebek mellett sokat írt Milánó akkori szépségéről is.
A népvándorlás meggyengítette majd megdöntötte a Római Birodalom nyugati részét.
Vizi (nyugati) gótok majd hunok végül keleti gótok érkeztek a területre. A hosszú háborúk nem csitultak később sem. Jöttek a bizánciak, majd a germán eredetű longobárdok 568-ban.
A területet erről a népről nevezik Lombardiának. Központjuk Milánótól kicsit délre Pávia volt. A frank Karolingok győzték le végül a longobárdokat (lombardokat). Amikor a Frank Birodalom 3 részre szakadt Milánó a keleti frank terület része lett. Innentől kezdve a városállam szakadatlan küzdelemben állt a mindenkori császárral, pl. IV.Henrikkel, I. (Barbarossa) Frigyessel. A pápával szövetségben sikerült a városállamnak viszonylagos önllóságát megőrizni, sőt mint a lombard liga legnagyobb települése vezető szerepet is elért.
Az invesztitúra harcokban kiemelkedő della Torre család lett először Milánó ura, de 1277-től a Visconti família győzött és lett egész Lombardia, így Milánó hercege. Az 1450-ig tartó uralmukat –házasság révén– a Sforzák vették át. Övék volt a város, de sokat harcoltak a francia királysággal. II. Francesco Sforza herceg, a híres és hírhedt ,,Mór’’ már csak Habsburg V. Károly császár kegyéből uralkodhatott a város és Lombardia felett. A franciákat legyőző V. Károly végül fiának II. Fülöp spanyol királynak adta a területet.
A XVIII. század–tól a Habsburg család spanyol ágának kihalása miatt örökösödési háború robbant ki Lombardia birtoklásáért. Az osztrák Habsburgok kapták meg a békekötés értelmében a francia Bourbonokkal szemben az értékes területet a várossal együtt.
Jelentős fejlődés indult meg Milánóban, különösen a magyar töriből is jól ismert Mária Terézia és II. József uralkodásának idején.
A békés időszakot ismét a francia események zavarták meg. A szörnyű forradalom elérte észak Itáliát is, majd 1797-től Bonaparte Napoleon és csapatai megszüntették a Habsburg urlmat. I. Napóleon uralkodásának bukását követően ismét Ausztria lett Lombardia és így Milánó ura, amely 1814-től tartott egyészen 1859-ig. Már 1848-ban is történt kisérlet a szabadság kivívására de ez csak rövid sikert hozott. (Ami Pest-Budának III. 15-e, az Milánónak III. 18-a) Az olaszok szabadságharcát is leverték. A függetlenségi harc és egyben az egységes Olasz Királyság létrehozása 1859-ben, majd 1861-ben történt. Az új ország királya a Savoyai dinasztiából származó II. Viktor Emánuel lett. (1861-1878)
Milánó tehát az egységes Itália 2. legnagyobb városa lett megelőzve a dinasztia korábbi székhelyét, Torinót.
Az egész XIX. század az építkezés és gazdasági, technikai fejlődés százada volt Milánóban is. Ez a város akkor és ma is a kultúra, a bank világ és a divat ,,fővárosa ’’.
Az I. világháború pusztítást nem hozott Milánóra, de a II. világégés már súlyos károkat, nagy szenvedést okozott. Mussolini a Duce egyik bázisának számító Milánó félig romokban állt 1945-ben. A következő év az országnak államformájában is változást hozott. Létrejött az Olasz Köztársaság. Kezdetben még kerszténydemokraták, de később szocialisták és kommunisták is voltak vezetői az országnak és így a romokból újjáépített Milánónak is.
Mára nagyon tarka kép jellemzi Olaszország 2. legnagyobb városát.
Összeségében kijelenthető: Igazi kultúr és pénzügyi központ Milánó, és egyben összekötő kapocs a nyugati és mediterrán világgal. Nem nevezhető tipikus olasz városnak.
A múlt eseményei és műemlékei rendkívüliek! Ugyanakkor egy nagy eklektika jellemzi (szerintem) az élet majd minden területén. Szinte Európa közepe.
Az Északi Liga amely ketté akarta (akarja) vágni az országot -gazdag és fejlett északi tartományra és szegény, fejletlen délire- előbbi fővárosának Milánót szánja.
Most pedig következzék a műemlékek rövid bemutatása amelyet INTER mérkőzések elött vagy után érdemes megtekinteni.
Milánói dóm
Az egyetemes gótika remekét a XIV. század végétől kezdték építeni. A Visconti hercegek az építtetők, majd a Sforza család folytatja és az igazság az, hogy a XV. században sincs még teljesen kész. Így a következő korokban is folyamatos a toldása, szépítése ennek a hatalmas templomnak. Már a római korban is volt itt szentély, majd a korai középkorban is állt a jelenlegi helyén –persze jóval kisebb méretben– egy templom. Az első felszentelésre 1418-ban, a másodikra Borromeo Szt. Károly milánói érsek által pedig 1572-ben került sor. A dómot Szűz Mária születésének emlékére szentelték fel.
A dóm fontosabb építészei: A XIV szd. végén Organi mester, a XV.-ben Solari, majd a XVI/XVII.–ben a híres milánói építész Richini. (Még a XIX. szd-ban is folytak munkálatok.) Méretei miatt is Európa 3. legnagyobb temploma. Hossza 155m. Szélessége a kereszthajóban 90 m. A belmagassága középen 48 méter. Mivel 5 hajós, a belépő szinte elveszik benne.
Este talán még szebb. Összesen 3100 szobor díszíti. Fel lehet menni a tetőre, érdemes!!!
II. VIKTOR EMANUEL GALÉRIA
II. Viktor Emánuel olasz királyról elnevezett Galéria 200 méter hosszú üvegtetős utca (1877) tele szebbnél szebb (drága) üzlettel, étteremmel. A király szobra díszítí a hatalmas Dóm teret.
Santa Maria presso San Satiro
Via Torinon, közel a Dóm térhez találjuk a XIII. századi San Satiro templomot melyet Bramante reneszánsz stílusban belülről átépített a XV. században. (A perspektíva csodája!)
SCALA OPERAHÁZ
A XVIII. szd. végén klasszicista stílusban épült a világ egyik legnagyobb és leghíresebb operaháza melynek befogadóképessége közel 3000 fős.
Sforza várkastély
Viscontiak erődjének helyén épült a Sforzák vára a Via Dante végén. A XV. század közepén épült reneszánsz stílusban. Több múzeum is működik benne. Képtár, kőtár, helytörténeti múzeum, fegyvertár stb. A belépő nagyon olcsó. 18 év alatt ingyenes. Nem szabad kihagyni!!!
Santa Maria delle Grazie-templom
A várkastély mögött hatalmas park van. Itt érdemes sétálgatni és kicsit megpihenni. A vár melletti Piazza Cadornatól séta a Corso Magentán a S. Maria Grazie templomhoz. (XV.szd.) Sforza hg. magánkápolnának építtette Bramantéval reneszánsz stílusban. A templom melletti kis épület rejti Leonardo da Vinci 1497-ben festett világhírű Utolsó vacsora című freskóját. Sajnos hónapokkal előre be kell jelentkezni!
Sant’Ambrogio-bazilika
San Ambrogio – Szt. Ambrus – bazilika. (előzőtől 300m-re) XI.-XII.szd. épült román stílusban. Szószéke alatt IV.szdi. szarkofág. Altemplomában Szt. Ambrus püspök sírja.
Palazzo Litta
Érdemes a Corso Magentán megtekinteni a Palazzo Litta-t. A XVII.szd-ban Richini tervezte a Litta palotát barokk stílusban melyet részben rokokóban később átépítettek. Mária Terézia is lakott itt. Érdemes bemenni a kapuján. Udvara és lépcsőháza is rendkívül elegáns és hangulatos. A városnak további 28 palotája van. Ezek általában barokk, rokokó és klasszicista stílusuak.
Palazzo brera
A Piazza Cairolin át keleti irányba találjuk a Via Brerat, ahol a barokk Brera palotában található Milánó és egyben Olaszország egyik legértékesebb képtára. Diákoknak ingyenes felnőtteknek 5 € a belépő. 40 termében Bellini, Lorenzo Lotto, Tiziano, Rubens, Tiepolo, Boccioni stb. remekműveiben gyönyörködhetünk de főként Raffaello, Mária eljegyzése című alkotásában. (Sajnos fényképezni tilos!) A képtár udvarában Canova híres I. Napoleon császárról készült szobra látható.
Villa Reale
A Brera képtár megtekintése után a Piazza Cavour felé sétálhatunk. A híres Cavour gróf rengeteget tett azért, hogy az egységes Olaszország létrejöjjön. A szobrától a Via Palestron át juthattok el Milánó legszebb klasszicista épületéhez a Villa Reale palotához.
Napóleont követően Radetzkyé majd II. Viktor Emanuelé azaz a Savoya dinasztia tulajdona. 1920-tól a XIX. és XX. szdi. szobrászok (pl.Canova), festők (pl.Martini) tárlata. Belépő 0 €! A Villa Reale azaz a Modern múzeum megtekintése után –ami tehát ingyenes (!)- sétálhatunk a város másik nagy parkjában az un. Giardini Publici-n. A parkban planetárium is van, de ott nem voltam így nem tudom milyen lehet. (gondolom nagyon klassz.) Közelében a Természettudományi múzeum szép eklektikus épülete. (ebben sem jártam.)
San Babila
Most térjünk vissza pl. az I. Metrón a Dóm térre. Persze ha időtök engedi gyalog is lehet a San Babila téren keresztül, ahol egy XI.-XII. században épült román stílusú bazilikában lehet gyönyörködni.
San Carlo al Corso
Tovább haladva a Corso Viktor Emanuelen, már a méretei miatt is meglepő San Carlo templom XIX. szd. klasszicista homlokzata tűnik szemetek elé.
San Lorenzo templom és környéke
A Dóm térre érve ismét a Via Torino-t kell megkeresni ahol a San Satiro templom áll. Erről már írtam. Közeléből indul a 3-as v. a 14-es villamos amellyel a San Lorenzohoz utazhatunk. (A villamos és busz jegyek ára 1 € , és 75 percig lehet utazni mindenféle átszállással.) Az ókori római emlékekben már nem bővelkedő Milánó legszebb antik emlékét érdemes a San Lorenzo templom közvetlen közelében megnézni. A 16 nagy oszloppól álló maradvány méltóságteljesen ,,őrzi’’ a XVI. században középkori alapokra épített Szent Lőrinc bazilikát.
Porta Ticinese
Sétáljunk innen tovább és pár méterre az ókori romoktól a középkori városkapuk egyikéhez a Porta Ticinese-hez juthatunk amely a XII. században készült.
Sant’Eustorgio
A kapun áthaladva –kiértünk a külvárosba– kb. 400 méterre találjuk a San Eustorgio bazilikát. A XII. századi román stílusú templomot később többször átépítették. A Visconti család több tagját is ide temették.
A kereszthajóban egy óriási római kori szarkofágot lehet látni. A napkeleti bölcsek maradványai voltak benne. Később Kölnbe kerültek az ereklyék. A leghíresebb és egyben a legszebb része a bazilikának hátul a szentély mögött látható: Portinari kápolna. Benne a vértanú Szt. Péter szarkofágjával.
Darsena
Egy közlekedéstörténeti meglepetés következik. Az imént említett bazilikától 150 méter a Darsena, a kikötő. Igen kikötő ugyanis a középkorban a XII-XIV. századi építkezésekhez majd később a nagy Dóm felépítéséhez használt kő és márvány anyagot mesterséges csatornán hajókkal szállították Milánóba. Az ország legnagyobb folyólyát a Pó folyót kötötte össze a csatornák hálózata. Manapság már csak 2 ilyen csatorna látható melyekben néhány rögzített hajó étteremként, bárként szolgál. A nagyobbik csatornán –amennyiben a Leonárdo által is tervezett zsilipeket megnyitják- utasszállító hajók közlekednek a Milánótól délre fekvő településekre és vissza. Amikor ezt megnéztem tavaly ősszel, nem volt víz a Naviglio Grande–ban. Sajnos!
San Vincenzo
A kikötőtől 1000 méterre a San Vincenzo-n találjuk a hasonnevű templomot, Milánó legrégebbi templomát. A IX. században épült! A háromhajós templom puritán egyszerűsége lenyűgöző. Gondolom sokan kérdik: Miért kell ennyi templomot bemutatni? Egyszerű; Építészet, szobrászat, festészet egysége. A hit az elmélkedés, a csend helye + a pihenésé. Na meg az is fontos -szerintem- hogy nincs belépő.
Stazione Centrale
Innen a 2-es Metroval ami a San Agustino állomás a templomtól 500 méterre a pályaudvarra érdemes kinézni. A fasiszta építészet nagyszabású emléke a Stazione Centrale amely 1934-ban készült el. A főhomlokzata kb. 200 méteres.
Palazzo Pirelli
A pályaudvar közelében már messziről látszik a modern Milánó legmagasabb építménye az INTER miatt is fontos objektum, a Pirelli palota. Az 1960-ban készült 127 m magas házat a neves építész P. Nervi tervezte. A milánóiak egyszerűen csak vasalónak nevezik a felhőkarcolót amelybe 2004 tavaszán egy kisgép becsapódott. A robbanás nem okozott nagy katasztrófát. Az épület kibírta! Itt található a város modern negyede is.
Cimitero Monumentale
A város nevezetességeihez tartozik a régi temető is, a Cimitero Monumentale amely 1860 óta létezik. Olyan hírességek nyugszanak itt fantasztikusan szép szobrokkal diszített kriptákban mint a pl. Gilberti grófok, Parini a költő, Toscanini a karmester, G. Meazza az INTER sztárja stb. Innen busszal vissza a Via Dantéra, és egy 16-os villamossal irány a Meazza stadion! Számos értékről nem írtam. Pl. a ciszterci rend gótikus templomáról, ami a 3-as Metro végállomásától 1.5 km-re található, vagy G. Verdi által alapított muszikusházról ahol a nagy opraszerző sírja is megtekinthető vagy a dóm téri Palazzo Reale épületről amely a Dóm múzeumnak ad helyet. Tehát van mit látni Milánóban!