Hétfő este a döntetlenkirály otthonában játszott az Inter, és jóval nehezebb volt a csapat dolga, mint ahogy azt talán előre gondoltuk…  Érdekes tény, hogy aktuális ellenfelünk a szezonban mindössze négyszer tudott nyerni, de nézzük csak meg, kik ellen születtek ezek a győzelmek : Lazio, Bologna, Juventus, Milan! Bizony, a jóval esélyesebb klubok megszenvednek néha az észak-olasz csapat ellen, és az Internek sem volt fáklyás menet a mostani. 

Primo Tempo 

A futball egyik kliséjét láthattuk az első játékrész során- a nagyobb csapat végig dominál, szépen játszik, de a gólig nem jut el. Végül pedig az addig szenvedő fél a semmiből talál egy gólt, és vezetést szerez. Samardzic gólja különösen a semmiből jött- lövésnek is csak túlzással nevezhető, lassan beguruló labdából jött össze a hazai vezetés, a védelem szúnyókálása közepette… 0-1. 

Secondo Tempo 

Ahogy abban reménykedtünk, a folytatásban 10 védővel állt fel az Udinese, a Nerazzurri pedig egyre jobban préselte össze ellenfelét. Bár a fölény az első félidőben is nyomasztó volt, a másodikban már eredményt is hozott. Tíz per sem kellett, hogy Thuram kiharcoljon egy büntetőt, amit a török karmester szokásos profizmussal értékesített. 1-1! 

A helyzetek megvoltak ezután is, a fordítás azonban csak nem akart érkezni. A mester közben lekapta szinte az egész középpályát (Barella kivételével), sőt, három támadóval rohamozott a hajrában. 

A munka pedig meghozta gyümölcsét, hasonlóan az év első meccséhez, amikor is a Verona ellen tudtunk győzni a hosszabbításban. Ezúttal Martinez fantasztikus lövése jött ki a kapufáról, a befejező  pedig ismét Frattesi volt, aki idei ötödik góljával eldöntötte a három pont sorsát. 1-2! 

Értékelés 

Sommer- a kapott gólnál elaludt ő is, egyébként jól hozta le a meccset. 

Pavard- a legjobb formában levő Inter védő, végig sziporkázta a meccset, az első gólját nagyon várom már. 

Acerbi- dekoncentrált volt több helyzetben, labdákat adott el, elfáradt. 

Augusto- elkapta a fonalat, nagyon aktívan támogatja az előre játékot. Dimarco árnyékaként nagyon hasznos. 

Dumfries- a svájci mellett talán neki kellett volna leginkább takarítania a gól előtt, a jobb szélén sem ment igazán most neki. 

Barella- nem véletlen, hogy fent hagyta Inzaghi végig, remekül mozgott és szervezte az akciókat. 

Calhanoglu- elképesztő, hogy minden meccsén vannak igazán veszélyes, kaput eltaláló lövései- ez most sem volt másképp, de persze a legfontosabb a tizenegyes tökéletes kivitelezése volt részéről. 

Mkhitaryan- kissé szürkébb módon zakatolt most az örmény gőzmozdony. 

Dimarco- elképesztő mennyiségű munka, ezúttal nem sikerült feltörnie a védelmet. 

Thuram- a kiharcolt büntető nagy érdem, amúgy nagyrészt hatástalanították a védők. 

Lautaro- régen lőtt már gólt, de a mezőnymunkája most is rendben volt, a hosszabbításban kvázi gólpasszt adott. 

Darmian- jól szállt be a játékba, nem volt semmivel sem rosszabb, mint holland társa.

Sánchez- ezúttal nem tudott csodát tenni.

Frattesi- a nyerőember, aki megint megcsinálta! Amúgy a gólja előtt is voltak szép helyzetei, felpezsdült a játék általa. 

Inzaghi- a cseréi beváltak, bátran játszatott három csatárt, nagyon nehéz meccset sikerült megoldania. 

Összegzés

Egy nagy csapat attól lesz nagy-  többek között- , hogy a gyengébb meccseit is behúzza. Egy általános fáradtság persze most ül ki igazán a játékosokon, és ez most nem az az időszak, amikor mindenki ellen négyet lőnek…

De a lényeg a tabellán látható, maradt a tetemes előny, hála a győzelemnek, és egy fantasztikus, kiegyensúlyozott és fölényes idényt produkál Inzaghi gárdája. 

Vasárnap a Cagliari ellen folytatódik a szezon, a második csillag egyre közelebb. 

Forza Nerazzurri!