2017.08.22

Ambrosiana - Inter: 1928 - 1945

Az első világháború után Európa sok országában gazdasági válság alakult ki, melynek következtében mind a szélsőbal (kommunista), mind a szélsőjobb (fasiszta) mozgalmak tömegeket tudnak maguknak megnyerni. Olaszországban 1919-ben Benito Mussolini és katonatisztjei megalapították a Fascio di Combattimentot, a Hadviseltek Szövetségét, és még ugyanebben az évben megkezdték a csoport fegyveres alakulatának a szervezését. Mussolini 1928-ban feloszlatta a parlamentet és ezzel a fasiszta diktatúra totálissá vált. 1923-ban a II. (szociáldemokrata) internacionálé hamburgi kongresszusán a bécsi nemzetközi munkaközösség is csatlakozott a mozgalomhoz. Ebben a zűrzavaros időszakban éli meg az 1928-as évet az Internazionale. A második részben 1928-tól a II. Világháború végéig terjedő időszakot követjük nyomon.

1928. augusztus 31-én az Internek le kellett mondania a nevéről. Az internazionale szó nem kívánatos elem volt Mussolini Olaszországában, így ezen a napon az Inter egyesült Milánó harmadik csapatával, az US Milanesevel és megalakult az SS Ambrosiana. A csapat egyébként a 30-as években kifejezetten jobboldali csapatnak számított. Egy évvel később, 1929. július 23-án a fasiszta kormány aztán az összes idegen szó használatát betiltotta Olaszországban. A csapat új nevét Szent Ambrusról, Milánó védőszentjéről kapta ás a címere is Milánó város címere lett ideiglenesen. Benne a piros kereszttel, a sárkány fejű kígyóval azaz a biscione-val (eme két jelkép ma is megtalálható pl. az Alfa Romeo gépkocsikon), a koronával és a „fasces”-el (ami az ókori lictorok bőrszíjakkal összekötött vesszőnyalábja, amelyből egy bárd éle látszódik ki.) Ez a római tisztségviselők hatalmának jelképe volt. Azt fejezte ki, hogy a lictoroknak hatalmukban állt testi fenyítést is kiróni. A fasces szóból származik egyébként a „fasizmus" kifejezés. A csapat meze is megváltozott hófehérre, benne a piros kereszttel. középen egy fascessel. Ez a mez maradt egészen az 1930-as bajnoki címig, ami után ismét a kék-fekete mez lett a hivatalos, míg a partner US Milanese emblémája lekicsinyítve került rá a mezre. Az előző évben (1929) új nevet (Az SS –Societa Sportiva- helyett AS -Associazione Sportiva- lett az Ambrosiana előtt) és új címert készített a csapat, amiben függőleges csíkozás mellet az AS Ambrosiana felirat volt olvasható. Ez a címer maradt 2 évig (1931-ig), miután a név nagy részben a szurkolóknak is köszönhetően (akik a meccseken kizárólag a „Forza Inter”-t voltak hajlandók énekelni) AS Ambrosiana-Interre változott. Az új címer pedig egy 45 fokkal döntött négyzet lett, benne egy futball labdával. 1930-tól az Inter hazai pályája az Arena Civica lett, és egészen 1947-ig ez is maradt.

Mint az előző részben említettük, az összes korábbi Inter játékos hírnevét egyvalaki egyedül homályosította el, sőt egyesek szerint azóta az olasz fociban megfordult összes játékosét is. Ő pedig nem volt más mint Giuseppe Meazza (a képeken), akinek emlékét a San Siro stadion neve őrzi ma már. Meazza Milánó Porta Vittoria negyedében nőtt fel. Az AC Milan elutasította, mivel túl vékonynak találták őt. Ennek ellenére az Inter vezetőire jó benyomást tett, akik 16 évesen le is igazolták. 1926-ban és 27-ben azon nyomban ifi bajnoki címet nyert, mielőtt csatlakozott volna a nagy csapathoz. 1927 szeptember 25-én mutatkozott be a nagy csapatban bajnoki meccsen. Rövidesen páratlan bajnok lett, akinek a tudása mindenkit felülmúlt, beleértve a gördülékeny cseleket, a precíz pontos átadásokat, és a félelmetes gólerősséget. Született csatár  volt, de intelligens támadó középpályásként is játszott ha kellett, aki remekül tudta megjátszani a támadókat. Remek csapatérzékkel bírt, és született művész is volt. Az ő érkezésével lett az Inter az ellenfelek szemében veszélyes akadály. 408 mérkőzésen 286 alkalommal vette be az ellenfél kapuit. 1934 és 38-ban az ő remek teljesítménye is segítette a VB-ken Vittorio Pozzo Olasz nemzeti válogatottját. Meazza két VB-t és két olimpiát nyert. Híres volt a "kapust kicsalogató" góljairól is. Kicselezte az utolsó védőt, majd szó szerint kiprovokálta a kapustól, hogy kijöjjön a labdára. Ekkor finoman elhúzta a labdát, és a kapus mellett a hálóba gurította. 1939-ben trombózis keletkezett az egyik lábában, így az 1938/39-es szezonban csak 16 meccsen léphetett már pályára. Lábadozása után még elment az AC Milan, Juventus, Atalanta csapataiba játszani, de ott már nem ért el olyan sikereket mint a kék-feketékkel. A II. Világháború után visszatért és edzőként is kipróbálta magát az Interben.

Térjünk vissza az 1929-es évhez. Ebben a bajnokságban már Ambrosiana néven szerepelt a csapat, és ez volt az utolsó év amikor csoportokra osztva szerepeltek a csapatok. Ekkor csak a B csoport 6. helyét tudták megszerezni, ami természetesen nem volt elég a döntőbe kerüléshez. Következett az 1929/30-as szezon ami a „Serie-A” első hivatalis szezonja volt. 18 csapattal, oda-visszavágóval, csapatonként 34 mérkőzéssel. A legelső ilyen bajnokságot pedig G. Meazza vezetésével az Ambrosiana nyerte, a Viola Józsefet váltó régi-új edzővel Weisz Árpáddal. Ebben a csapatban már ott volt Allemandi is Conti és Meazza mellett, aki a védelem összehangolásában vette ki a részét. Giuseppe Meazza pedig a bajnoki cím mellett, a Serie-A első hivatalos gólkirálya is lett 31 találattal. Egy év múlva 5. majd 6. lettek. 1933 és 1935 között pedig zsinórban 3-szor másodikak a Juventus mögött. 1933 szeptember 10-én aratta a csapat Serie-A-s történelme legnagyobb arányú győzelmét a Casale elleni 9:0-ra végződő találkozón, és ebben az évben a Közép-Európa (Mitropa) Kupában a döntőig jutottak ahol sajnos az Austria Wien jobbnak bizonyult. 1934-ben a világbajnok olasz csapatban 4 Ambrosiana játékos szerepelt. Allemandi, Castellazzi, Demaria és Meazza személyében. 1936-ban Meazza ismét gólkirály lett, de a bajnokságban csak 4. lett az Ambrosiana. Az 1937-es 7. hely után aztán összeszedte magát a csapat és a játékosból edzővé vált Castellazzival begyűjtötte a csapat a 4. bajnoki címét. Meazza pedig ismét gólkirály és világbajnok lett, három klubtársa Ferrari, Locatelli és Ferraris társaságában. A 9:2-re végződött Bari elleni meccsen Meazza 5 gólt rúgott. 1939-ben a Novara ellen megszerezte a klub az első Olasz Kupáját is, majd  za 1939/40-es szezonban az 5. bajnoki címnek örülhettek a szurkolók, a klub vezetők és a játékosok. A háború végéig aztán már nem sikerült újabb bajnoki címet nyerni. 2, 12, 4, 3, és 5. helyek következtek egymás után.

Az 1929/30-as bajnokcsapat:
Degani - Gianfardoni, Allemandi, Rivolta - Viani, Castellazzi - Visentin, Serantoni, Meazza, Blasevich, Conti

Az 1937/38-as bajnokcsapat:
Peruchetti - Buonocore, Setti, Locatelli - Olmi, Antona - Frossi, N.Ferrara, Meazza, Ferrari, P.Ferraris

Az 1939/40-es bajnokcsapat:
Peruchetti - Poli, Setti, Locatelli - Olmi, Campatelli - Frossi, A.Demaria, Guarnieri, Candiani, P.Ferraris

Elnökök:
1926-29: Senatore Borletti
1929-30: Ernesto Torrusio
1930-32: Oreste Simonotti
1932-42: Ferdinando Pozzani
1942-55: Carlo Masseroni

Edzők:
1926-28: Weisz Árpád
1928-29: Viola József
1929-31: Weisz Árpád
1931-32: Tóth István
1932-34: Weisz Árpád
1935-36: Feldmann Gyula
1936:       Albino Carraro
1936-38: Armando Castellazzi
1938-40: Tony Cargnelli
1940-41: Giuseppe Peruchetti + Italo Zamberletti
1941-42: Ivo Fiorentini
1942-43: Giovanni Ferrari
1945-46: Carlo Carcano 

Következő rész

 
Legutóbbi mérkőzés:

Serie A TIM
15.forduló
12.02. 20.45
Napoli


NAPOLI
3

(Zielinski, Hamsik, Insigne)


INTER
0

(-)


Következő mérkőzés:

Európa Liga
6.játéknap
12.08. 21.05
Milano


INTER


S.PRAHA

Sérült: Andreolli

Eltiltva: senki

Sárga lapos: senki

Tabella:



Szavazások
Elégedett vagy az edzőváltással?
 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Ki olvas minket
Oldalainkat 43 vendég böngészi