2019.02.20

A kezdetek: 1908 - 1928

2006-ig összesen két csapat mondhatta el magáról Olaszországban, hogy sosem játszott alacsonyabb osztályban fennállása óta, mint a legmagasabb "A" ligában. Az egyik a Juventus, a másik pedig az Internazionale, vagy ahogy manapság mindenki hívja, az Inter volt. Aztán 2006 nyarán, a „Moggi botrány” miatt a Juvét száműzték a Serie-B-be, így jelenleg ezzel a címmel már csak a milánói kék-feketék büszkélkedhetnek. Az első rész az 1908-28 közötti 20 évet foglalja össze az Inter történelméből.

Az Internazionale FC egy hétfői nap éjjelén, egészen pontosan 1908. március 9-én született meg. Ezen az estén egy lázadó csoport (a képen) a Milan Cricket and Football Club (ma AC Milan) vezetői közül megelégelte Gianni Camperio diktátorságát. A probléma, amiét fellázadtak, néhány (elsősorban a nem olasz nemzetiségű) játékos kirekesztése, és a csapatból való gyakori mellőzése volt. Az időközben negyvenhárom főre gyarapodó "tömeg", látványosan elhagyta a Milan főhadiszállását, a - Via Bercheten lévő Fiaschetteria Toscanát - és átvonultak a híres Milánói Dóm melletti Orologio (Óra) vendéglőbe. Ez akkoriban közkedvelt találkozóhelye volt a város értelmiségi rétegének és művészeinek. Este 9:30 után egy rövid megbeszélést követően az alapító atyák megfogalmazták az új klub alapszabályzatát. Ez a „történelmi pillanat” tekinthető a csapat születésének. Az Internazinoale tagjai ezután hangos éljenzés közepette, mint ahogy ma az autóversenyek végén szokás, pezsgővel öntözték meg egymást. Elnöknek azon nyomban megválasztották a velencei Giovanni Paramithiottit. 23:30-kor Paramithiotti köszönetet mondott a jelenlévőknek, majd felkérte az Orologio jelenlévő művészei közül, Giorgio Muggiani grafikust, hogy tervezze meg az új klub címerét. Muggiani el is készítette a címert. Aranysárga alap köré egy kék és egy kisebb fekete kör, középen négy hófehér betű (IFCM). Ez a négy betű a klub hivatalos nevének mozaikja: "Internazionale Football Club Milano" Az Internazionale (magyarul nemzetközi) a különböző nemzetiségű játékosokra utalt, ami akkoriban elsősorban svájcit jelentett. A kék és a fekete színek egyben a csapat hivatalos mez színei is lettek. Így 1909-ben a lombardiai csoportban  már 3 milánói csapat indult a továbbjutásért. Január 10-én a Milantól 3:2-re, majd 24-én az US Milanesetől 2:0-ra kapott ki az Inter, tehát nem jutott a döntőbe. 1909. és 1913. között a Ripa Ticinese 115. szám alatti lelátók nélküli "grund" volt a csapat otthona. A következő (második) évében már bajnokságot nyertek. Huszonöt pontot szereztek ebben az évben (a 9 csapatos bajnokságban), ugyanannyit mint az akkoriban felülmúlhatatlan katonai csapat, a Pro Vercelli (1908, 1909, 1911, 1912, 1913, 1921, 1922 évek bajnoka). Így aztán egy rekordot (Serie-A-n kívüli rekordot, mivel 1930-ig nem így hívták a bajnoki rendszert, és folyamatosan változott a lebonyolítási rend is) is felállított a csapat ebben a szezonban, ugyanis a 4. és a 14. forduló között mind a 11 meccset sikerült megnyerniük. (Ezt 2006-ban felülmúlta a csapat) A bajnoki döntő mérkőzést az Inter nyerte 10:3-ra, de a történethez  hozzátartozik az a tény, hogy a Pro Vercelli a 11 éves srácokból álló serdülőcsapatát küldte el a döntőre, így tiltakozva a mérkőzés általuk elfogadhatatlan időpontja ellen. Az első bajnoki cím játékos-edzője az akkor mindössze 21 esztendős Virgilio Fossati volt (a képen), aki sajnos 1918-ban a I. Világháborúban elhunyt a keleti fronton. Az olasz gólkirály pedig Ernest Peterly, az Inter középcsatára lett 25 találattal. A következő szezonban nem sikerült a címvédés. A csapat a Lombard-Piemonti csoportban csak a 6. lett, 1912-ben negyedik, míg 1913-ban harmadik. 1913-tól 1930-ig már a Via Carlo Goldoni-n található „Arena Goldoniban” játszotta mérkőzéseit a klub. Az Arena Goldoni avatójára 1913. január 1-én került sor és a Lazio csapatát verték 3:1-re a kék-feketék. 1914-ben bár megnyerték a Lombard-Piemont csoportot, a döntőben a Casale és a Genoa mögött csak harmadikok lettek, viszont lőttek azóta is rekordnak számító 113 gólt. 1915-ben már a csoportokra osztott bajnokság E csoportjának élén végzett a klub, de a döntőben itt is jobbnak bizonyult a Genoa. A szezon gólkirálya viszont Emilio Agradi lett az Interből, és ebben a szezonban 1915. január 10-én érte el a klub minden idők legnagyobb arányú győzelmét Milánóban. A Vicenza ellen 16:0-ra sikerült győzni és Luigi Cevenini egymaga szerzett 7 gólt ezen a találkozón. Cevenini ezt egyébként 5 év múlva megismételte a 12:0-ra megnyert Legnagsei elleni bajnokin. 1911 és 1915 között tehát nem tudott a csúcsra jutni a csapat, és legközelebb Az I. Világháború miatti öt év szünet után újra kiírt első bajnokság döntőjében 1920-ban sikerült bajnokságot nyerni. Ekkor már Virgilio Fossati testvére volt a center-half. A meccsen 3:2-re győzte le az Inter a Livorno csapatát Bolognában. Ezek a 10-es évfordulók akkoriban mindig bejöttek, hiszen később 1930-ban és 1940-ben is bajnok lett a csapat.

"Azokon a korai napokon, az Inter szeszélyes, és hóbortos csapat volt." mondta Ermanno Aebi (a képen balra), aki egyike volt a korai időszak nagyszerű játékosainak. Majd így folytatta: "Azokat az éveket nem cserélném el semmire." Aebi egy nagyon tehetséges svájci származású játékos volt, és "Miss" volt a beceneve, mert annyira kecsesen, finoman és elegánsan mozgott a balösszekötő posztján. Később edzőként is remek szakemberré vált, akinek a labdarúgás lett a hivatása. A fiatalokkal elnéző és türelmes volt, szinte stílust teremtett. A labdarúgáshoz fűződő ragaszkodását mi sem példázza jobban, minthogy pályafutása végét játékvezetőként fejezte be! Ő volt egyébként az Inter első honosított játékosa, mivel 1920-ban édesanyja révén megkaphatta az olasz állampolgárságot. Aebi 142 bajnoki mérkőzésen 106 gólt lőtt. A másik nagy egyéniség azokban az években Leopoldo "Poldino" Conti a jobbszélső volt, aki hihetetlen cseleivel szinte "megölte” az ellenfél védőit. De ott volt még "Zizi" az akkoriban az Intereben focizó 5 Cevenini testvér közül. (Aldo, Mario, Luigi, Cesare és Carlo. A hatodik testvér fiatalon az USA-ba emigrált) Ő volt Cevenini III.  (a képen jobbra), aki a legötletesebb játékot játszotta és a legtehetségesebb, leghíresebb Cevenini lett. Luigi erőszakos és szemtelen szélsőjátéka lidércnyomás volt valamennyi kapus számára. Csak később Giuseppe Meazza tudta tőle elvenni a 190 bajnokin lőtt 158 gólos rekordot. Ezenkívül három alkalommal, 1914-ben, 1920-ban és 1921-ben a bajnokság gólkirálya is ő volt. 1920-ban az azóta is csúcsnak számító 37 találattal. Ők hárman voltak tehát az 1920-as bajnokcsapat hősei. A 20-as évektől kezdve magyar játékosok is megfordultak a Interben. 

Úgy gondolom róluk azért illik kicsit részletesebben is írni. Az 1925/26-ös szezonban tűnt fel egy magyar középpályás Weisz Árpád (a képen), aki a Törekvés, és a Makkabi Brünn csapataiban kezdett játszani. Az 1926/27-es szezonban viszont már nem játékosként, hanem a csapat edzőjeként láthatjuk őt. Sokak szerint a modern edzésmódszerek tőle származnak. Egészen az 1933/34-es szezonig vezette a csapatot, két év kivételével. Az első ilyen év az 1928/1929-es volt, mikor is később a Milant edző Viola József vette át a csapatot. A másik szezon pedig amikor nem Weisz volt az edző, az 1931/32-es volt. ekkor a híres Tóth (Potya) István dirigálta a klubot. Ő úttörő módon a labdarúgók felkészítésében rendszeresen alkalmazta a tornát és az atlétikát, és akkoriban szokatlan módon már külön erőnléti edzéseket is végeztetett a játékosokkal, nagy hangsúlyt helyezve az egyéni virtuozitásra is. Weisz Árpád az 1929/30-as szezonban a harmadik bajnoki címet szerezte meg az Inernazionale csapatának, és később a Bologna csapatával (a 30-as évek végén) még három bajnoki címet nyert, majd Mussolini miatt távoznia kellett Olaszországból. A 40-es évek elején Hollandiában edzősködött, majd 1944 őszén Auswitzban érte utol a kegyetlen halál. Weisz Árpád távozása után az 1935/36-os szezonig Feldman Gyula irányította a csapatot. Feldman a játékosság révén próbált meg sikereket elérni. Az edzéseken a tornagyakorlatok közé is játékokat, játékos elemeket iktatott. Nos, tehát büszkén elmondhatjuk, hogy az 1926 és 1936 közötti 10 évben, csak és kizárólag magyar edzői voltak a csapatnak, négy különböző edző személyében. Játékosként pedig ott volt még Enrico Schoenfeld a csatár, aki félig osztrák, félig magyar volt. Ő Weisz Árpáddal együtt érkezett a csapathoz a 25/26-os szezonban és 14 meccsen 9 gólt lőtt.

Az idősebb generáció tagjai között nem véletlen, hogy a mai napig tartja magát az a mondás, hogy "Az egész világot mi tanítottuk meg focizni." A magyar játékosokkal kapcsolatban a teljesség kedvéért megemlíthetjük, hogy az 1947/48-as szezonban 2 meccsen Garay Tibor is játszott az Interben. Az Olaszok szerint egy kimondhatatlan nevű városból érkezett: Szegedről. Ugyanekkor érkezett a klubhoz Szegedi Miklós (neki a neve volt kimondhatatlan), aki két szezonon keresztül volt tagja a csapatnak, de sajnos ő már román állampolgárként. 17 meccsen 3 gólig jutott, és később (1950/51) a Barcelona játékosaként tűnt fel. A II. világháború utáni évekről szóló részben lesz még majd szó egy magyar származású játékosról, Nyers Istvánról.

Ezután a kis kitérő után térjünk vissza a 20-as évekhez, 1921-ben a Lombard csoportot megnyerte a csapat, de a középdöntőben a Pro Vercelli és az US Torinese is jobbnak bizonyult az Internél. 1922-ben a CCI északi ligájának B csoportjában utolsók lettek, és ez volt az a szégyenteljes szezon, amikor zsinórban 11 meccsen keresztül képtelenek voltak nyerni (7 vereség + 3 döntetlen) a fiúk. Ebben az idényben a szövetség kettévált, és két bajnok is volt. Az Inter nem a F.I.G.C, hanem a C.C.I bajnokságban szerepelt. Az utolsó hely azonban a kiesést jelentette, de szerencsére a következő szezonban újra "kibékült" a két szövetség és ismét csak egy bajnokság indult. Az Internek selejtezőt kellett játszania, amit a Libertas Firenze ellen meg is nyert, és így elkerülte a kiesést. 1923-ban az A csoportban már 7-ek, míg az 1924-26 közötti 3 évben egyaránt csoport negyedikek voltak. 1926-ban elkészült a San Siro stadion, és a következő évben L.Cevenini a Juventushoz igazolt, ahol megnyerte az Interrel holtversenyben az A csoportot, ám a 6 csapatos döntőben csak a Milan csapatát tudta megelőzni az Inter. Utolsó előttiek lettek ugyanúgy mint egy évvel később 1928-ban. Igaz ebben a szezonban ismét egy gólkirályt adtunk az olasz ligának Antonio Powolny személyében. Ebben az évben Weisz Árpád egy mindössze 45 kilós 17 éves „kölyköt” állított be a csapatba az US Milanese elleni meccsen, a comói Coppa Voltán. A történet szerint a már korábban említett „Poldino” Conti megkérdezte: „Miszter, ki fog ma balfedezetet játszani, hiszen Castellazzi (a képen) sérült?” Weisz ezt válaszolta: „Az a kis srác. Peppino!” Conti erre így szólt: „Kicsoda? Hiszen ő még csak egy balilla!” S erre mindenki nevetni kezdett. Mikor aztán a meccsen a „balilla” két gólt lőtt, már inkább csodálkozott mindenki. Balillának a 8-14 éves katonai fiú iskolákban tanuló legényeket nevezték. Ez a becenév pedig rajta is maradt a 17 éves fiún, akit Giuseppe Meazzának hívtak és a valaha élt legnagyobb olasz labdarúgók egyikévé vált. Az 1925-ös les szabály módosítás után az eredeti 2:3:5-ös rendszerből a WM rendszer kezdett uralkodóvá válni a labdarúgásban, ami növelte az összekötők eredményességét. (Éppen az olyan nagy góllövő összekötők példája bizonyítja ezt, mint L. Ceveninié, Giuseppe Meazzaé vagy itthon dr. Sárosi Györgyé). Az Inter 1928-ig tíz elnököt és öt edzőt „fogyasztott el”, majd az olaszországi fasizmus előretörésével nem várt fordulat következett be a csapat életében.

Az 1909/10-es bajnokcsapat:
Campelli - Fronte, Zoller - Yenni, V.Fossati, Stebler - Capra, C.Payer, E.Peterly, Aebi, Schuler

Az 1919/20-as bajnokcsapat:
Campelli - Francesconi, Beltrami - Milesi, G.Fossati, Scheidler - Conti, Aebi, Agradi, L.Cevenini, Asti

Elnökök:

1908-09: Giovanni Paramithiotti
1909-10: Ettore Strauss
1910-12: Carlo De Medici
1912-14: Emilio Hirzel
1914:       Luigi Ansbacher
1914-19: Giuseppe Visconti Di Modrone
1919-20: Giorgio Hulss
1920-23: Francesco Mauro
1923-26: Enrico Olivetti
1926-29: Senatore Borletti

Edzők:

1909-15: Virgilio Fossati
1919-20: Nino Resegotti + Francesco Mauro
1922-24: Bob Spotiswood
1924-26: Paulo Schiedler
1926-28: Weisz Árpád

Következő rész

Legutóbbi mérkőzés
Következő mérkőzések
csütörtök, 21 február 2019
Inter vs Rapid Wien
21:00 | Giuseppe Meazza stadion, Milánó
vasárnap, 24 február 2019
Fiorentina vs Inter
20:30 | Artemio Franchi Stadion, Firenze
Serie-A tabella
Pos Team Pl Pts
1. Juventus 24 66
2. Napoli 23 52
3. Inter 24 46
4. AC Milan 24 42
5. Lazio 24 38
6. AS Roma 23 38
7. Atalanta 23 35
8. Fiorentina 24 35
9. Torino 23 34
10. Sampdoria 24 33
11. Sassuolo 24 30
12. Parma 24 29
13. Genoa 24 28
14. Cagliari 23 24
15. SPAL 24 22
16. Udinese 24 22
17. Empoli 24 21
18. Bologna 23 18
19. Frosinone 24 16
20. Chievo 24 9
BL csoportkör
Pos Team Pl Pts
1. Barcelona 6 14
2. Tottenham 6 8
3. Inter 6 8
4. PSV 6 2
Ki olvas minket

Oldalainkat 51 vendég és 0 tag böngészi

Hirdetés