Pozitív hangulatban várhatta mindkét fél a találkozót, annak ellenére, hogy a tabella két távoli végén foglalnak helyet. A Lecce nagy nehezen elmozdult a kieső helyekről az Udinese és a Cagliari elleni győzelmeknek köszönhetően, míg az Inter az elmúlt két és fél hónapban állva hagyta az üldözőket, és immár 13 meccses veretlenségi sorozatot épített fel.
A hazaiak láthatóan kiegyeztek volna a döntetlennel is, az Intert viszont fűtötte a vágy, hogy megőrizze, vagy akár növelje előnyét a Milan–Napoli–Roma–Juve négyes előtt. A kezdőcsapatban nem történt komolyabb meglepetés, talán csak Frattesi bekerülése miatt vonhattuk fel a szemöldökünket. Dumfries mellett Barellát, Calhanoglut és Lautarót is nélkülöznie kellett Chivunak.
Primo Tempo: Meddő mezőnyfölény
Az Inter az első perctől kezdve uralta a játékot. Thuram már az első percben komoly helyzetet puskázott el, miközben a hazaiaknál Gaspar megsérült, így Di Francescónak máris cserélnie kellett. Ezután főleg Dimarco és Esposito próbálkozott, de a gól sehogy sem akart megszületni. Az Inter valójában nem is a Leccével küzdött – amely szinte semmi veszélyt nem jelentett –, hanem saját magával: az utolsó passzokba vagy befejezésekbe mindig hiba csúszott. Zielinskinek volt még egy távoli lökete a szünet előtt, de az öldöklő harc hiányában is egyértelmű volt a különbség a két gárda között.
Secondo Tempo: Aranyat érő cserék!
A folytatásban még nagyobb fokozatra kapcsolt a csapat, és úgy tűnt, az 51. percben meg is törik a jég: Dimarco lőtt okosan a hálóba, de a találatot Thuram minimális, alig 8 centiméteres lese miatt érvénytelenítették. A Lecce hősiesen védekezett, többször is önfeláldozóan blokkoltak, és hiába jöttek a cserék, az állás sokáig 0-0 maradt.
Eusebio Di Francesco a meccs előtt azt jósolta: ha sikerül 60 percig kapott gól nélkül kihúzniuk, meg lehet a pontszerzés. Már-már úgy tűnt, a mesternek igaza lesz, ám ekkor a cserék hét perc alatt lerendezték a kérdést. Előbb Dimarco szöglete csúszott meg egy védőn, a hosszú oldalon érkező veterán Mkhitaryan pedig megszerezte idei második gólját. Nem sokkal később ismét Dimarco tekert középre szögletből, ezúttal a túloldalról, Akanji pedig a kapuba bólintott – ő is másodszor volt eredményes a szezonban. A két gól között Dimarco maga is betalálhatott volna, de a lényeg, hogy a hajrában sikerült bebiztosítani a három pontot és folytatni a győzelmi szériát.
Egyéni értékelések
Sommer – Nem ez volt élete legnehezebb feladata, de amit kellett, magabiztosan megoldotta.
Bastoni – A rendszeres kifütyülése dacára stabil maradt, hatékonyan támogatta a támadásépítéseket is. A sárga lapja miatt sajnos pihenni kényszerül a következő bajnokin.
de Vrij – Semmi csillogás, de komoly hiba nélkül hozta le a meccset. Ezt várjuk tőle: a rutinos védő tökéletes kiegészítő embere a keretnek.
Bisseck – A védők közül ő lépett be leggyakrabban a támadásokba, sokat tett hozzá az előrejátékhoz, miközben hátul sem vétett hibát.
Dimarco (MVP) – Ismét a mezőny legjobbja. Egészen döbbenetes módon kiosztotta 13. gólpasszát a szezonban, ami a második legtöbb egy idényen belül az adatgyűjtés kezdete óta – és még bőven van ideje megdönteni a rekordot.
Sucic – Kreatív megoldásai voltak, mégis kissé súlytalannak és bátortalannak tűnt a játéka. Szüksége lenne egy kiemelkedő meccsre, hogy igazán átszakadjon nála a gát.
Zielinski – Igazi vezérré nőtte ki magát a pálya közepén, remekül pótolja török társát. Minden labdájának „szeme van”, a támadások nagy része rajta futott keresztül.
Frattesi – Életjeleket mutatott, volt néhány fontos szerelése és jó megindulása, de egyelőre nem tudott döntő faktorrá válni.
Luis Henrique – Igazán élővé tette a jobb oldalt, sokat volt játékban, és élmény nézni az okos visszagurításait vagy beadásait. Csak így tovább!
Esposito – Látszik, hogy a társak bíznak benne, gyakran keresték a beadásokkal. Jól mozgott, lábbal és fejjel is veszélyeztetett. A gól most elmaradt, de a teljesítményére nem lehet panasz.
Thuram – Rengeteget melózott, sokszor lépett vissza labdákért, de a kontráknál és a befejezéseknél most nem hozott jó döntéseket.
Cserék
Akanji – Védekezésben nem állították megoldhatatlan feladat elé, a fejesgólja pedig tökéletesen zárta le a mérkőzést.
Mkhitaryan – A csendes hős. Nagyon kellett a gólja és az a higgadt rutin, amit a jelenléte sugároz a csapatnak.
Diouf – Megmutatta a sebességét. Rengeteget fejlődött a szezonrajt óta, magabiztos játéka nagy kincs lesz a bajnoki hajrában.
Bonny – Ezúttal nem tudott úgy villogni, mint korábban, de ez most belefért a csapattól.
Összegzés
Az Inter idén képes arra, hogy az úgynevezett „kötelező” meccseket magabiztosan hozza, még akkor is, ha a gólra várni kell. Ebben a tekintetben a mezőny fölé nő a gárda: nincs botladozás, nincs váratlan pofon. A rangadókon mutatott mérlegen ugyan még lehet csiszolni, de Chivu egyelőre olyan szezont rak le az asztalra, amiről a legoptimistább szurkolók sem mertek álmodni.
Jövő héten kétszer is hazai pályán, a Bodø/Glimt és a Genoa ellen bizonyíthat a csapat. Reméljük, a fiúk kipihenik magukat, a hiányzók pedig hamarosan visszatérnek a csatasorba.
Forza Nerazzurri!
