2017.08.22

Pellegrini 10 éve: 1984 - 1994

Ivanoe Fraizzoli a sok csalódás után 1984. január 18-án továbbadta az elnöki pozíciót és a klubot, Ernesto Pellegrininek a szintén vendéglátóiparból meggazdagodott milliomosnak. Pellegrini jó 10 évig uralkodott a klub élén, de a „nagy Inter” újjáélesztése neki sem sikerült. Következzen ennek az időszaknak a krónikája.

Pellegrini rengeteg pénzt költött a csapat felvirágoztatására. Azzal kezdte, hogy 10,3 milliárd líráért (ma kb. 5,7m. euró) a szurkolóknak Milánóba hozta Karl-Heinz Rumeniggét (a képen) a mesébe illő képességű tankszerű csatárt, aki a Bayern Münchenben az 1980, majd az 1981-es év aranylabdásaként, a világ legjobbja volt. 1984 év végén a 4. majd a harmadik, 1986 tavaszán a hatodik helyet érte el a csapat. Rumenigge szomorú volt a folyton kiújuló sérülése miatt, miközben a városi vetélytárs a Silvio Berlusconi által talpra állított AC Milan szinte mindent megnyert. Pellegrini viszont túl akart tenni az AC Milánon is, és tudta hogy a jó edző lehet a titok nyitja. Az Interbe hozta edzőnek Giovanni Trapattonit, aki korábban hat bajnoki címet szerzett a Juventussal mint edző. Trapattoni az első szezonjában bronzérmet szerzet, majd elküldte a csapattól Altobellit, és Rumenigge is távozott. A csatárposzton Aldo Serena tért vissza Milánóba, de így csak ötödikek lettek. 1986-ban a Flower márkájú mezt a Le Coq Sportif váltotta. Ezt pedig 1988-ban az Ulhsport. Trapattoni 1988-ban 4 kulcsfontosságú játékost igazolt és a számításai bejöttek. A Bayern Münchenből Anderas Brehme és Lothar Matthaeus, a Fiorentinából pedig az argentin Ramon Diaz és Nicola Berti érkezett. Trappattonival 1988/89-ben a tizenharmadik scudettót szerezte a klub. Az a csapat szinte minden addigi rekordot megdöntött. 11 ponttal végeztek a második előtt, és az összegyűjthető 68 pontból 58-at szereztek, ami 85.3%-as eredményességet jelent. 2005/06-ban a Juventus utólag megsemmisített bajnoki címe is csak 84.2%-ot jelentett volna. A bajnoki címen kívül Aldo Serena 22 góljával gólkirály lett (Ramon Diaz 12-őt, Lothar Matthaus pedig 9-et.) valamint abban a szezonban az IFI csapat is bajnoki címet nyert. 1989 nyarán új címert készített a klub vezetősége, amelyen leváltották a kígyót és újra az FCIM logó, és egy nagy sárga csillag lett az emblémán. Ezenkívül megnyerték a szuperkupát is. Trapattoni a friss bajnokcsapatba hozott még egy német játékost Jürgen Klinsmann személyében, Ramon Diazt pedig elengedte a Monacóba. (A Bossman szabályig csak három idegenlégiós játszhatott egy csapatban) A következő két szezonban viszont csak a 3. hely sikerült. 1990-ben az Inter három német játékosa VB címet nyert Olaszországban, majd télen Matthaeus magkapta az aranylabdát is (a képen). Trapattoni 1991-ben ismét bajnoki címet nyerhetett volna, ám a májusi hajrában kikapott a csapat a Sampdoriától, majd 1 hét múlva a Genoától is, és így 4 ponttal lemaradva (A Milánnal holversenyben) a Sampdoria mögött csak második/harmadikok lettek. Viszont az elsõ UEFA kupát a csapattal az AS Roma ellen megnyerték. A Róma elleni gyõztes hazai meccs pont a két genoai bajnoki közé esett. Trapattoni a bajnoki ezüst és az elsõ UEFA Kupa után 1992-ben visszament a Juventushoz.

Az 1991/92-es szezonban Corrado Orrico váltotta Trapattonit és a Misura szponzor helyett a Fitgar frissítő italokat gyártó vállalat neve került a mezre amely kicserélõdött Umbro márkájúra. Orrico csúnyán megbukott és a szezon végét már Luis Suarez irányítása alatt játszott a csapat. A bajnoki tabella nyolcadik helye után távozott a klubtól a három német játékos is. Helyükre 1992 nyarán egy újabb németet Mathias Sammert igazolta  a klub, de ez is egy félresikerült húzás volt, hiszen ő már decemberben távozott is Milánóból. Az új edző ekkor már Osvaldo Bagnoli volt, aki 1985-ben csodát művelt a Verona csapatával és bajnokságot nyert velük. Az új szponzor pedig a Fiorucci divatcég lett. 1993-ban második lett a csapat a Milán mögött, Pellegrini pedig folytatta a csekkfüzet nyitva tartását és líra milliárdokért leigazolta az a nagy európai klubok orra elöl a fiatal Dennis Bergkampot (a képen), mellé pedig a másik holland játékost Wim Jonkot, de az 1994-es UEFA kupán kívül (a Casino Salzburg ellen) semmit sem nyert velük a csapat. Sőt az 1993/94-es szezonban a csúfos bajnoki 13. hely került az UEFA győzelem mellé az asztalra. Ez a 13. hely mindössze 31 ponttal sikerült a csapatnak, a Piacenza pedig 30 ponttal szépen kiesett abban a szezonban a "B" ligába. Pellegrini utolsó próbálkozásaként a Napoli első bajnoki címét megnyerő Ottavio Bianchit hozta edzőnek a klubhoz, de ő is csak a 6. helyig vitte az 1994/95-ös szezonban.

A 1988/89-es bajnokcsapat: 
Zenga - Bergomi, Brehme, Matteoli, Ferri - Mandorlini, A. Bianchi – Berti, Diaz, Matthaeus - A. Serena

Elnökök:
1984-95: Ernesto Pellegrini

Edzők:
1983-84: Luigi Radice
1984-86: Ilario Castagner
1986:       Mario Corso
1986-91: Giovanni Trapattoni
1991:       Corrado Orrico
1992:       Luis Suarez
1992-94: Osvaldo Bagnoli
1994:       Giampiero Marini
1994-95: Ottavio Bianchi
1995:       Luis Suarez 

Következő rész

 
Legutóbbi mérkőzés:

Serie A TIM
15.forduló
12.02. 20.45
Napoli


NAPOLI
3

(Zielinski, Hamsik, Insigne)


INTER
0

(-)


Következő mérkőzés:

Európa Liga
6.játéknap
12.08. 21.05
Milano


INTER


S.PRAHA

Sérült: Andreolli

Eltiltva: senki

Sárga lapos: senki

Tabella:



Szavazások
Elégedett vagy az edzőváltással?
 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Ki olvas minket
Oldalainkat 43 vendég böngészi