Kategória: Hírek

Indul a BL, a Gladbach látogat hozzánk

Időhiány miatt sajnos most csak egy rövid beharangozóval tudunk szolgálni, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy ismét láthatjuk csapatunkat Európa legrangosabb sorozatában. Tavaly a Dortmund jutott, mint német ellenfél, ezúttal pedig a Mönchengladbach került az Inter csoportjába. Rövid részletek a továbbiakban!

Az ellenfelünk csupán harmadszor szerepel BL csoportkörben története során, Marco Rose csapata a tavalyi negyedik Bundesliga pozíció megszerzésével érdemelte ezt ki. Az előző szezonban 65 pontot sikerült begyűjteniük, mégpedig 20 győzelem, 5 döntetlen és 9 vereség árán, melyek alatt 66-szor találtak be ellenfeleiknek, míg ők 44-et kaptak. Ez azt jelenti hogy az ő védelmük volt a negyedik legjobb a tavalyi Bundesliga kiírásban. Az idei szezonban eddig két döntetlen (Union Berlin, Wolfsburg), egy vereség (Dortmund) és egy győzelem (Köln) a mérlegük, elég hullámzó tehát az összkép, nehéz megítélni hogy mire számíthat az Inter.

Antonio Conte szerint az Inter sokkal jobban felkészült a nemzetközi szereplésre idén.

Tavaly egészen az EL döntőig jutottunk, idén pedig több tapasztalt játékos is a rendelkezésünkre áll, mint például Vidal. Sokkal jobban fel vagyunk szerelkezve, mint előző szezonban.

A mérkőzést a dán játékvezető, Björn Kuipers fogja vezetni.

FORZA INTER!!!

INTER (3-4-1-2): 1 Handanovic; 33 D’Ambrosio, 6 de Vrij, 11 Kolarov; 36 Darmian, 23 Barella, 22 Vidal, 14 Perisic; 24 Eriksen; 9 Lukaku, 7 Sanchez.
Pad: 27 Padelli, 35 Stankovic, 10 Lautaro, 13 Ranocchia, 38 Boscolo Chio, 42 Moretti, 44 Nainggolan, 47 Squizzato, 77 Brozovic, 95 Bastoni, 99 Pinamonti.
Edző: Antonio Conte.

BORUSSIA MÖNCHENGLADBACH (3-4-1-2): 1 Sommer; 28 Ginter, 30 Elvedi, 25 Bensebaini; 18 Lainer, 6 Kramer, 32 Neuhaus, 36 Embolo; 23 J. Hoffman; 10 Thuram, 14 Pléa.
Pad: 21 Sippel, 31 Grün, 3 M. Lang, 7 Herrmann, 11 Wolf, 13 Stindl,16 Traoré, 17 Wendt, 24 Jantschke, 43 Reitz. 
Edző: Rose.

Játékvezető: Kuipers.
Asszisztensek: van Roekel, Zeinstra.
Negyedik játékvezető: Lindhout.
VAR és VAR asszisztens: Makkelie, de Vries.

A 173. Derby della Madonnina következik

A válogatott szünetnek vége, a játékosok szépen lassan visszaérkeztek a klubjaikhoz, és a milánói olasz (és nem olasz) szurkolókon pedig fokozatosan úrrá lett a Derby hangulat a napokban. Igen, ma délután 6 órakor ismét megmérkőzik egymással a két legendás olasz klub: következik az Inter-Milan!

Ahogy a címben is leírtuk, 173. Ennyiszer csapott össze a történelem során a Serie A-ban a két csapat, az eredmény pedig elég szoros, mégis az Inter javára billen (ami részben köszönhető az utóbbi években még nálunk is jobban gyengélkedő Milannak). Az örökmérlegen 61 Nerazzurri diadal, 51 Rossoneri győzelem és 55 döntetlen áll. További érdekes statisztika hogy a Madonninákon eddig 463 gól esett, és az Inter esetében ennél több csupán a Roma és a Fiorentina csapatai ellen született. A Milan pedig az Intertől kapta a legtöbb gólt a Serie A-ban, egész pontosan 242-őt.

Az elmúlt négy mérkőzésen a kékfeketék diadalmaskodtak, így ez a második leghosszabb győzelmi szériájuk a városi rivális ellen, öt győzelem csupán 1979 és 1983 között született, így akár ha a mai mérkőzés jól alakul, beérhetik az akkori csapatot. Pályaválasztóként pedig még szebb a statisztika, 9 mérkőzés óta veretlen az Inter (6GY, 3D), ez a leghosszabb széria a 30-as évek óta, amikor 10 egymást követő hazai mérkőzésen sem kapott ki a Nerazzurri.

Viszont okot adhat az aggodalomra a Milan formája: korábbi edzőnk, Pioli csapata az elmúlt 23 bajnokiján be tudott találni aktuális ellenfele hálójába, erre 1973 óta nem voltak képesek, és az elmúlt 4 meccsen gólt sem kaptak. A Rossoneri tehát jelenleg listavezető, hiszen a Speziát, a Crotonét és a Bolognát is megverték, 7-0-ás gólkülönbséget produkálva. Jó formában vannak a piros-feketék, míg Conte Interének játéka döcögött az első három fordulóban főleg a hátsó alakzat.

Ez utóbbi sajnos most is felforgatott állapotban kezd, hiszen Bastoni és Skriniar a vírusfertőzés miatt nem lépnek pályára (pedig az olasz negatív tesztet produkált tegnap). Így Kolarov és D’Ambrosio lesz de Vrij két társa. Előttük Hakimi és Perisic lesz a két szárnyvédő, közöttük pedig Brozovic és Vidal próbál meg stabilitást adni a középpályának. Barella került egy sorral előrébb, hogy összekösse a középpályát a támadókkal, ez egyébként a válogatott mérkőzések alatt is ment neki, pazar gólpasszt adott Pellegrininek Hollandia ellen. Támadók terén nincs meglepetés, Lukaku és Lautaro próbálnak majd gólt lőni Donnarummának. Szerencsére bevethető maradt Sanchez is, pedig korábban egy kisebb sérülést is összeszedett, illetve Eriksen és Pinamonti, ha esetleg lendíteni kell majd a játékon. Sensi sajnos eltiltását tölti. Talán pont ez, illetve a vírushelyzet az oka hogy a padra kerülhetett a fiatal uruguayi támadó, Martín Satriano is.

A játékvezető Maurizio Mariani lesz, aki hamarosan sípjába fúj, és útjára indul a labda a Derby della Madonninán! Reméljük, sikerül ismét diadalt aratni, és Milano marad kék fekete!

18:00, Digi Sport 1.

Forza Inter!!!

INTER (3-4-1-2): 1 Handanovic; 33 D’Ambrosio, 6 de Vrij, 11 Kolarov; 2 Hakimi, 77 Brozovic, 22 Vidal, 14 Perisic; 23 Barella; 9 Lukaku, 10 Lautaro.
Pad: 27 Padelli, 35 Stankovic, 7 Sanchez, 13 Ranocchia, 24 Eriksen, 36 Darmian, 42 Moretti, 46 Vezzoni, 47 Squizzato, 49 Satriano, 99 Pinamonti.
Edző: Antonio Conte.

AC MILAN (4-2-3-1): 99 G. Donnarumma; 2 Calabria, 24 Kjaer, 13 Romagnoli, 19 Hernandez; 4 Bennacer, 79 Kessie; 56 Saelemaekers, 10 Calhanoglu, 17 Leao; 11 Ibrahimovic.  
Pad: 1 Tatarusanu, 90 A. Donnarumma, 5 Dalot, 7 Castillejo, 8 Tonali, 14 Conti, 15 Hauge, 20 Kalulu, 21 Brahim Diaz, 27 Maldini, 29 Colombo, 33 Krunic.
Edző: Stefano Pioli.

Játékvezető: Mariani.
Partjelzők: Costanzo, Bindoni.
Negyedik játékvezető: Maresca.
VAR és VAR asszisztens: Irrati, Carbone.

Délutáni rangadó

Az eddigi talán legnagyobb megmérettetése következik a Nerazzurrinak: a fővárosba látogatunk délután 3-kor, hogy a Lazioval csapjunk össze. Az előző szezonban az Inter 4 vereségből egyet épp az Olimpicoban gyűjtött be, viszont Conte reméli hogy ezúttal pontokkal megyünk haza.

Két győzelemmel kezde a szezont az Inter, azonban a játék képén több helyen is lehetne, kellene még javítani. 9 gólt sikerült lőni a két meccs alatt, azonban 5 gól Handanovic hálójában is landolt, így jogos az óvatosság a Lazio ellen. Az előző szezonban a sasok 79 gólt lőttek, Immobile pedig ebből egymaga 36-ot vállalt, és ez csak a Serie A meccsre vonatkozik. Simone Inzaghi bátor, támadó futballt játszat a csapatával, így az Inter védelmének nagyon kell figyelnie, ha semlegesíteni akarja a hazai rohamokat. Igaz, idén még nem sikerült elkapniuk a fonalat, hisz bár a Cagliari ellen nyertek, kikaptak az Atalantától.

155-ödször esnek egymásnak a csapatok a bajnokszágban. Az Inter jön ki jobban a számok tekintetében, lévén 64 kékfekete győzelem, 53 döntetlen és 37 világoskék győzelem a rekord. Döntetlen az Olimpicoban 2008 márciusa óta nem született a két csapat között. A Nerazzurri egyébként nem teljesített ilyen jól soha két forduló után góllövés területén, sőt, az abszolút rekordjuk 3 meccset követően 13 rúgott gól, amit még az 1960/61-es szezonban értek el.

A Lazio egy remek csapat, akik még a Scudettoért is harcban voltak tavaly. Oda kell rájuk figyelnünk és folytatni az utat amit megkezdtünk tavaly, és az idei szezonban is. Jobb eredménnyel szeretnénk távozni, mint tavaly! Hogy Vidal sérült-e? Nem, elérhető és jól érzi magát. Rendelkezésre fog állni holnap. Hakimi óriási potenciállal rendelkezik, a védekezését még javítani kell, de óriási fegyvertény egy ilyen játékos. Perisic és Young hozzáállásával is teljesen elégedett vagyok.

Antonio Conte néhány mondata a sajtótájékoztatóról

A játékvezető Marco Guida lesz, eltiltott pedig nincs egyik csapatnál sem.

Lehetséges kezdőcsapatok:

15:00 Digi Sport 1

FORZA INTER!

Fordítók csatája

Félreértés ne essék, nem az Élet és Irodalom legújabb rovatát olvassátok, sőt nem is Áprily Lajos és Arany János költők, műfordítók kardcsörtéjéről lesz szó. Sokkal inkább az Inter Ciro Vigorito stadionban esedékes vendégszerepléséről.

A résztvevők, vagyis a kék-feketék és a Benevento bődületes fordításokkal nyerték első mérkőzéseiket. A Benevento kétgólos hátrányból állt fel a volt Interes Caldirola főszereplésével és nyert a Sampdoria otthonában, a nerazzuri Fiorentina elleni mérkőzésének forgatókönyve pedig ugyancsak mozivászonra kívánkozik.

Kérdés, hogy az első fordulóból mára halasztott találkozón vajon egymás ellen mire mennek a felek?

A csapatok eddig kétszer találkoztak egymással bajnokin. A Benevento egyetlen első osztályú tagságának évében, 2017-ben az Inter oda-vissza legyőzte ma esti ellenfelét. Azokon a mérkőzéseken Brozovic, Skriniar és Ranocchia voltak eredményesek, a sárga-piros szerelésben futballozó ellenfél pedig csak egy gólt tudott szerezni.

A jó memóriájúak emlékezhetnek, azok a meccsek sem hajaztak könnyed bájcsevejre, valószínűleg az ideiek sem lesznek azok. Antonio Conte vezetőedző szerint „Minden szempontból kőkemény mérkőzésre van kilátás. A Beneventonak tavaly elképesztő idénye volt a másodosztályban, ráadásul az edzőjük is kiváló.”. Nos igen, Filippo Inzaghi mester jól összerakta együttesét, amelynek ráadásul nyáron alaposan megerősítették a keretét. Hogy csak az ismertebb neveket említsük, érkezett Lapadula, Caprari, Glik és Iago Falque is.

Ha pedig ez sem elegendő adna okot az óvatosságra, akkor gondoljunk arra, hányszor megszenvedtünk már papíron sokkal gyengébb ellenfelekkel szemben.

Persze bizakodhatunk, hogy, ahogy Arany János írta Önismeret című versében „Nem az vagyok, ki voltam egykor”, magyarul nem lépünk megint, sokadjára ugyanabba a folyóba.

Egy szó, mint száz, nem lesz ez sétagalopp.

Várható kezdők:  

Benevento (4-3-3): Montipo; Letizia, Glik, Caldirola, Foulon; Ionita, Schiattarella, Dabo; Insigne, Lapadula, Caprari

Inter (3-5-2): Handanovic; D’Ambrosio, de Vrij, Bastoni; Hakimi, Sensi, Brozovic, Barella, Young; Lukaku, Sanchez

Játékvezető: Marco Piccini

Kezdés: 18:00, TV: DigiSport1

Tipikus Inter – fordítás az utolsó pillanatokban!

Hogy máshogy lehetne kezdeni az új szezont, mint egy olyan mérkőzéssel, amely annyira jellemző a csapatunkra? A meccs legelején hatalmas védelmi baki, majd Inter vezetés, később vendég fordítás, a legvégén pedig a csattanó… A játék messze nem volt tökéletes, de a cserepad mélysége most megmutatkozott.

Nem számítottunk könnyű mérkőzésre, és nem is volt az. Rögtön a mérkőzés kezdetén, a 3. percben jött a hidegzuhany, a pár hete még nálunk játszó Biraghi tekerte be a labdát, majd Bonaventuráról Kouamé elé pattant, aki az üres kapuba lőhetett, 0-1 tehát, és még szinte labdához sem értünk. Az első félidő nem is sikerült túl jól, a Fiorentina rendre problémát okozott a hátsó alakzatnak. Szokatlan formában állt fel a védelem, ugyanis de Vrij eltiltását töltötte, Bastoni kezdett középen, mellette Kolarov és D’Ambrosio volt a másik két középhátvéd – pedig eredetileg egyikük sem az volt. Ribery jól mozgatta a vendég csapatot kicsit visszább vonva, a veterán francia remekül játszott.

Handanovic viszont meccsben tartotta az Intert, és ebből sikerült is az egyenlítést összehozni: Barella felvezette a labdát az ellentámadás során, majd Lautaro Martínezhez passzolt, aki a 16-oson kívülről, egy remek jobblábas lövéssel bevette a violák kapuját. Az argentínhoz köthető a vezetés megszerzése is, miután újabb lövése előbb Amrabaton, majd Ceccherinin pattant meg, és kötött ki a hálóban. 2-1, de messze volt még a vége!

A korábban említett Ribery 5 perc alatt 2 gólpasszt is kiosztott, előbb Castrovillinek, majd Chiesának. A 63. percben így újra hátrányba került a Nerazzurri, és nagyon úgy tűnt hogy nem lesz visszaút. Egészen addig, míg Conte be nem küldte az erősítést. Hakimi és Vidal is debütált, valamint érkezett Nainggolan, Sensi és Sanchez, és mind hozzájárultak a későbbi fordításhoz. Vidal megszilárdította a középpályát, Sensi gyorsan és okosan játszott – igaz, több hibával -, Hakimi pedig fel-alá robogott a szélen, Sanchez pedig jól játszotta meg csapattársait. A 87. percben Alexis pörgette ki a 16-os szélére érkező Hakiminek, aki laposan Lukaku elé tette a labdát, Romelu pedig nem hibázott. 3-3! Még szinte fel sem fogták a vendégek, amikor ismét Alexis adta be a labdát, beadására pedig ki más érkezett volna, mint az ilyen fontos pillanatokban remeklő D’Ambrosio! 4-3 a 89. percben, és a 4 perc hosszabbítás alatt már nem volt újabb csavar.

Elképesztő, totálisan “Interes” meccs, de van hova javulni. Ez a védelem nem volt az igazi, de Vrij visszatérésével biztos szilárdabb lesz a hátsó alakzat. Illetve végre a padról is minőségi játékosok álhattak be, amely égető probléma volt a korábbi szezonokban. Megvan tehát az első győzelem, folytatás (az első forduló pótlása) szerdán, a Benevento ellen!

Forza Inter!

INTER 4-3 FIORENTINA

INTER (3-4-1-2): 1 Handanovic; 33 D’Ambrosio, 95 Bastoni, 11 Kolarov; 15 Young (2 Hakimi 65′), 23 Barella (44 Nainggolan 74′), 77 Brozovic (22 Vidal 74′), 14 Perisic (7 Sanchez 78′); 24 Eriksen (12 Sensi 65′); 9 Lukaku, 10 Lautaro.
Pad: 97 Radu, 5 Gagliardini, 13 Ranocchia, 29 Dalbert, 31 Pirola, 37 Skriniar, 99 Pinamonti.
Edző: Antonio Conte.

FIORENTINA (3-5-2): 69 Dragowski; 4 Milenkovic, 17 Ceccherini, 22 Caceres; 25 Chiesa, 34 Amrabat, 5 Bonaventura (6 Borja Valero 61′), 10 Castrovilli, 3 Biraghi; 7 Ribery ( 63 Cutrone 83′), 11 Kouame (9 Vlahovic 61′).
Pad: 1 Terracciano, 8 Duncan, 18 Saponara, 20 Pezzella, 21 Lirola, 23 Venuti, 28 Montiel, 32 Dalle Mura, 98 Igor.
Edző: Giuseppe Iachini.

Gólszerzők: 3′ Kouamé (F), 47′ Lautaro (I), 52′ ög. Ceccherini (F), 57′ Castrovilli (F), 63′ Chiesa (F), 87′ Lukaku (I), 89′ D’Ambrosio (I)
Sárgalap: Barella (I), Ceccherini (F)
Hosszabbítás: 2′ – 4′.

Játékvezető: Calvarese.
Asszisztensek: Fiorito, Liberti.
Negyedik játékvezető: Maresca.
VAR és VAR asszisztens: Giacomelli, Preti.

Számháború – Szezonzáró 4.

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Szezonzárónk utolsó epizódjához érkeztünk, amikor is a csatárok, a középpályások és a szélsők után a védelem szereplők kapnak főszerepet. Vágjunk is bele! 🙂

Mielőtt belekezdenénk a védőkről szóló elemzésbe. Ejtsünk pár szót (vagy számot) a kapitányunk teljesítményéről a kapuban, illetve arról, hogy mennyire (nem) sikerült őt helyettesíteni Padellinek.

„Ó kapitány, kapitányom!” A szlovén hálóőr minden mutatóban túltett az olaszon. Kiemelendő, hogy míg Handa kevesebb gólt kapott be (-0,5), mint amennyi az ellenfelek helyzeteiből adódott volna, addig Padelli többet (0,9). Kapuban és kaputól távolabb is sokkal jobb teljesítményt tudott bemutatni Samir. Minden szezon végén, így most is azt reméljük, hogy a következő szezonban sem fog még visszaesni a teljesítménye. J

Ezek után térjünk rá a védőkre. Az adatok továbbra is a Sofascore-ról és a Fbref honlapjáról vannak, a módszertanról pedig a csatároknál írtam részletesen. A feltételek nem teljesítése miatt exkapitányunk Rano és Pirola (11 percet játszott) nem szerepel az elemzésben.

4. helyezett

Milan Škriniar

Ha meg kellene nevezni, hogy ki járt a legrosszabbul Conte és a vele egy csomagban érkező háromvédős felállásával, akkor az egyértelműen a szlovák védőnk. Pocsék idényt zárt. Év elején még a védelem bal oldalán nyújtott nagyon gyenge teljesítményt, majd jobb oldalra átrakva valamelyest javult, de még mindig sok hibával játszott. Passzpontosságban és passztávolságban tudott csak jobban teljesíteni, mint társai más mutatóban nem. Legszembetűnőbb, hogy korábbi erősségében a proaktív védekezési mutatóban ő szerepelt a leggyengébben. Nagy kérdés mi lesz vele, mert teljesítménye és személyisége miatt többünk a jövő kapitányát látta benne, most viszont ott tart, hogy a bejegyzés írása közben is frissítgetem a hírportálokat, hogy vajon megy vagy marad.

3. helyezett

Diego Godín

Godínnak sem feküdt ez a rendszer. Év elején, amint kiderült, hogy Bastoni nem csak piszok fiatal, de piszok tehetséges is, és nem roppan meg a teher alatt, az uruguayi ki is került a kezdőből és csak epizódszerepekhez jutott. Majd jött a nyár és egy egészen más Godínt ismerhettünk meg. Diego ugyanis kiszorítva a szlovákot igazán szép teljesítményével a nyár egyik legnagyobb meglepetést okozta. Legtöbb megnyert fejpárbaj, sikeres csel és kulcspassz is a nevéhez fűződik a poszton, ahogy kiemelhető a szerelési és közbeavatkozási mutatója is. Védekező munkáját viszont árnyalja, hogy neki volt a legtöbb védelmi hibája, nem egyből sajnos gólt is kaptunk. Recoba óta nem megy nálunk az uruguayi játékosoknak (gondolok itt Vecinora is). Godín is egy itteni év után már ment is a Cagliariba (biztos Nainggolan sokat beszélt az ottani bulikról), de legalább ez a nyár után mondhatjuk, hogy valamit azért lerakott az asztalra, még ha ennél többre is gondoltunk, akkor amikor idejött.

2. helyezett

Alessandro Bastoni

A piszok fiatal és piszok tehetséges Alessandro Bastoni, 20-21 évesen nem kis teljesítmény, hogy ilyen nevek mellett stabil kezdővé tudta felküzdeni magát. Gyakorlatilag a tisztázáson túl, nincs olyan mutató, ahol ő ne előzte volna meg legalább egy rutinosabb posztriválisát. De Vrij után neki volt a legkevesebb védelmi hibája, xA90-ben meg egyenesen a legjobb a védők közül. Nagyon remélem, hogy ez a teljesítménye még csak a kezdet és az Inter, illetve az olasz nemzeti tizenegy védelmének jövőbeni oszlopos tagját ismertük meg az ő személyében. Erre minden esély adva is van. És még mindig csak 21 éves, te jó ég.

1. helyezett

Stefan de Vrij

Szerintem ez senkinek sem okozott meglepetést. A holland ebben az évben is megmutatta milyen egy igazán stabil védő. A liga év csapatába is beválasztották, nem hiába. Amellett, hogy a védelemből neki van a legtöbb gólja és gólpassza (4 illetve 3), neki van a legtöbb tisztázása és ő blokkolta a legtöbb lövést. Arról természetesen nem is beszélve, hogy neki van a legkevesebb védelmi hibája is. Már 2018-ban is éreztük, hogy nagy üzletet csináltuk vele (pláne, hogy lejárt szerződésűként ingyen hoztuk el a Laziotól), de tényleg hihetetlen, amit nyújt akár négy-, akár háromvédős rendszerben. Állítólag Koeman érdeklődött is iránta a nyáron, de rekordsebességgel csaptuk rá a telefont (bezzeg Mario nem érdekli őket…).

Kezdődjék a szezon!

Ezen a hétvégén csapatunk is elkezdi a Serie A küzdelmeit. Otthon fogadjuk a Fiorentina csapatát, akik az első fordulóban már begyűjtöttek 3 pontot. Az Inter számára a hosszas EL küzdelem miatt ugyan elmaradt az előző kör, viszont itt az ideje hogy Conte fiai is megkezdjék a pontgyűjtést!

A sajtótájékoztatón Conte dícsérte a felkészülést, és az átigazolásokat is, viszont nem akar messzemenő jóslatokat tenni a szezont illetően, valamint nehéz ellenfélnek ítéli a Violákat.

Nagyon keményen dolgoztunk, elégedett vagyok azzal a munkával, amit a fiúk az elmúlt három hétben véghezvittek a felkészülés során. Készen állunk rá hogy visszatérjünk a pályára!

Hogy erősödött-e a csapat? Vidal és Kolarov rendkívül tapasztalt játékosok, Hakimi pedig óriási potenciállal rendelkezik. A vezetőkkel közösen találtuk ki az átigazolási stratégiát, és megpróbáltunk minden lehetőséget megragadni.

Eriksen teljesítménye? Örülök hogy ilyen képességű játékosok állnak a rendelkezésemre. Eriksentől kezdve Piroláig mindenkire számíthatok, remek futbalisták. Tudják, hogy 60-65 meccsünk is lehet a szezonban, így készen állnak hogy bármikor segíthessék a csapatot. Vidal is jó formában van, remek kondiban csatlakozott hozzánk. Jól ismerem, volt már a csapatomban és tudom az erősségeit, azonban most új dolgokat is ki fogunk próbálni.

Nehéz megjósolni hogy alakul a szezon, vagy esélyeket latolgatni. Azért csatlakoztam tavaly a csapathoz, mert volt esélyünk nyerni, nem sok, de volt. Végül közel kerültünk a bajnoki címhez és az EL győzelemhez is. A kudarcok viszont nem vonják el a figyelmünket a fejlődéstől amit elértünk. Célunk hogy mindhárom fronton helytálljunk a legvégsőkig.

Egy nagyon erős Fiorentina áll majd szembe velünk, akik jól teljesítettek a mercato alatt. Megtartották az edzőjüket is, aki nagyon felkészült. Nagyon kell figyelnünk rájuk, mindig veszélyt jelenthetnek. Kezd-e Hakimi? Meglátjuk, szoknia kell még a játékunkat, de a felkészülés során remek dolgokat mutatott védelemben és támadásban is.

Antonio Conte

Az Inter és a Fiorentina 164 alkalommal mérkőztek meg a Serie A-ban, ebből 66 kékfekete, valamint 44 lila győzelem született, 54 döntetlen mellett. A milánóiak veretlenek az előző 6 Serie A meccsükön a violák ellen, a legutóbbi Fior győzelem 2017 áprilisában történt a Stadio Franchiban, mikor a hazaiak 5-4-re győztek. Giuseppe Iachini csapata 1-0-ás győzelmet aratott az első fordulóban, mikor a Torinot látták vendégül.

A mérkőzés játékvezetője Gianpaolo Calvarese lesz, az Internél pedig eltiltás miatt nem léphet majd pályára de Vrij.

Várható kezdőcsapatok:

20:45 – Digi Sport 1

Forza Inter!!!

Számháború – Szezonzáró 3.

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. A támadók és a középpályások után, most a szélsőké lesz a főszerep, módszertan továbbra a csatároknál taglalt módon fog történni. A meccs, illetve a percbeli feltételeknek négy játékos felelt meg, Moses, az első félévben még nálunk levő Lazaro és Asamoah így nem került be. Vágjunk is bele! 🙂

4. helyezett

Christiano Biraghi

Nem ugrotta meg a szintet sajnos Biraghi. Mikor visszakerült hozzánk arról volt szó, hogy milyen jók a beadásai, a szögletei, szabadrúgásai, ezekből alig láttunk és mindezek mellett rendkívül észrevehetetlen is volt (mint Vecino, csak Biraghi a szélen tette ugyanezt). Fenti táblából is látszik, hogy védekezésben emelkedett ki, a többi indexben rosszabbul szerepelt, mint a három posztriválisa. Nyárra némiképp javult a teljesítménye, de ez kevés volt. Ment is vissza Firenzébe és visszakaptuk a mi szeretett Dalbertünket (júhúúú).

3. helyezett

Antonio Candreva

Zselékirály szélsőnk Conte alatt újra visszakerült a kezdőbe (Spa biztos csak féltékeny volt rá) és rögtön az első meccsen a Lecce ellen megrúgta a szezon gólját. Öt találatig jutott, ami lehetett volna jóval több is, csak több ziccerünk is azon ment el, hogy az ellenfél kapusába rúgta a labdát. A szezonban inkább az előkészítésben emelkedett ki (7 gólpasszért jár a taps), neki volt a leghosszabb passztávolsága is, és nála volt legtöbbet a laszti ebből a négyes társaságból. Viszont cselezési mutatója és levegőben a legrosszabb volt. Természetesen a védekezési mutatója is neki volt a legrosszabb, de nem is ez az eredeti posztja, így ez nem érhetett minket váratlanul (tavasszal már inkább DD kapott lehetőséget pont emiatt a jobb oldalon). Jövőre már Sampdoriánál kell félteni a galambokat az esetleges beadásoknál (bár idén ebből kevesebbet láttunk, biztos az állatvédők rászóltak).

2. helyezett

Danilo D’Ambrosio

Van egy régi interes közmondás, miszerint: „Ha DD az első félévben nem kezdő, akkor majd a másodikban az lesz”. Mennyi szélső fordult már meg a posztján, és még mindig ő volt a kezdő a nyáron. Az első félévben Lazaro esett áldozatául az elátkozott posztnak, másodikra már átvéve Candrevát is kiszorítva DD lett a kezdő, pedig ő hátrébb játszott eddig. Erre nem a gólszerzési mutatóban veri meg leginkább a többieket? Hétszer próbálkozott gólszerzéssel az olasz, és ebből négyszer örülhetett az akció végén. Fejpárbajokban és passzpontosságban is ő volt a legjobb. Viszont védekezésben felemásabb a kép. Míg proaktív mutatókban első, reakítvban második, addig védekezési hibája neki volt a legtöbb ezen a poszton. Hakimi jött, szóval sok esélyt nem adok neki, hogy újra kezdő legyen, mondjuk Skriniar (feltéve, ha őt addig nem adjuk el) lehet aggódhat a közmondás és a megmaradó három védős felállás miatt.

1. helyezett

Ashley Young

Oké, lehet nem a milánói oxigén, hanem az időjárás változtatja meg a manchesteri játékosok pályán mutatott teljesítményét? (Vajon egy parmai kitérő után is ilyen varázslatos hatást lehet elérni, vagy közvetlenül Manchesterből kell elhozni a delikvenseket?) 2020. 01. 17. a nap mikor jött a hivatalos tájékoztatás a klubtól, hogy igen, jól olvastuk, leigazoltuk a Manchester United 34 éves szélsőjét. Már ez váratlan volt, de ami ez után jött, arra szerintem nem sok optimista interes sem számíthatott. Évekig hoztuk, és hoztuk az embereket a bal, illetve a jobb oldalra, de a DD-féle átok olyan erős volt, hogy a túloldalra is áthatott. Erre elhozzuk a MU kiöregedettnek vélt szélsőjét és teljesítménye alapján mindenki csak pislog. A milánóiak és a manchesteriek is (Biraghi biztosan). 4 gólja és 4 gólpassza mellett neki volt a legkevesebb védekezési hibája és sikeres cselek számában is kiemelkedett. Passzokban volt kicsit bizonytalanabb. Összefoglalva nagyon szép teljesítményt láttunk tőle az idény második részében, reméljük jövőre is hozza ezt a formáját még 35 évesen is. Forever Young! 🙂

Számháború – Szezonzáró 2.

Forza Nerazzurri!

Kék-fekete aortapumpám teljes szeretetével köszöntök mindenkit. Első szezonzáró bejegyzésben lerántottam a leplet a szezon legjobb támadójáról, most a középpályásokat veszem górcső alá a csatároknál is taglalt módszertan, a Sofascore és a Fbref adatainak segítségével. Vágjunk is bele! 🙂

7. helyezett

Matías Vecino

Vecino a végletek embere: befejezésben és tisztázásokban nem volt rossz, viszont passzok pontosságában idén sem lett erősebb, és továbbra is igyekszik minél kevesebb labdát kérni a társaktól. Gyakorlatilag vannak meccsek mikor láthatatlanná válik. Sérülése miatt lehet nálunk kezdi a szezont (Marotta legyen a talpán, akinek sikerül eladni, mondjuk a Nápolyhoz), hogy utána mi lesz vele? Majd beáll, ha szöglethez jutunk az utolsó sorsdöntő meccsünk végén (ezért mindig is hálásak leszünk neki).

6. helyezett

Borja Valero

Palaciot még pont időben tudtuk elhozni anno, Valeronál késtünk pár évet. Passzolásban elég magabiztos volt (kockázatos passzokat nem is igazán vállalt), többi mutatóban sajnos elhanyagolható volt a teljesítménye az idén, viszont súlyos hibák sem fűződnek a nevéhez. Már a Fiorentinánál rúgja ismét a labdát, sok sikert kívánunk neki, szimpatikus focista, tényleg kár, hogy nem korábban jött. Látszik, hogy jól jött volna a tudása, főleg a korábbi középpályánkra.

5. helyezett

Roberto Gagliardini

„Ó Gag!”-hányszor mormogtam el ezt a TV képernyő előtt, Inter meccset nézve. Vajon miért mindig ő érkezett a kipattanókra, legyen az a 16-oson kívül, vagy éppen 5 MÉTERRE A KAPUTÓL (bocsánat, még mindig nem sikerült feldolgoznom). Viszont el kell ismerni, hogy sokat melózott az évben. Igyekezett hátul is ott lenni, nem hiába lett a kiemelkedő a védekezési mutatója. Conte a felkészülési meccseken is játszatta, így vélhetően marad, de én azért reménykedem benne, hogy idén már csak epizódszerepeket fog kapni. Pedig nem így indult az interes pályafutása. 🙁

4. helyezett

Christian Eriksen

Ha az ember interes csoportba, fórumra tévedt a szezon második felében egy visszatérő kérdés volt, hogy elhoztuk a világ talán egyik legjobb irányítóját, és akkor miért nem ő kezd Gag helyett. Ennek okát én egyértelműen a gyenge aktivitási és védekezési mutatóban látom. Nem is ez lenne neki az elsődleges feladata, de ebben a felállásban, a jelenlevő társak mellett, ennél több kellett volna Conténak, hogy őt játszassa. Elől viszont még ilyen rövid idő alatt is láttunk tőle varázslatot. Nagyon remélem, hogy a középpályás védekezésünk felerősödésével több szerephez fog jutni.

3. helyezett

Nicolò Barella

Igazi közönség kedvenc lett a srác rövid idő alatt, amit meg is értek. Már az sem volt rossz kezdés, hogy kék-fekete szíve miatt mindenkit félretolt miattunk a múlt nyáron (ő volt akkora szurkoló, hogy városi riválissal még az ügynöke sem tárgyalhatott… khm…). Nehezen indult be a szezon neki, kispadon kezdte Vecino mögött, de egyre jobban tisztult le a játéka, és a nyáron eljutottunk oda, hogy kihagyhatatlan lett. Kiválóan cselez, rengeteg labdát kér, fontos láncszeme a csapatnak a labdakihozatalokban. Talán a védekezésben várnék tőle többet, de szerintem nem kérdés az ő szerepe a jövő nagy Interében. Nem egy félszezonos srác ez a Roberto, Nicolò.

2. helyezett

Stefano Sensi

Ha lehetett volna egy kívánságom az előző szezonra vonatkoztatva, akkor tutira azt kívántam volna, hogy Sensi legyen egészséges az egész szezonra. Sajnos nem sokat játszott, de bemutatkozása olyan jól sikerült, hogy nem volt olyan értékelő lap, ahol ne ő lett volna a szeptember legjobb interese. Gólszerzési mutatója messze a legjobb ebben a csapatrészben. Nagyon remélem, hogy ebben az idényben már nem lesz ennyit sérült, kb. egy új igazolásunk lenne ebben az esetben. És akkor már nem csak a September című szám szólna róla.

1. helyezett

Marcelo Brozović

Ahogy korábbi elemzésemben is írtam Brozovic elképesztő statisztikával bír. Szerelésekben, közbeavatkozásokban a legjobb. Ő vezette legtöbbet a labdát, passztávolsága is neki volt a legnagyobb. Talán csak elől volt pontatlanabb ebben az évben, de le a kalappal a teljesítménye előtt. Nyáron kicsit romlott a teljesítménye, bár erről lehet az is tehet, hogy a pletykák szerint a vírus elleni védekezésnél a fertőtlenítést ő nem a kezén alkalmazta, hanem ő inkább a belső fertőtlenítésben hitt (most még ivótársat is kapott magának, Arhurot, aki egyszer annyit ivott, hogy még juvés bajnoki csillagokat is varratott magára, hát a pillangók kevésbé lennének cikik szerintem). Több helyen is lehetett olvasni a távozásáról, én azok közé tartozom, akik nem bánnák, ha maradna (mondjuk utóbbi szokását jobb lenne, ha maga mögött hagyná).