Új mini interjúsorozatunkban vendégeink 10+1 kérdést kapnak az Interről. A kérdések hétről hétre változatlanok lesznek, a válaszok viszont sokszínűek, hiszen az interjúalanyok közülünk, Inter szurkolók, forumozók közül kerülnek ki, vagyis ezúttal Ti meséltek az Inter sztoritokról.
E heti beszélgetőtársam az internazionale.hu aktív fórumozója, a magyar Interes közösség elkötelezett tajga. Drossgeller, azaz Molnár Ádám válaszol.
- Hogyan kezdődött a szerelem közted és az Inter között?
- Sziasztok! Először is nagyon szépen köszönöm a megtiszteltetést, hogy velem is készül ilyen mini interjú (Inter-you bocsánat muszáj volt J). A szerelem kialakulásában négy nagyon fontos tényező játszott szerepet: Játék határok nélkül, édesapám futball iránti szeretete, az 1998-as világbajnokság és a Panini. Gyermekkorom egyik meghatározó műsora volt a Játék határok nélkül című műsor, ahol évente néhány ország vállalkozó kedvű emberkéi különböző játékos vetélkedőben versenyeztek egymással. Itt a magyarok mellett már fiatal korban is szimpatikus volt az olaszok beleélése, empatikus hozzáállása a játékhoz. Édesapám nagy foci drukker volt és többször előfordult, hogy leültem mellé bele-bele nézni egy-egy meccsbe, de a ’98-as világbajnokság volt az első alkalom, hogy már én is, mint drukker ültem le a TV elé. Pont emiatt a szüleim vettek nekem egy csomag Panini focikártyacsomagot. A legfelső kártya pont egy olasz válogatott játékos, aki nem mellesleg Pagliuca volt az Inter és az olasz válogatott akkori hálóőre.
Életem első meccse a Chile-Olaszország volt, ahol az Azzurri két csatára rögtön betalált: Vieri és Roberto Baggio, akik így gyorsan kedvencekké is váltak.
Ezt követően édesapám azt mondta, hogy ha igazi focit szeretnék látni, akkor nézzek meg vele egy brazil meccset is, ugyanis nekik szurkolt. A Brazília-Marokkó összecsapás volt éppen terítéken, ahol kitűnt már mérkőzés elején egy csatár, aki ráadásul ugyanabban a csapatban játszott (édesapám Nemzeti Sport különszámából megnézve), mint Pagliuca és Roberto Baggio. A játékos természetesen Ronaldo volt, így nem maradt sok kérdés, hogy klub szinten kinek fogok drukkolni. Egy évre rá Vierit is leigazolta az Inter, ami csak tovább erősítette bennem a szerelmet.
- Melyik az a mondat, idézet vagy szó, ami leginkább jellemzi a klubot?
- „La rimonta” vagy „Non è ancora finita” azaz „visszajönni/visszatérni a meccsbe”, illetve „nincs még vége” jut elsőre eszembe. Gyakran szoktam visszanézni eredeti olasz kommentárral a meghatározó emlékeinket és ezek a kifejezések elég gyakran fordulnak elő a közvetítések során. Az Inter bárhonnan képes visszajönni a meccsbe. Egy Nerazzurri meccset nem szabad kikapcsolni, bármennyire is tűnik kilátástalannak az eredmény. Ez a csapat vissza tud jönni, még akkor is, ha kétgólos vereségre áll a Samp ellen a 87. percben. Ez a csapat meg tudja nyerni a meccset a Roma ellen 0-3-ról is. Ez a csapat meg tudja fordítani a mérkőzést pár perc alatt a Siena ellen. Ez a csapat ki tudja harcolni a továbbjutást a Nou Campban 10 emberrel. Ez a csapat Münchenben is képes megnyerni a mérkőzést az utolsó percekben, mikor már a legtöbben lemondtak volna róla. Ez a csapat ki tudja harcolni a BL-ben indulást a bajnokság utolsó meccsén, annak utolsó 10 percében. Ez a csapat egy Derbyn is képes két gólos hátrányból, két gólos győzelemmel lezárni az összecsapást. És még rengeteg példát lehetne felsorolni. Ha valaki kérdezi, hogy mégis mit jelent interesnek lenni, akkor én azt válaszolom, hogy ez az a csapat, ahol a hármas sípszóig nincs vége a mérkőzésnek, bármilyen vert helyzetből fel tudunk állni.
- Mi a legkedvesebb csapathoz fűződő emléked?
- Természetesen a triplázás. A Barcelona elleni meccs lefújásában kezdtem azt érezni, hogy tényleg sikerülhet az, ami más olasz csapatnak még nem. Életem talán leghosszabb meccse volt, egyszerűen megállt az idő.
- Mi jelentette a mélypontot
- Teljesítmény szempontjából az elmúlt tíz évben többször is éreztem, hogy ennél talán már nincs lejjebb. Érzelmi alapon legcsalódottabb pillanatok közé mindenképpen idetartozik Ronaldo eligazolása, a 2002-2003-as szezonban a Bajnokok Ligája elődöntő mikor „idegenben lőtt góllal” kiestünk a Milan ellen, de a legrosszabb természetesen az elbukott bajnokság volt az utolsó fordulóban a Lazio ellen, 2002-ben.
- Mi a legviccesebb történet, ami eszedbe jut az együttesről?
- Több pillanat is eszembe jut, a legtöbben Mourinho a főszereplő: gólörömei, története Balotelli pirosáról a Kazany ellen (a Rubin Kazany ellen nem volt csatár a cserepadon és a félidőben csak Marioval beszélt a portugál, hogy fogja vissza magát, nehogy kiállítsa a bíró. Természetesen a második félidő elején kiállították az olaszt). Illetve idetartozik az „Oh Nooo” drapéria is, amit a Lazio drukkerei lobogtattak, mikor az Inter és a Roma ment a bajnoki címért, és a kék-feketék betaláltak a Lazionak.
- Ki a kedvenc játékosod a klub szövevényes történetéből?
- Nincs meglepetés részemről: Zanetti. Nagyon sok szívemhez közel álló játékost tudnék megemlíteni (Pagliuca, Vieri, Cambiasso, Cesar, Samuel, Materazzi, Stankovic, Palacio, Handanovic sőt még Ranocchiát is nagyon csípem), mivel mindegyiken éreztem, hogy mindent megtett a csapatért, amit csak tudott, de Capitano csak egy van.
- Ki a legantipatikusabb futballista, aki valaha magára öltötte az együttes kék-fekete szerelését?
- Nagyon jól van megfogalmazva a kérdés, sosem éreztem igazán ellenszenvet olyan játékossal szemben, aki tett bármit is a csapatért. Anno azt hittem, hogy ha ezt bárki megkérdezi tőlem, akkor egyből Ibrát fogom mondani. Mindig érezni lehetett, hogy csak magáért játszik, sosem a csapatért, és amióta elment ezt bizonyítja is a megnyilvánulásaival. Viszont a Sampdoriából megérkezett Mauro, aki a könyve óta új csúcstartóvá vált nálam, és félek itt még nincs vége, ő lehet az első, aki nem csupán antipatikus.
- Hogyan nézne ki nálad minden idők legjobb Interes kezdő tizenegye?
- Minden idők legerősebb kezdő tizenegye: Zenga-Facchetti-Bergomi-Picchi-Zanetti-Matthäus-Mazzola-Corso-Suárez-Ronaldo-Meazza Ha azokat nézzük, akiket láttam is játszani: Julio Cesar-Zanetti-Samuel-Lúcio-Maicon-Motta-Cambiasso-Stankovic-Sneijder-Ronaldo-Vieri (Handa, De Vrij, Skirniar és Brozovic közel vannak már ehhez a szinthez)
- A legrosszabb 11-be kik férnének be?
- Sajnos az utóbbi tíz év bőven adott alapanyagot. Mikor állítottam össze az Interben mutatott teljesítményt néztem, ahol közel azonosnak ítéltem meg, ott a bukott összeget is figyelembe vettem (egyébként gondoltátok volna, hogy Kuzmán még kerestünk is, ha fizuját nem nézzük a Transfermarkt alapján? J): Carizzo-Pereira-Silvestre-Vidic-Jonathan-Mudingayi-Palombo-M’Vila-Schelotto Barbosa-Forlán (ha egyszer megszabadulunk tőlük, igen esélyesek lesznek erre a listára Joao Mario és Dalbert is)
- Hogyan értékelnéd a jelenleg is futó szezont? Mit vársz a közeljövőtől?
- Amióta a Suning belépett az életünkbe a klubbon évről-évre érezhető a javulás, már stabilan ott vagyunk a dobogón. Amennyiben folytatódik a bajnokság, azt gondolom, hogy maradni is fogunk a harmadik helyen, viszont egy erősebb mercatoval jövőre megint közelebb leszünk az első helyhez.
- +1: Mit üzennél az Inter szurkolóknak?
- Kitartást kívánok, a szűk esztendőknek hamarosan vége, és Olaszország eddigi egyetlen triplázó csapata hamarosan megint a kupákért fog harcolni. Forza Inter!
