2019.07.22

A. Moratti és a "nagy Inter" : 1955 - 1967

Az akkori sikerek kulcsa nem csak a remek edző és a még remekebb játékosok voltak, hanem a klub nagyszerű elnöke Carlo Rinaldo Masseroni is. Az 1955-ös nyolcadik hely után májusban Masseroni és Foni is távoztak a klubtól, és szépen lassan egy új még fényesebb korszak vette kezdetét. Ennek a kulcsa az új elnök Angelo Moratti volt.

Moratti önerejéből lett olajmágnás milliomos, aki az életében mindent csak magának köszönhetett. Õ volt a szardíniai SARAS olajfinomító cég megalapítója (1962), mely ma már az Olaszországban finomított üzemanyagok 16%-át állítja elő. 1956-ban harmadik lett a csapat a bajnokságban. Ebben a szezonban is volt egy rekordnak számító zsinórban 5 vereséges szakasz. Puskás Ferenc hagyatékából tudjuk, hogy a magyar forradalom után 1957. májusáig (mikor Puskás a Real Madridhoz került) az Inter fizetett játékosa volt. 1956-ban és 57-ben is feltűnt a kispadon Meazza, és következett egy ötödik hely. Az 1957/58-as kilencedik hely után Moratti leigazolta az argentin Angelillót, Mario Corsot és Burgnichot. A csapat sokat erősödött és a harmadik hely mellé egy Juventus ellen elvesztett kupadöntő is párosult. Angelillo pedig 33 gólt lőtt és ezzel a ma is rekordnak számító találatszámmal lett gólkirály. Következett az 1959/60-as szezon ahol 4. lett a csapat. Ebben az évben, egy vásárvárosok kupája (mai UEFA kupa) vereség alkalmával, teljesen elbűvölte Morattit az akkori Barcelona játéka, és a csapat nagyszájú argentin születésű edzője Helenio Herrera. Így 1960-ban elcsábította őt Milánóba az Interhez. Moratti hatalmas fizetést adott neki. Négyszer (nem elírás!) többet mint az akkori legjobban kereső idegenlégiós (Altafini) Olaszországban. 1960-ban egy pajzs alakú címer váltotta a régit, két részre osztva. Bal oldalon kék-fekete csíkok, jobb oldalon a biscioneval és egy labdával. Érdemes megjegyezni, hogy 1960-tól egy ovális alakú, teliben kék-fekete címer is használatban volt F.C Inter felirattal és biscioneval. A 60-as évek elején fordult meg a futball szemlélete a "minél több gólt lőni"-ből a "gólt nem kapni"-ra. Ennek legjellemzőbb példája az Inter lett. A fordulat az 1960/61-es szezonban történt. Helenio Herrera tökéletessé, szinte remekművé fejlesztette a betonvédekezést, a Foni féle catenacciot. Meg kell jegyezni, hogy az Inter nem kevés gólt lőtt ezekben az években. Sőt az egyik legtöbb gólt lövő csapatnak számított Olaszországban!

Herrera (a képen Morattival koccint a BEK serleg társaságában) azzal kezdte, hogy elküldte a kicsapongásairól és éjszakázásairól híres korábbi gólkirály honfitársát Angelillot. Herrera nem tűrte a fegyelmezetlenséget és tudta hogy az erőnlét kulcsfontosságú. Kőkemény védőkkel szerelte fel csapatát. 1960-ban érkezett a csapatkapitány Armando Picchi (a képen lent), aki középhátvédként söprögetett a kapu előtt. Sajnos ő 1971 májusában, fiatalon 36 évesen rákban elhunyt. 2000-ben a Livorniói stadiont róla nevezték el. Picchi előtt Burgnich, Guarneri és Facchetti szűrte területvédelemmel, és könyörtelen emberfogással az ellenfél támadásait. A legfontosabb emberfogó a rettegett Burgnich volt. 1960-ban érkezett még a csapathoz a kapus Buffon és Facchetti is. A gyors és remekül fejelő Facchetti felfutásokkal segítette az elől játszókat. Eredetileg Facchetti csatár volt, de Herrera tudta, hogy ha beteszi őt szélső védőnek, nem lesz aki megállítsa majd a hosszú játékost. Hogy az attakoknak még kevésbé legyen hatása, működött egy második szűrővonal is. Három technikás, eredetileg támadó játékos támadta le fedezetszerűen a riválist. Luis Suarez (a képen legfelül) aki friss aranylabdásként egy évvel később követte a Barcelonából Herrerát. Suarez akkor rekordnak számító 152 ezer líráért váltott klubot (Az addigi rekord Omar Sivorié volt River Plate-Juventus 93 ezer lírával). Suarez mellett Bedin és Corso támadta le az ellenfelet. Elől pedig két gyors ék várta a kiugratásokat Jair és Mazzola (az öreg Valentino fiának, aki a nagy Torinoban játszott és aki a csapattársaival együtt, abban a szörnyű repülőgép szerencsétlenségben vesztette életét 1949-ben.) Mazzola néha cserélt Corsóval. Facchetti tehát a jobbszélső támadókat tartóztatta fel, és hozta játékba mindenkit letaroló felfutásával a támadókat. Általában úgy nézett ki a dolog, hogy miután a védők megállították az ellenfél támadását, igyekeztek a játékmester Suareznek passzolni. Innentől kezdve már gyerekjáték volt minden. Suarez hosszú pontos átadással kitette a szélre a brazil Jairnak, vagy Sandro Mazzolának a supergai repülőszerencsétlenségben elhunyt legendás nagy Torino csapatkapitánya Valentino Mazzola a fiának. A két szélső vagy gólt lőtt vagy pedig tovább passzoltak a ballábas géniusz Mario Corsonak, (akinek a beceneve: "Isten ballába" volt) Egy vagy két gólt mindig sikerült nekik berúgniuk, és utána a többiek megvédték az eredményt elég sikeresen. A gondok akkor kezdődtek, ha nem a kék-feketék lőtték az első gólt. Ez volt tehát a "Nagy Inter" születése.

A 60/61-es szezonban harmadikok lettek és ekkor történt az a híres 9:1-es vereség is a Juventus ellen, amikor az Inter egy korábbi vita miatt az IFI csapatát küldte el a Juvetus ellen. Röviden a történet az volt, hogy a Juventus túl sok nézőt engedett be a stadionjukba és a nézők már már a pályán álltak. A bíró lefújta a meccset és az Inter azt várta, hogy a fegyelmi tárgyaláson büntetésképpen majd Inter győzelemmel könyvelik el a meccset. Helyette az újrajátszás mellett döntöttek, és az Inter tiltakozásképpen az IFI csapatát küldte. Ez volt Sandro Mazzola (a képen) első meccse. A következő év ezüstérme után az első sikert az 1963-as bajnoki címmel szállította Herrera. Ebben az évben a klub ismét címert váltott, az eredeti 1908-as arany alapú címer lett ismét a hivatalos, azzal a különbséggel hogy a kék fekete csíkok kicsit beljebb kerültek és vékonyabbak lettek. A következő 1963/64-es szezonban megint megnyerték a bajnokságot holtversenyben a Bolognával, ám a „szétlövést” a Bologna nyerte. Egy komplikált történet volt ez a meccs, dopping rágalmazásokkal és felfüggesztéssekkel. A csapat viszont a BEK döntőben legyőzte a Real Madridot úgy hogy nem kapott ki a kiírásban, majd megnyerte első olasz csapatként az Interkontinentális Kupát az argentin Independiente ellen, sőt ebben a szezonban az IFI csapat is bajnok lett amit 2 év múlva újra megismételt. A következő 1964/65-ös szezonban már (azóta is egyedüliként Olaszországban) sikerült a triumvirátus is, azaz bajnoki cím, BEK (a Benfica ellen) és Interkontinentális Kupa (ismét az Independiente) egy szezonban, sőt Mazzola olasz gólkirály lett. Az 1956/66-os bajnoki cím volt a klub története során a tizedik. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a hatvanas évek közepén az Inter volt a világ egyik legjobb (ha nem a legjobb) csapata. Ez volt Herrera szupervédekezésű, legyőzhetetlen gárdája. A csapat klubigazgatója ezekben az években Desiderio Solti azaz Solti Dezső volt, aki a mende-mondák szerint Varga Zoltánt is Herrera csapatába akarta csábítani. A tündérmesébe illő történet 1967 tavaszán ért véget, amikor a csapat elvesztette a BEK döntőt a Celtic Glasgow ellen. Lidérces meccs volt ahol Suarez nem játszhatott, de így is az Inter vezetett a félidőben 1:0-ra. Ez a tavasz további kudarcokat hozott. A bajnokság vége előtt 6 meccsel toronymagasan vezették a tabellát, majd következett 2-2 döntetlen között egy Juventus elleni vereség. Az utolsó forduló előtt még így is vezettek egy ponttal, de mivel az Inter kikapott Mantovában 1:0-ra, a Juventus pedig a Serie-B-be küldte a Laziót, a bajnoki címet egy pont előnnyel a Juventus nyerte végül. Őket egy másik Herrera, a paraguayi Hereiberto irányította akkor, de még nem volt vége. A kék-feketék Június 7-én a B ligás Padovától kaptak ki 3:2-re az Olasz Kupa elődöntőjében. Így aztán tényleg semmi sem sikerült 1967-ben. Ezután a csapat formája visszaesett. 1968-ban a bajnoki 5. hely, és a Torino ellen elvesztett kupadöntő után Angello Morati lemondott az elnöki posztról, és Herrera is Rómába távozott az Inter kispadjáról. Igaz az Interben eltöltött 9 szezonjával máig is csúcstartó az edzők között. Utána Fossati és Veisz Árpád 6-6 szezonnal, majd Bersellini és Trapattoni jönnek 5-5 szezonnal a ranglistán.

Az 1962/63-as bajnokcsapat:
Buffon - Picchi - Burgnich, Guarneri, Facchetti - Zaglio, S. Mazzola, - Suarez - Jair, Di Giacomo, Corso

Az 1964/65-ös bajnokcsapat:
Sarti - Picchi - Burgnich, Guarneri, Facchetti - Tagnin, S. Mazzola - Suarez - Jair, Domenghini, Corso

Az 1965/66-os bajnokcsapat:
Sarti - Picchi - Burgnich, Guarneri, Facchetti - Bedin, S. Mazzola - Suarez - Jair, Domenghini, Corso

Elnökök:
1955-68: Angelo Moratti

Edzők:
1955:       Aldo Campatelli
1955-56: Giuseppe Meazza
1956:       Annibale Frossi
1957:       Luigi Ferrero
1957:       Giuseppe Meazza
1957-58: John Carver
1958:       Giuseppe Bigogno
1959-60: Aldo Campatelli
1960:       Camillo Achilli
1960:       Giulio Cappelli
1960-68: Helenio Herrera 

Következő rész

Legutóbbi mérkőzés
Következő mérkőzések
szerda, 24 július 2019
Juventus vs Inter
13:30 | Nanjing Olympic Sports Centre, Nanjing
szombat, 27 július 2019
Paris Saint-Germain F.C. vs Inter
20:41
Serie-A tabella
Pos Team Pl Pts
1. Juventus 38 90
2. Napoli 38 79
3. Atalanta 38 69
4. Inter 38 69
5. AC Milan 38 68
6. AS Roma 38 66
7. Torino 38 63
8. Lazio 38 59
9. Sampdoria 38 53
10. Bologna 38 44
11. Sassuolo 38 43
12. Udinese 38 43
13. SPAL 38 42
14. Parma 38 41
15. Fiorentina 38 41
16. Cagliari 38 41
17. Genoa 38 38
18. Empoli 38 38
19. Frosinone 38 25
20. Chievo 38 17
BL csoportkör
Pos Team Pl Pts
1. Barcelona 6 14
2. Tottenham 6 8
3. Inter 6 8
4. PSV 6 2
Ki olvas minket

Oldalainkat 193 vendég és 0 tag böngészi

Hirdetés