2017.08.22

A kezdetek: 1908 - 1928

2006-ig összesen két csapat mondhatta el magáról Olaszországban, hogy sosem játszott alacsonyabb osztályban fennállása óta, mint a legmagasabb "A" ligában. Az egyik a Juventus, a másik pedig az Internazionale, vagy ahogy manapság mindenki hívja, az Inter volt. Aztán 2006 nyarán, a „Moggi botrány” miatt a Juvét száműzték a Serie-B-be, így jelenleg ezzel a címmel már csak a milánói kék-feketék büszkélkedhetnek. Az első rész az 1908-28 közötti 20 évet foglalja össze az Inter történelméből.

Az Internazionale FC egy hétfői nap éjjelén, egészen pontosan 1908. március 9-én született meg. Ezen az estén egy lázadó csoport (a képen) a Milan Cricket and Football Club (ma AC Milan) vezetői közül megelégelte Gianni Camperio diktátorságát. A probléma, amiét fellázadtak, néhány (elsősorban a nem olasz nemzetiségű) játékos kirekesztése, és a csapatból való gyakori mellőzése volt. Az időközben negyvenhárom főre gyarapodó "tömeg", látványosan elhagyta a Milan főhadiszállását, a - Via Bercheten lévő Fiaschetteria Toscanát - és átvonultak a híres Milánói Dóm melletti Orologio (Óra) vendéglőbe. Ez akkoriban közkedvelt találkozóhelye volt a város értelmiségi rétegének és művészeinek. Este 9:30 után egy rövid megbeszélést követően az alapító atyák megfogalmazták az új klub alapszabályzatát. Ez a „történelmi pillanat” tekinthető a csapat születésének. Az Internazinoale tagjai ezután hangos éljenzés közepette, mint ahogy ma az autóversenyek végén szokás, pezsgővel öntözték meg egymást. Elnöknek azon nyomban megválasztották a velencei Giovanni Paramithiottit. 23:30-kor Paramithiotti köszönetet mondott a jelenlévőknek, majd felkérte az Orologio jelenlévő művészei közül, Giorgio Muggiani grafikust, hogy tervezze meg az új klub címerét. Muggiani el is készítette a címert. Aranysárga alap köré egy kék és egy kisebb fekete kör, középen négy hófehér betű (IFCM). Ez a négy betű a klub hivatalos nevének mozaikja: "Internazionale Football Club Milano" Az Internazionale (magyarul nemzetközi) a különböző nemzetiségű játékosokra utalt, ami akkoriban elsősorban svájcit jelentett. A kék és a fekete színek egyben a csapat hivatalos mez színei is lettek. Így 1909-ben a lombardiai csoportban  már 3 milánói csapat indult a továbbjutásért. Január 10-én a Milantól 3:2-re, majd 24-én az US Milanesetől 2:0-ra kapott ki az Inter, tehát nem jutott a döntőbe. 1909. és 1913. között a Ripa Ticinese 115. szám alatti lelátók nélküli "grund" volt a csapat otthona. A következő (második) évében már bajnokságot nyertek. Huszonöt pontot szereztek ebben az évben (a 9 csapatos bajnokságban), ugyanannyit mint az akkoriban felülmúlhatatlan katonai csapat, a Pro Vercelli (1908, 1909, 1911, 1912, 1913, 1921, 1922 évek bajnoka). Így aztán egy rekordot (Serie-A-n kívüli rekordot, mivel 1930-ig nem így hívták a bajnoki rendszert, és folyamatosan változott a lebonyolítási rend is) is felállított a csapat ebben a szezonban, ugyanis a 4. és a 14. forduló között mind a 11 meccset sikerült megnyerniük. (Ezt 2006-ban felülmúlta a csapat) A bajnoki döntő mérkőzést az Inter nyerte 10:3-ra, de a történethez  hozzátartozik az a tény, hogy a Pro Vercelli a 11 éves srácokból álló serdülőcsapatát küldte el a döntőre, így tiltakozva a mérkőzés általuk elfogadhatatlan időpontja ellen. Az első bajnoki cím játékos-edzője az akkor mindössze 21 esztendős Virgilio Fossati volt (a képen), aki sajnos 1918-ban a I. Világháborúban elhunyt a keleti fronton. Az olasz gólkirály pedig Ernest Peterly, az Inter középcsatára lett 25 találattal. A következő szezonban nem sikerült a címvédés. A csapat a Lombard-Piemonti csoportban csak a 6. lett, 1912-ben negyedik, míg 1913-ban harmadik. 1913-tól 1930-ig már a Via Carlo Goldoni-n található „Arena Goldoniban” játszotta mérkőzéseit a klub. Az Arena Goldoni avatójára 1913. január 1-én került sor és a Lazio csapatát verték 3:1-re a kék-feketék. 1914-ben bár megnyerték a Lombard-Piemont csoportot, a döntőben a Casale és a Genoa mögött csak harmadikok lettek, viszont lőttek azóta is rekordnak számító 113 gólt. 1915-ben már a csoportokra osztott bajnokság E csoportjának élén végzett a klub, de a döntőben itt is jobbnak bizonyult a Genoa. A szezon gólkirálya viszont Emilio Agradi lett az Interből, és ebben a szezonban 1915. január 10-én érte el a klub minden idők legnagyobb arányú győzelmét Milánóban. A Vicenza ellen 16:0-ra sikerült győzni és Luigi Cevenini egymaga szerzett 7 gólt ezen a találkozón. Cevenini ezt egyébként 5 év múlva megismételte a 12:0-ra megnyert Legnagsei elleni bajnokin. 1911 és 1915 között tehát nem tudott a csúcsra jutni a csapat, és legközelebb Az I. Világháború miatti öt év szünet után újra kiírt első bajnokság döntőjében 1920-ban sikerült bajnokságot nyerni. Ekkor már Virgilio Fossati testvére volt a center-half. A meccsen 3:2-re győzte le az Inter a Livorno csapatát Bolognában. Ezek a 10-es évfordulók akkoriban mindig bejöttek, hiszen később 1930-ban és 1940-ben is bajnok lett a csapat.

"Azokon a korai napokon, az Inter szeszélyes, és hóbortos csapat volt." mondta Ermanno Aebi (a képen balra), aki egyike volt a korai időszak nagyszerű játékosainak. Majd így folytatta: "Azokat az éveket nem cserélném el semmire." Aebi egy nagyon tehetséges svájci származású játékos volt, és "Miss" volt a beceneve, mert annyira kecsesen, finoman és elegánsan mozgott a balösszekötő posztján. Később edzőként is remek szakemberré vált, akinek a labdarúgás lett a hivatása. A fiatalokkal elnéző és türelmes volt, szinte stílust teremtett. A labdarúgáshoz fűződő ragaszkodását mi sem példázza jobban, minthogy pályafutása végét játékvezetőként fejezte be! Ő volt egyébként az Inter első honosított játékosa, mivel 1920-ban édesanyja révén megkaphatta az olasz állampolgárságot. Aebi 142 bajnoki mérkőzésen 106 gólt lőtt. A másik nagy egyéniség azokban az években Leopoldo "Poldino" Conti a jobbszélső volt, aki hihetetlen cseleivel szinte "megölte” az ellenfél védőit. De ott volt még "Zizi" az akkoriban az Intereben focizó 5 Cevenini testvér közül. (Aldo, Mario, Luigi, Cesare és Carlo. A hatodik testvér fiatalon az USA-ba emigrált) Ő volt Cevenini III.  (a képen jobbra), aki a legötletesebb játékot játszotta és a legtehetségesebb, leghíresebb Cevenini lett. Luigi erőszakos és szemtelen szélsőjátéka lidércnyomás volt valamennyi kapus számára. Csak később Giuseppe Meazza tudta tőle elvenni a 190 bajnokin lőtt 158 gólos rekordot. Ezenkívül három alkalommal, 1914-ben, 1920-ban és 1921-ben a bajnokság gólkirálya is ő volt. 1920-ban az azóta is csúcsnak számító 37 találattal. Ők hárman voltak tehát az 1920-as bajnokcsapat hősei. A 20-as évektől kezdve magyar játékosok is megfordultak a Interben. 

Úgy gondolom róluk azért illik kicsit részletesebben is írni. Az 1925/26-ös szezonban tűnt fel egy magyar középpályás Weisz Árpád (a képen), aki a Törekvés, és a Makkabi Brünn csapataiban kezdett játszani. Az 1926/27-es szezonban viszont már nem játékosként, hanem a csapat edzőjeként láthatjuk őt. Sokak szerint a modern edzésmódszerek tőle származnak. Egészen az 1933/34-es szezonig vezette a csapatot, két év kivételével. Az első ilyen év az 1928/1929-es volt, mikor is később a Milant edző Viola József vette át a csapatot. A másik szezon pedig amikor nem Weisz volt az edző, az 1931/32-es volt. ekkor a híres Tóth (Potya) István dirigálta a klubot. Ő úttörő módon a labdarúgók felkészítésében rendszeresen alkalmazta a tornát és az atlétikát, és akkoriban szokatlan módon már külön erőnléti edzéseket is végeztetett a játékosokkal, nagy hangsúlyt helyezve az egyéni virtuozitásra is. Weisz Árpád az 1929/30-as szezonban a harmadik bajnoki címet szerezte meg az Inernazionale csapatának, és később a Bologna csapatával (a 30-as évek végén) még három bajnoki címet nyert, majd Mussolini miatt távoznia kellett Olaszországból. A 40-es évek elején Hollandiában edzősködött, majd 1944 őszén Auswitzban érte utol a kegyetlen halál. Weisz Árpád távozása után az 1935/36-os szezonig Feldman Gyula irányította a csapatot. Feldman a játékosság révén próbált meg sikereket elérni. Az edzéseken a tornagyakorlatok közé is játékokat, játékos elemeket iktatott. Nos, tehát büszkén elmondhatjuk, hogy az 1926 és 1936 közötti 10 évben, csak és kizárólag magyar edzői voltak a csapatnak, négy különböző edző személyében. Játékosként pedig ott volt még Enrico Schoenfeld a csatár, aki félig osztrák, félig magyar volt. Ő Weisz Árpáddal együtt érkezett a csapathoz a 25/26-os szezonban és 14 meccsen 9 gólt lőtt.

Az idősebb generáció tagjai között nem véletlen, hogy a mai napig tartja magát az a mondás, hogy "Az egész világot mi tanítottuk meg focizni." A magyar játékosokkal kapcsolatban a teljesség kedvéért megemlíthetjük, hogy az 1947/48-as szezonban 2 meccsen Garay Tibor is játszott az Interben. Az Olaszok szerint egy kimondhatatlan nevű városból érkezett: Szegedről. Ugyanekkor érkezett a klubhoz Szegedi Miklós (neki a neve volt kimondhatatlan), aki két szezonon keresztül volt tagja a csapatnak, de sajnos ő már román állampolgárként. 17 meccsen 3 gólig jutott, és később (1950/51) a Barcelona játékosaként tűnt fel. A II. világháború utáni évekről szóló részben lesz még majd szó egy magyar származású játékosról, Nyers Istvánról.

Ezután a kis kitérő után térjünk vissza a 20-as évekhez, 1921-ben a Lombard csoportot megnyerte a csapat, de a középdöntőben a Pro Vercelli és az US Torinese is jobbnak bizonyult az Internél. 1922-ben a CCI északi ligájának B csoportjában utolsók lettek, és ez volt az a szégyenteljes szezon, amikor zsinórban 11 meccsen keresztül képtelenek voltak nyerni (7 vereség + 3 döntetlen) a fiúk. Ebben az idényben a szövetség kettévált, és két bajnok is volt. Az Inter nem a F.I.G.C, hanem a C.C.I bajnokságban szerepelt. Az utolsó hely azonban a kiesést jelentette, de szerencsére a következő szezonban újra "kibékült" a két szövetség és ismét csak egy bajnokság indult. Az Internek selejtezőt kellett játszania, amit a Libertas Firenze ellen meg is nyert, és így elkerülte a kiesést. 1923-ban az A csoportban már 7-ek, míg az 1924-26 közötti 3 évben egyaránt csoport negyedikek voltak. 1926-ban elkészült a San Siro stadion, és a következő évben L.Cevenini a Juventushoz igazolt, ahol megnyerte az Interrel holtversenyben az A csoportot, ám a 6 csapatos döntőben csak a Milan csapatát tudta megelőzni az Inter. Utolsó előttiek lettek ugyanúgy mint egy évvel később 1928-ban. Igaz ebben a szezonban ismét egy gólkirályt adtunk az olasz ligának Antonio Powolny személyében. Ebben az évben Weisz Árpád egy mindössze 45 kilós 17 éves „kölyköt” állított be a csapatba az US Milanese elleni meccsen, a comói Coppa Voltán. A történet szerint a már korábban említett „Poldino” Conti megkérdezte: „Miszter, ki fog ma balfedezetet játszani, hiszen Castellazzi (a képen) sérült?” Weisz ezt válaszolta: „Az a kis srác. Peppino!” Conti erre így szólt: „Kicsoda? Hiszen ő még csak egy balilla!” S erre mindenki nevetni kezdett. Mikor aztán a meccsen a „balilla” két gólt lőtt, már inkább csodálkozott mindenki. Balillának a 8-14 éves katonai fiú iskolákban tanuló legényeket nevezték. Ez a becenév pedig rajta is maradt a 17 éves fiún, akit Giuseppe Meazzának hívtak és a valaha élt legnagyobb olasz labdarúgók egyikévé vált. Az 1925-ös les szabály módosítás után az eredeti 2:3:5-ös rendszerből a WM rendszer kezdett uralkodóvá válni a labdarúgásban, ami növelte az összekötők eredményességét. (Éppen az olyan nagy góllövő összekötők példája bizonyítja ezt, mint L. Ceveninié, Giuseppe Meazzaé vagy itthon dr. Sárosi Györgyé). Az Inter 1928-ig tíz elnököt és öt edzőt „fogyasztott el”, majd az olaszországi fasizmus előretörésével nem várt fordulat következett be a csapat életében.

Az 1909/10-es bajnokcsapat:
Campelli - Fronte, Zoller - Yenni, V.Fossati, Stebler - Capra, C.Payer, E.Peterly, Aebi, Schuler

Az 1919/20-as bajnokcsapat:
Campelli - Francesconi, Beltrami - Milesi, G.Fossati, Scheidler - Conti, Aebi, Agradi, L.Cevenini, Asti

Elnökök:

1908-09: Giovanni Paramithiotti
1909-10: Ettore Strauss
1910-12: Carlo De Medici
1912-14: Emilio Hirzel
1914:       Luigi Ansbacher
1914-19: Giuseppe Visconti Di Modrone
1919-20: Giorgio Hulss
1920-23: Francesco Mauro
1923-26: Enrico Olivetti
1926-29: Senatore Borletti

Edzők:

1909-15: Virgilio Fossati
1919-20: Nino Resegotti + Francesco Mauro
1922-24: Bob Spotiswood
1924-26: Paulo Schiedler
1926-28: Weisz Árpád

Következő rész

 
Legutóbbi mérkőzés:

Serie A TIM
15.forduló
12.02. 20.45
Napoli


NAPOLI
3

(Zielinski, Hamsik, Insigne)


INTER
0

(-)


Következő mérkőzés:

Európa Liga
6.játéknap
12.08. 21.05
Milano


INTER


S.PRAHA

Sérült: Andreolli

Eltiltva: senki

Sárga lapos: senki

Tabella:



Szavazások
Elégedett vagy az edzőváltással?
 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Ki olvas minket
Oldalainkat 45 vendég böngészi