Diadalmenet! A januári mesés évkezdés után talán magunk sem hittük, hogy ez így folytatódik februárban is. Az év legrövidebb hónapjában ugyanis az Interre várt a Juve-Roma-Atalanta trió, megspékelve az Atletico elleni BL összecsapással. A nehéz kihívások ellenére mégis ez lehet a fordulópont a bajnokságban, az az időszak, amire majd úgy tekinthetünk vissza: ekkor dőlt el a Scudetto sorsa! Hogy miért mondom ezt? Nos, február során az Inter 15 pontot gyűjtött össze (hála a pótolt mérkőznek is), míg a Juventus csupán négyet… Ez pedig azt jelenti, hogy bár az előnyünk egyetlen pont volt február elején, mostanra mégis már 12 egységgel vezetünk a zebrák előtt! Persze továbbra sem szabad hátradőlni, de azért az előny már jelentősnek mondható, nagy örömünkre. Külön szépsége az elmúlt heteknek, hogy az Inter egymás után négyszer is négy gólt szerzett, egészen lenyűgöző játékkal. Talán nem túlzás, hogy jelenleg letaroljuk az olasz mezőnyt, és bőven kimagaslunk az üldözők előtt.
Hónap védője: Alessando Bastoni
Logikus lett volna ismét Pavard nevét ide írni, és nem is állna távol a valóságtól- ám a francia mellett most az olasz válogatott védő is csodás hónapot produkált. Végre gólra váltotta egyik nagy futását (Roma ellen), nagyon megbízhatóan teljesít hátul, és oroszlánrészt vállalt abban, hogy Sommer többször is hátradőlve nézhette a mérkőzést. Csupán egy momentum, ami külön tetszett: a Salernitana ellen adott egy jó 60 méteres labdát a beinduló Barellának, aki ha belőtte volna, ez lenne a hónap gólpassza…
Hónap középpályása: Nicolo Barella
Sok helyzetben csak minimális szerencse kellett volna neki a gólhoz, de így is igazán pezsgő játékot mutatott a hónapban (is). Szeme van a labdáinak, a cselei felgyorsítják a támadásokat, és ami miatt most mellette döntöttem: az Atletico elleni meccs legjobbja volt, és sokat tett hozzá a fontos BL sikerhez.
Hónap csatára: Lautaro Martinez
Az olasz bajnokság legjobb formában levő játékosa négyszer köszönt be ellenfeleinek február során, és már 26 találhatnál jár idén, ha minden sorozatot figyelembe veszünk. Egyszerűen minden arannyá válik a lábán, ha nem jön társ, egyedül oldja meg, ha ballal kell lőni, az is gól, ha kihagyja a büntetőt, utána azt más értékesíti… A fair play díjat is neki adhatjuk, minden helyzetben emberi módon reagál.
Hónap védése: Sommer vs El Shaarawy
A Roma elleni derbin már az első percben nagy védést kellett bemutatnia a svájcinak. A fáraó nagyon jó helyről tekert kapura, Sommer pedig tanári módon tolta ki a léc alá tartó labdát. Lábjegyzet, hogy első számú kapusunk is nagyszerű idényt teljesít, és februárban újabb három meccset nézett végig kapott gól nélkül.
Hónap gólpassza: Carlos Augusto -> Thuram
A Salernitana ellen két gólt is előkészített a brazil, az első pedig különösen szép munka volt- a bal szélén robogott végig Augusto, feldönteni sem hagyta magát, már felig elesett, de felkelt, és eljutott a tizenhatoson belülre. Itt pedig tökéletes ütemben tette vissza Tikus elé a labdát, aki remekül lőtte ki a hosszút. Csak így tovább! Hónap gólja: Lautaro Martinez vs Atalanta Ha jobbal nem, akkor majd ballal- valahogy így gondolta magában Lauti, és úgy lőtte be Carnesecchi mellé a lasztit, hogy a kapus mozdulni sem tudott. A művészi találat jól mutatja, mennyire megy az argentin támadónak, és milyen jól ismeri fel a helyzetekben rejlő lehetőséget.
Hónap csalódása: sérülések.
Az eredményt vagy a játékot illetően nem tudok csalódásról írni, egész egyszeruen nem volt ilyen. Maximum az a tény próbálja elrontani a kedvünket, hogy Acerbi után Calhanoglu és Thuram is sérülést szedtek össze, illetve Frattesit is le kellett cserélni Inzaghinak a gólja után. Nem katasztrófa a helyzet, többen már vissza is tudtak térni azóta, de persze ezek a hiányok sosem jönnek jól.
Hónap meglepetése: 4×4!
Az Inter nem egyszerűen megnyerte a februári meccseit, hanem lemészárolta az ellenfeleket. 16 gólt szerezni négy meccsen hatalmas szó, és ebből kétszer rangadóról van szó…A meglepetés része az is, hogy a kispad legénysége alaposan felszívta magát, és egymás után szállítják a gólokat, gólpasszokat. Azért is meglepő ez a fejlődés, mert pl Arnautovic, Sánchez vagy Asllani meglehetősen szürkén muzsikált eddig, most viszont pont azt teszik bele a közösbe, amit eljártunk tőlük még idény elején. Minden idők egyik legjobb Interét láthatjuk a szemünk előtt játszani, nagyon varjuk a márciusi folytatást, és a második csillagot.
Forza Nerazzurri!
